Csökkentik a börtönök telítettségét

Tóth Tamás: Kiszámítható lett a rendvédelmi életpálya (Fotó: Nagy Balázs)

– Azt mondta, olyan időszakban lett országos parancsnok, amikor rendszerszintű változtatásokon dolgozhatnak. Ez mit jelent?

– Elsősorban a kilenc új börtön létrehozását és a működtetésükhöz szükséges kétezer-ötszáz fős személyi állomány toborzását. Tudjuk csökkenteni a telítettséget, átgondoljuk a munkáltatás rendszerét. Ezt ugyanis az új börtönökben is biztosítani kell majd. És az új intézményhalmaz nagyon sok változást generál majd.

– Mekkora a bv-intézetek telítettsége?

– Most százharminc százalék körül mozog, jelenleg tizennyolcezer fogvatartott van Magyarországon.

– Mikorra készülnek el az új börtönök, és hány rabot tudnak ezekben elhelyezni?

– Hatezer új férőhellyel számolunk, s a tervek szerint 2018 tavaszára épülhetnek fel ezek az intézmények. Ezután rövid tesztidőszak következik, majd a rabok beköltöztetése. Arra törekszünk, hogy rögtön tudjunk munkát adni a fogvatartottaknak.

– Pintér Sándor belügyminiszter az új börtönök kapcsán úgy fogalmazott: embert próbáló feladat lesz, hogy a büntetés-végrehajtás megfeleljen az elítéltenkénti négy négyzetméter biztosítását célzó nemzetközi elvárásnak. Az új börtönök teljesítik ezt a feltételt?

– Nemcsak az új, hanem ezzel az eddigi intézményeknél is tudjuk ezt valósítani. Számos per van folyamatban az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. A magyar állam előállt egy megoldási javaslatcsomaggal, kidolgozva a hazai jogorvoslati és kártérítési rendszert. Nagyon sok mindentől függ egyébként, hogy az elítéltnek mekkora hely jut. Ez intézetenként változó, ráadásul a rabokat szállítani, mozgatni kell, például tárgyalásra, így egyik nap lehet, hogy biztosított számukra a megfelelő hely, míg másik nap nem.

– Az új jogorvoslati rendszer keretében a bv-intézetek parancsnokaihoz fognak befutni az elítéltek panaszai. Mennyire vannak erre felkészülve?

– Nem tudjuk még, hogy január 1-jét követően hányan élnek rögtön ezzel a jogukkal. A jogszabály rövid határidőket állapít meg számunkra, ezért a felkészülés már zajlik.

– Nem számít arra, hogy tömeges lesz a panaszbenyújtás?

– Nem, mert a helyzet nem annyira rossz a telítettség szempontjából.

– Az új börtönök működtetéséhez új munkaerő is kell. Hogy állnak a toborzással?

– A felvétel folyamatos, s jelenleg jól állunk a toborzással. A tervek szerint januárban el tudjuk indítani az első képzéseinket, 2018 első negyedévére pedig a kétezer-ötszáz új kollégát, úgymond, rendszerbe tudjuk állítani.

– Mennyire kell speciális feltételeknek megfelelniük a jelentkezőknek?

– Mint ahogyan a rendvédelmi szerveknél, a megfelelő iskolai végzettség mellett a fizikai, a pszichikai és az egészségügyi alkalmasságot is vizsgáljuk.

– Az átlagember szemében nem feltétlenül vonzó „szakma” börtönőrnek lenni.

– Egy érdekes adatot említenék: korábbi munkahelyemen, budapesti főkapitányként sokszor szembesültem azzal, hogy gond a létszámhiány. A büntetés-végrehajtás létszámának feltöltöttsége a többi rendvédelmi szervhez képest is magas, jelenleg kilencvenhat százalékos. November 1-jén 8447 fő volt a munkajogi létszám. Arányait tekintve a fluktuáció is alacsony. Akik belépnek hozzánk, biztos, kiszámítható életpályával számolhatnak. A rendvédelmi dolgozó béreinek emelésével, az életpályamodell megalkotásával a munkájuk, a karrierjük is tervezhetővé vált, ez teszi lehetővé, hogy stabil, jól felkészült állománnyal dolgozzunk. Ma már kezdő munkavállalók számára is versenyképes lehetőségeket tudunk biztosítani.

– Hogyan áll a rabok foglalkoztatottsága?

