Cserkészek: belső viták és tisztújítás

Az elnökség tagjainak lemondása miatt június 6-án tisztújítást tart a Magyar Cserkészszövetség – értesült lapunk. Buday Barnabás országos elnök – a legutóbbi, áprilisi küldöttgyűlés jegyzőkönyve szerint – úgy fogalmazott: „Bár a másik két elnökségi tag mögötti erőcsoportokat egymással szemben állónak érzem, szükség van mindkét fél látásmódjára és tevékenységére.”

Szerinte a szervezeten belüli indulatok egyre inkább elvonják a figyelmet az elért eredményekről, és ez sajnálatos. Solymosi Balázs országos vezetőtiszt a jegyzőkönyvhöz csatolt lemondó nyilatkozatában arról írt, teljességgel ellehetetlenült a munkája, így a vállalt feladatát gyakorlatilag nem tudja ellátni. Kifejtette, az új struktúra, a fizetett alkalmazottak és önkéntesek együttműködésének esetleges nehézségei, továbbá a szakmai igazgató munkája révén „teljes elszigetelésbe kerültem”.

Szerinte mindenkinek meg kell értenie, mi a feladata, és döntenie kell: ott kíván-e a vezető irányítása mentén dolgozni, vagy saját, egyéni célja szerint tevékenykedik. A belső nézeteltérések, illetve – mint a jegyzőkönyvből kiderül – olykor félreértések egyik oka, hogy a szövetség jelentős, százmilliós összeget nyert el uniós, úgynevezett Támopforrásból közösségépítő tevékenységre. Emellett felújítanak egy nagykovácsi kastélyt, amely tulajdona az MCSSZ-nek, ám a tagság egy része a pénz felhasználását „nem érzi a saját bőrén előnyként”, megfogalmazásuk szerint a helyi cserkészcsapatokat kellene jobban segíteni. A stratégiai terv kapcsán is vita bontakozott ki, mégpedig arról, a szövetségnek mik a stratégiai céljai, kiknek és hogyan nyitott a cserkészet, illetve a cserkészmozgalmon kívülieknek mit adhatunk a közösségi életből.

Többen viszont úgy érveltek, a szervezetnek nem feladata, hogy a cserkészeten kívüli közösségeket hozzon létre, ez inkább egy vállalkozásnak való célkitűzés. „Amíg az alapfunkcióink nincsenek jól ellátva, addig nincs értelme kifelé fordulnunk” – hangzott el a fórumon. Kérdésként felvetődött az is, igaz-e, hogy a magyar szövetség lényegében csatlakozott egy uniós szintű pályázathoz, amelynek keretében homoszexuálisoknak a cserkészetbe való integrálását segítenék elő.

Megkeresésünkre Solymosi Balázs tisztázta: az európai régiós bizottságuk 2013-as közgyűlésén elfogadott stratégia a kisebbségek bevonásáról is szól, ami egyértelműen üdvözlendő. A „lábjegyzetben” ugyanakkor szerepelt a szexuális kisebbségekre vonatkozó kifejezés is, ám ezt a konferencia résztvevői nem vették észre. Erre a döntésre hivatkozva aztán az európai szervezet benyújtott egy uniós pályázatot, ami már kifejezetten az lmbt (leszbikus, meleg, bi-, illetve transzszexuális) közösséghez tartozók bevonási lehetőségeiről szólt. 

„A szexuális orientáció magánügy, azonban egy nevelő szervezetben a nevelők élete példa. Egy gyermek nemi identitásának kialakításában a család, az iskola és a vallásos közösség közösen vesz részt a nevelés által. Ebben a nevelésben vagyunk társak, a cserkészet értékrendje alapján – folytatta. – Mindenképpen tanulságos ez a történet, a legközelebbi fórumon jelezzük majd, hogy mivel vallási alapon működő szervezet vagyunk, ebben nem tudunk részt venni. Mást nem tehetünk. De nem vagyunk egyedül, íreket, portugálokat és még másokat is megneveztek a támogatók között a konferencia anyagára hivatkozva” – magyarázta a leköszönt nevelési vezető.

Solymosi szerint minden szervezetben vannak viták, belső konfliktusok. Ennél fontosabb, hogy a csupán tízezer fős, ám még így is a legnagyobb hazai ifjúsági szervezetként működő cserkészmozgalom miként tud nyitni a fia talság irányába. Az említett Támopprogram éppen a megerősítést (a létező cserkészközösségeket tekintve) és a bővítést (újak bevonása és új közösségek létrehozása révén) célozná, a pedagógiai eszközök fejlesztése által is. Ezt a munkát úgy kell elvégezni, hogy közben „tartják az irányt”, vagyis megfelelnek az alapvető célkitűzéseknek és elveknek. Ezek közül kiemelte a vallásosságot, amely az értékrendjük alapját jelenti. Aláhúzta, a küldöttgyűlésen a többség egyértelműen kifejezte: a most járt úton és így nem lehet továbbmenni – tehát meg kell vizsgálni, mit csináljanak másképp, változtatni kell, és „újra kell gombolni a kabátot”. Ezért tizenhárom tagú „problémamegoldó bizottságot” hoztak létre, amelynek feladata egyebek mellett a belső kommunikáció helyreállítása. A jövőről szóló feladatszabás azonban a tisztújító küldöttgyűlés kezében van.