Családpolitika nemzetközi szinten, kiállás a hagyományos értékekért

Novák Katalin: Szűk látókörű gondolat, hogy a népvándorlás orvosolhatja az elöregedő társadalmak problémáját (Fotó: Hegedüs Róbert)

– Sűrű évet zárt az államtitkárság. Milyen tervekkel indultak el januárban, s ebből mit sikerült teljesíteni?

– Folyamatként érdemes tekinteni a munkára, ezért visszanyúlnék 2010-hez. Kezdettől fogva családközpontú kormányzásra törekedtünk, a legfontosabb célunk mindig az, hogy hosszú távú, kiszámítható feltételeket, juttatásokat építsünk ki, hiszen a gyermekvállalás nem egy, még csak nem is négy évre szól, hanem egy egész életre. A stabilitás elve keretbe foglalja az intézkedé­seinket, ami az idén egyrészt az elért eredmények megtartása volt, másrészt fontos előrelépések történtek az otthonteremtésben, a gyermek­étkezésben vagy éppen a családi adókedvezményben. A harmadik feladatunk erre az évre a családbarát szemlélet erősítése volt. Mind a jogszabályi környezet, mind az anyagi vonatkozás, mind a szemléletmód tekintetében sikerült előrelépni. Az ifjúságpolitika legalább ennyire fontos, a fiataloknak elsősorban az otthonhoz jutását és munkavállalását segítettük.

– Eközben már-már követhetetlenül sok változás állt be mind az adózás, mind a juttatások területén. Vegyünk alapul egy átlagos háromgyermekes családot, ahol van egy újszülött is, akivel az édesanya marad otthon. Milyen és mennyi kedvezményt kapnak számszerűsítve egy hónapban?

– Mielőtt a konkrét példára rátérnénk, érdemes ismét visszatekinteni: 2010-hez képest a kormány harminc százalékkal többet fordított az idén különböző családtámogatásokra. A reformok révén a Magyarországon élő összesen 1,1 millió családnak az elmúlt években átlagosan egy-egy millió forint többletbevételük volt a megemelt támogatások révén. Ha az említett háromgyermekes családot nézzük, és mondjuk az újszülött mellett van egy kettő– és egy négyéves testvér, akkor rögtön megemlíthetjük, hogy míg az előző kormány idején nem járt volna a három éven belül született testvérek esetén a gyes, most a család minden támogatási formára jogosult. Emellett érvényes rájuk a kedvezmények kiterjesztése is, amelyek révén akár kilencvenkilencezer forinttal több maradhat a zsebükben havonta. A kisgyermek után járó csecsemőgondozási díj összege harminc százalékkal magasabb most, mint öt éve. A gyed maximális összege pedig mintegy harminchétezer forinttal nagyobb a korábbinál. Nem is beszélve a gyed extra további kedvező hatásairól. Ezek együttesen akár több százezer forintos többletjövedelmet jelenthetnek a kisgyermekes szülők számára. Szintén kiadáscsökkenést jelent a két nagyobb gyermek ingyenes étkezése, és akkor a rezsikiadások csökkenését még nem is említettük.

– A szemléletformálás is kitűzött cél. Hogyan alakul a család, a gyermekvállalás vagy a házasság társadalmi megítélése?

– Ebben az évben tizennégy százalékkal többen kötötték össze az életüket, mint tavaly, ami főleg a 2002 és 2010 közötti időszakhoz képest pozitív elmozdulás, hiszen akkor drámaian, huszonnégy százalékkal esett vissza a házasságkötések száma. Tegyük hozzá, közben a válások száma is csökkent. Talán ez alátámaszthatja a megállapításunkat: az emberek reagálnak az értékrendbeli változásokra. Fontos, hogy a kormány nemcsak az előírt feladatát végzi, hanem felvállal bizonyos értékeket, és azok mentén dolgozik.