– Óriási hangsúlyt fektetünk a munkáltatásra. A mai napi adatok szerint a foglalkoztatásba – amely magába foglalja a munkáltatást, a terápiás foglalkoztatást, valamit az oktatást, képzést – bevont elítéltek aránya kilencvenkét százalékra emelkedett. A végcélunk a teljes foglalkoztatottság, amely mindenki oldaláról elfogadható és elvárható. Bízom abban, hogy két-három éven belül el lehet érni a száz százalékot. Egyre több területen vagyunk önellátóak, baromfit nevelünk, zöldséget termesztünk, a húskészítmények többségét mi készítjük, és a tésztagyártást is magunk fogjuk végezni. Minden intézetnek saját konyhája van, a boltjainkat mi üzemeltetjük. Szeretném megvalósítani, hogy a bv gazdasági társaságai egyre több termékkel jelenjenek meg a piacon, versenyképes árakkal és minőséggel. Több, hazánkban látogató külföldi delegációnak az első kérése volt, hogy egyeztessünk tovább velük a rabok foglalkoztatásával kapcsolatos kérdésekről. Euró­pában az elsők között vagyunk az elítéltek munkáltatásában.

– Mennyire nehéz rábírni a rabokat arra, hogy dolgozzanak?

– A szkeptikusok általában azt szokták mondani, hogy ezek az emberek biztosan nem akarnak dolgozni. De belülről ez egészen másként néz ki. Aki dolgozik, az pénzt keres, és több kedvezményt tud szerezni, s így megkönnyíti a bent töltött időt. Ezért inkább mindenki dolgozik, mint hogy üljön bent a négy fal között, ahol semmi nem történik. Változatos munkalehetőségek vannak nálunk, mezőgazdasági munkák ugyanúgy vannak, mint ipariak. Mindenki megtalálhatja a magának megfelelő elfoglaltságot, sőt, a munkáltatás mellett szakmát is tanulhatnak az elítéltek.

– Az életfogytiglanra ítéltek is szívesen dolgoznak?

– Nagy kérdés, hogy azt, aki ilyen büntetést kap, hogyan lehet együttműködésre bírni. A tapasztalat szerint azonban velük viszonylag kevés gond van. Gyorsabban megértik a szabályokat. A biztonsági besorolásuk miatt azonban ők nem végezhetnek akármilyen munkát. De amit kapnak, azt szívesen csinálják. Bármilyen kis feladatban értelmet és célt találnak.

– Van arra vonatkozó statisztika, hogy mennyire vezet eredményre a foglalkoztatási program azoknál, akik szabadultak?

– Visszajelzéseink vannak olyanokról, akik megtanultak egy szakmát, és el is tudtak vele helyezkedni. Sőt, jelentkeznek nálunk munkáltatók, akik szabadult rabokat foglalkoztatnak tovább. 

– Mennyire sikeres a reintegráció intézménye, amely biztosítja egyes raboknak, hogy szabadságvesztésük utolsó hat hónapját már ne a börtönben töltsék?

– Egy új jogintézmény hatását csak néhány év után lehet felmérni, de az eddigi tapasztalatok szerint bevált a reintegrációs őrizet. Jelenleg száznegyven elítélt tölti szabadságvesztését reintegrációs őrizetben. A jogintézmény bevezetése, 2015. április 1-je óta eddig összesen 567 fő részére engedélyezték ezt a lehetőséget, amely a módosítások nyomán tovább bővül. A rendelkezésünkre álló információk szerint a reintegrációs őrizetből szabadulók egyike sem került vissza a börtönbe új bűncselekmény elkövetése miatt.

– Mi a helyzet a börtönökön belül, mennyi bűncselekmény vagy szökési kísérlet történik?

– A börtönökben rend van. Már csak azért is, mert négy fal között zajlik az élet, mégpedig igen szigorú napirend szerint. Ebben is nagyon jól állunk egyébként, ha az európai viszonylatot nézzük. Sokan a különböző játékfilmek alapján azt gondolják, hogy katasztrofális helyzetek uralkodhatnak a börtönökben. A valóság azonban az, hogy a szigorú rendszer miatt egészen csekély az egymás sérelmére elkövetett cselekmények száma. A kollégák jelentős ener­giát fordítanak arra, hogy foglalkozzanak az elítéltekkel. Fogolyszökés évente néhány esetben történik, de mindenkit rövid időn belül elfogtak. Tavaly öten vetettek véget az életüknek valamelyik bv-intézetben, évek óta csökken az öngyilkosságok száma.