Csak rombolnak az elméleteikkel”

„A kultúrák hirtelen keveredése biztonsági kockázatokat rejt” (Fotó: Varga Imre)

– Civilügyi államtitkárként szokott egyeztetni, tárgyalni azokkal a szervezetekkel, amelyek most a külföldről érkező finanszírozást érintő változások miatt tiltakoznak?

– Velük elég nehéz a dolgunk, hiszen akik folyamatosan csak ellenőrizni és diktálni akarnak, beleszólni a magyar emberek életébe, valójában nem is civilek. A Soros által pénzelt néhány tucatnyi hangos NGO sokkal inkább háttérkormányként akar viselkedni. Bár szeretnék így feltüntetni, még sincs közük ahhoz a civil világhoz, amelyet hazánkban több mint hatvanezer szervezet képvisel a szociális teendők, az egészségügy, a sport, az oktatás, a kultúra vagy akár a faluszépítés terén.

– Kopogtatni sem szoktak az államtitkárságnál?

– Sok civil szervezettel tárgyalok, de a Soros-féléket nem tartom értékteremtő civileknek. Az elmúlt évek során rengeteg, a Kárpát-medencét érintő téma, illetve probléma merült fel, ahol jó lett volna egy erős összefogás, de legalább valamiféle együttműködés. Vegyük a migrációt! A többség már egyértelműen tisztában van az okokkal és a következményekkel, ahogy azzal is, kik indították el ezt a legújabb hullámot az elmúlt években. Bizony Sorosék érdeke, hogy Európa meggyengüljön, ennek már láthatók is a jelei, gondoljunk csak a nyugati nagyvárosokban kialakuló párhuzamos társadalmak okozta kellemetlenségekre.

– Egyesek szerint az öregedő Európa demográfiai gondjait viszont csakis a migráció oldaná meg. Ezt hallani az említett szervezetek részéről is.

– Persze, de a korlátlan bevándorlás át is alakítaná rendesen a kontinens társadalmait. Márpedig kultúrák ilyen hirtelen keveredése komoly biztonsági kockázatokat rejt magában. Ezt már nemcsak nálunk, Európa legtöbb országában felismerték, ezért is zajlik hihetetlen politikai csatározás a jelenség kapcsán. Miközben a Soros-féle szervezetek Macedóniát és Szerbiát gyengítik éppen, a törökökkel kötött, a bevándorlási áradatot egyelőre megfékező paktum nem tűnik túlzottan biztosnak. Nagy a tét, küzdenünk kell. Az értékek mentén elindított demográfiai változásokat támadják, de a saját elméleteikkel csak rombolni akarnak.

– Soros személyesen Brüsszelben, a CEU rektora Amerikában és az uniós szerveknél lobbizik magas szinten. Van esélye a magyar kormánynak ezekben a vitákban? Érdemes beleállni a konfliktusba?

– Ebből is látszik, milyen kiváltságos ez a társaság. Erőszakkal még a professzori világot is megmozdítják az érdekeik mentén, befolyásos üzletemberek lépnek akcióba. Ez óriási hatalom. Szimpatizáló tüntetőként én azért ezen az egészen mélyen elgondolkodnék. Amint azon is, hogy Sorosén kívül a többi, több mint húsz külföldi egyetem nem emelte fel a hangját, s értük senki nem demonstrált. Vagy nézzük azt, hogy ha én Budapesten nyitnék egy irodát, majd erre hivatkozva indítanék egy egyetemet az Egyesült Államokban, vajon mennyi esélyem lenne? Az évtizedekig elnézett kiváltságokat, a többi felsőoktatási intézménybe járó több tízezer diák versenyhátrányát fel kell számolni.

– Nemcsak az Európai Bizottság, de a Néppárt is korrekciókat vár el a kormánytól, amely párbeszédet ígért. Közben halljuk a vádat: a Fidesz ki akarja manőverezni hazánkat az unióból egyenesen Oroszország karjaiba. Létezik ilyen terv?