– Mit gondol, a pozitív elmozdulások az anyagi ösztönzőknek köszönhetők, vagy inkább bizalmi reak­ciók az emberek részéről, mondván, olyan döntésekben nyújt támogatást a kormány, ami a fiatalabb generációk körében nem feltétlenül divatos?

– Olyan hagyományok és értékek mellett állunk ki, amelyeket a társadalom nagyobb része is fontosnak, követendőnek tart. Nem úgy zajlik a folyamat, hogy az ország vezetése kitalál valamit, amit erővel keresztülvisz, hanem megpróbáljuk felmérni, többségében milyen értékrendet képviselnek az emberek, és ahhoz nyújtunk támogatást. Nem érzem úgy, hogy értéksemlegesnek kéne maradni. Bárhogyan ellenkeznek is egyes csoportok, a magyar ember hagyománytisztelő, és fontosak számára a családi kötelékek. Persze alaptétel, hogy az értékrend felvállalása ítéletmentes legyen, és meghagyja mindenkinek a saját igazát. Arról pedig nincsenek illúzióim, hogy a fiatalok jövőtervezésében nem szempont az anyagi háttér. Természetes, hogy számít a jólét foka. Célunk, hogy ne azért döntsenek a párok a gyermektelenség mellett, mert nincs rá pénzük. Sokaknak fontos, hogy elismerjük és nem hagyjuk elveszni azokat az értékeket, amelyek mentén szeretnék leélni az életüket. Akár egy egyedülálló anyukáról, akár az idős szüleit ápoló gyermekről, akár a testvérét önállóan támogató emberről van szó. A család elég gazdag fogalom, nem csak a klasszikus „apa, anya, gyermekek” kép tartozik bele.

– Maradva a klasszikustól eltérő felállásoknál, a Három Királyfi – Három Királylány Mozgalom hosszú távú programja az apák családban betöltött szerepének erősítése. Ebben támogatja őket az államtitkárság is, a többi közt azzal, hogy nemcsak az anya, a férj is otthon maradhat a kisgyermekkel, ugyanúgy felveheti a neki járó támogatásokat. Mennyire épült be a köztudatba, hogy az apukák is elmehetnek gyesre?

– A gyed extra 2014 óta létezik, jövőre tovább bővül. Valóban, a családtámogatásokat bármelyik szülő igényelheti és egyre többen vannak az édesapák közül, akik élnek ezzel. Persze leginkább az édesanyák maradnak otthon a babával, de tetten érhető a férfiak hangsúlyos szerepvállalása, ami szintén szemlélet kérdése. Támogatni kell, ha az apuka is kiveszi a részét a család életéből, és a munkamegosztásnak kialakul egy olyan rendje, amelyben egyenlő félként vannak jelen a szülők. Személyes példával élve, a mi családunkban éppen ez a rendszer működik, felváltva foglalkozunk a gyerekekkel. Persze ahány ház, annyi szokás. Ennek ellenére az, hogy délután több apukával találkozik az ember az óvodában, bölcsődében, azért is lehet, mert a nők sokkal intenzívebben vannak jelen a munkaerőpiacon, mint eddig bármikor.

– El tudná képzelni a saját családjában, hogy a férje maradjon otthon a gyermekekkel?

– Meg kellene küzdenünk egymással, mert nagyon nehezen mondanék le az anyai teendőimről. Három gyermekünk van, akikkel összesen hat évet töltöttem otthon, ez meghatározó időszak volt a számomra. Abban viszont biztos vagyok, hogy, ha mégis így alakulna, a férjem tekintélyéből, férfiasságából ez semmit nem vonna el, sőt a kisgyermekkel való intenzív kapcsolat életre szóló köteléket alakít ki, és csak hozzáadni tud mindegyikük életéhez. Előfordul, hogy egy ilyen megoldás a legjobb az összes családtag számára.

– A tárca kiemelkedő rendezvénye volt a Budapesti Demográfiai Fórum. Hogyan értékeli az elhangzottakat?

