Dagad Vágó botránya

Vágó István, a finnyás „kvízmester” Gyurcsány Ferenc tavalyi évértékelőjén (Fotó: Varga Imre)

Még a Hit Gyülekezeténél is kicsapta a biztosítékot a gyurcsányista Vágó István botrányos kijelentése. „Ateistaként nem érdekel a zsidók és az I.ten (kiírva vagy kipontozva, nagy- vagy kisbetűvel, nekem édesmindegy) viszonya, nehezen viselem a kaftános-pajeszos-kalapos zsidók látványát, nem hatnak meg szertartásaik, és semmi közösséget nem érzek velük. És nem is akarok” – írta egy Facebook-kommentjében a volt műsorvezető, aki elismerte szavait, sőt, ateizmusára hivatkozva közölte, a burka vagy a rózsafüzér látványa is zavarja.

A Németh Sándor vezette egyházhoz köthető, Vigyázó! nevű blogon az eset kapcsán a náci lap, a Der Stür­mer egyik korabeli, zsidóellenes címlapját másolták be, hozzátéve, Vágóhoz hasonló nyilatkozatot magyar politikus utoljára 1938-ban tett. Úgy tudjuk, a Hit Gyülekezete tulajdonában lévő ATV-nél is felzúdulást keltett a DK-s politikus megnyilvánulása, az sem kizárt, többet nem hívják műsorba.

Megírtuk, előzőleg Vágó támadta Köves Slomót, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbiját, mondván, támogatólag szerepelt a belvárosi kormánypárti jelölt, a KDNP-s Hollik István szórólapján. Emiatt mások mellett a Mazsihisz rabbitestületének vezetője, Radnóti Zoltán is nekiesett, a Tóra elárulásával is vádolta. Érdekesség, hogy korábban Radnóti jóindulatáról biztosította a Jobbikot, még a párt netes lapjának, az Alfahír-nek is adott interjút, amit a zsidó közélettel foglalkozó Szombat.org egyértelmű politikai állásfoglalásként értékelt. Egy másik bejegyzésében egyébként maga Vágó utalt arra, hogy Radnótival szoktak „ilyesmiről” beszélgetni, ezért nem hiszi, hogy meglepte volna a véleménye.

Megkeresésünkre Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója úgy fogalmazott, az egyik legsúlyosabb tehertétele a liberális baloldali gondolkodásmódnak, hogy ateizmusától vezérelve elveti a transzcendens, az „e világon túli létező” tiszteletét, ezáltal egyrészről értelmezhetetlennek tart minden erkölcsi-morális normát – a politikában is. Másrészről pedig az ember és a világ működését a nagybetűs Ész és ráció hatalmára szűkíti le, fel nem fogva és meg nem értve, hogy az élet legbelső magva irracionális jellegű: hitünk, érzelmeink, előítéleteink vezetnek minket cselekvéseinkkor.

Hozzátette, bár ez filozófiai problémának tűnhet, nagyon is politikai: a progresszívok ezért nem értik általában a politikai cselekvés lényegét, mert az értelemszerűen és elsősorban az ember érzelmi, emocionális oldaláról szól és nem észérvek patikamérlegeléséről. A politizálás lényege a teremtett, gyarló ember gondolkodásának és cselekvésének megértésén alapszik – márpedig aki azt gondolja, hogy e gondolkodás és cselekvés egyféle szekularizált és racionális algoritmus alapján kalkulálható, az valójában nem politikus, hanem „értelmiségi”, ahogyan a „kvízmester” is – részletezte.