– Komoly vállalásunk volt, hogy népesedéspolitikai témában nemzetközi konferenciát szervezünk. A rendezvény alcíme az volt, hogy Fókuszban a család, ami nem véletlen, hiszen nemcsak Magyarország, egész Európa demográfiai kihívásokkal áll szemben, amire a mi kormányunk megoldása a családok támogatása és erősítése. A fórumot hosszas előkészítő munka előzte meg – ekkor még nem lehetett tudni, hogy a bevándorlási hullám mennyi újabb kérdést vet fel. Azóta a kontinens demográfiai kihívásai más megközelítést, nagyobb figyelmet kaptak. Azt mindenki érzékeli, hogy Európa népesedési mutatói igen kedvezőtlenek, s ezzel immár szemben áll egy nagymértékű beáramlási hullám olyan országokból, ahol viszont a születésszámok óriási ütemben növekednek.

– Hogyan látja, ha kizárólag népesedéspolitikai szempontból vizsgáljuk a bevándorlás kérdését, euró­pai szinten hozhat megoldást?

– A rövid távon és szűk látókörűen gondolkodók fejében a népvándorlás orvosolhatja az elöregedő társadalmak problémáját. Van egy fogyatkozó népesség és van egy jelentős tömeg, ami szívesen bejönne Európába. Magyarország ebbe a körbe első ránézésre nem esik bele, hiszen egyelőre nem célország. Ugyanakkor rendkívül összetett a helyzet, a bevándorlókra nem lehet adathalmazként tekinteni, emberekről, különböző kultúrákról, társadalmakról, vallásról, történelemről, nyelvről és egyénekről van szó. Ezeket a nem figyelmen kívül hagyható szempontokat pedig a demográ­fiai helyzet megoldásakor is szem előtt kell tartani. Amikor a magyar születésszámokról beszélünk, a belső erőforrásokra érdemes támaszkodni, és elsősorban a magyar embereket támogatni. Hangsúlyozom: a valódi menekülteket segíteni és támogatni kell, ahogyan eddig is tettük.

– Szintén ennek az évnek az eredménye, hogy sikerült az Európai Parlamentben megszervezni egy családpolitikai szekciót, amire korábban nem volt még példa, sőt az unióban nincs is külön a témával foglalkozó szakbizottság. Milyen reakciókat kapott az esemény?

– Fontos tisztázni, hogy az uniónak nincsen hatásköre a tagorszá­gok családpolitikáját illetően és ez így nagyon is jól van. Emellett a munkánk egyik alapelve, hogy figyelemmel kísérjük a körülöttünk lévő országok gyakorlatait, szabályozását, jó példáit, ez a nyitottság pedig a többi tagállam részéről is megvan. A tapasztalatcserének azonban fórumot is kell biztosítani, ami néhány hónappal ezelőtt valóban sikerült, s nagy eredménynek tartom. Szintén fontos, hogy a Kárpát-medencében van egy rendkívül gazdag, széles társadalmi bázissal rendelkező és értékes civil világ, amely emberek millióit képviseli. Hatalmas lépés, hogy ezek a szervezetek kiléptek az európai színtérre is, ezt a szekciót is ők kezdeményezték.

– Lehet ennek folytatása Brüsz-szelben?

– Az esemény felkeltette az érdeklődést, ezzel együtt a fórumot inkább egy folyamat állomásának tekintem. Ennek része, amikor egy nagy mexikói kongresszuson felkérnek, mutassuk be a magyar családpolitikát, vagy az is, hogy a családbarát ország logóját sok külföldi szervezet, sőt még az osztrák miniszter asszony is elkérte. Egyfajta nemzetközi építkezés zajlik, ami alátámasztja: nem valamivel szembe megyünk, hanem valami mellett állunk ki. Missziómnak tartom, hogy a családok kérdését nemzetközi színtéren is napirenden tartsuk.