– A britek kilépése, a szaporodó no-go zónák és a növekvő nyugat-európai terrorizmus az Európai Bizottság munkáját is minősíti. Az egységet nem mi gyengítjük. Nincs valóságalapja ezeknek a felvetéseknek. Mondhatni, csúsztatások. Egyrészt ezer éve Európa részei vagyunk, az uniónál pedig egyelőre senki nem talált ki jobbat. A pusztító világháborúk óta a további fegyveres konfliktusokat megakadályozó, folyamatosan bővülő szövetség béketeremtő képességének óriási a jelentősége. Nincs drágább, mint az emberi élet, ezért az EU rendkívül fontos. Amit mi nem akarunk, az a nemzetállamokat leszorító, túlzott bürokratizálás, amely felé éppen Brüsszel tart. Meg akarjuk őrizni, akárcsak a térség többi országa, az önállóságunkat, de a közösség tagjaiként. A partnerség keretében egyenrangú kapcsolatokra törekszünk Oroszországgal. A vádakat azok az országok, illetve azok a politikai szervezetek, emberek fogalmazzák meg, akik koncként odadobták Magyarországot a szovjet rendszernek, illetve akik ezt a rendszert évtizedekig a saját érdekükből, mások kárára kiszolgálták. Ezért álságos tehát az említett érvelés. Pragmatikus kapcsolatra igenis szükség van, ha valaki ennek megfelelően politizál, azt nem lehet kifogásolni.

– Visszatérve a valódi civilekre, mire számíthatnak jövőre?

– Az egyszázalékos szja-felaján-lások jelentős forrást jelentenek, amit ráadásul a kormány minden évben kiegészít. A tervek szerint ötmilliárd 550 millió forintra nő ez a juttatás 2018-ban, de ez csupán egy része a civilek pénzének, 2010 óta összességében 144 milliárd forintról mostanra 202 milliárdra nőtt a terület támogatása. Ezt korántsem lehet civilellenességnek nevezni.

– És az egyházak?

– Ami az adófelajánlásokat illeti, az MSZP–SZDSZ-kormányok idején volt egy visszaesés, amit később pótolni kellett, majd 2010-től következett egy felívelés. Kétségtelen, a családi adórendszer bevezetése miatt 2012-2013 környékén újabb megtorpanás következett. Ezért vezettük be a felekezetek esetében is az évenkénti kiegészítés lehetőségét, ezért nominálisan nem csökkent ez a forrás. Viszont a foglalkoztatottság, s így az adózók körének erőteljes bővülése ismét növekedést hozott. Legalább ilyen fontos, hogy az egyházak közfeladat-ellátása, így például a bölcsődék, iskolák, szociális vagy éppen egészségügyi intézmények fenntartásában való szerepvállalása is jelentősen bővült az elmúlt években.

– Hogyan áll a 2020-as eucharisztikus világkongresszus előké-szítése?

– Ezt már korábban megkezdte a katolikus egyház, ezzel kapcsolatban pedig kormányzati előterjesztés is született, amelynek nyomán plébániák, közösségi házak, templomok újulnak meg. A szükséges tételek már az idén, de a következő években, egészen 2020-ig beépülnek a központi költségvetésbe, az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye mint lebonyolító javára. Mindamellett tavaly év végén a maradványból egyházaink határon innen és túl hitéleti, illetve köznevelési célokra kaptak többmilliárdos támogatást. Ebből leginkább az elmúlt évtizedekben elmaradt felújítások valósulhatnak végre meg, de olyan fejlesztések is, amelyek a nagyarányú intézményátvételek nyomán váltak szükségessé a közelmúltban.

– Szinte hetente vesz rész különböző átadásokon szintén egyházi létesítményeknél. Ezek már ebbe a sorozatba illeszkednek?

– Nem, ezek jórészt már korábban kiutalt támogatások révén megvalósuló beruházások, az elkövetkező hónapokban pedig további hatalmas előrelépések várhatók. Fontos ez azoknak is, akik nem hívők, hiszen megszépülnek az egész ország számára kulturális kincset jelentő épületek, közösségi terek.

– Az ellenzék szerint a kormány kivételezik az egyházakkal.

– Egy abszolút marginális kör részéről felerősödtek a negatív jelzők szinte már a rákosista időket idéző retorikával az egyházakkal szemben. Miközben a társadalom döntő többsége hisz valami felsőbb erőben, több mint ötven százalék ráadásul valamely felekezethez tartozónak vallja magát a 2011-es népszámlálási adatok szerint. Amikor valaki demokráciában gondolkodik, s esetleg nem vadliberális, akkor el kell fogadnia, hogy ez az arány megjelenik a köznevelés vagy az egészségügy terén is. Sokan elfelejtik, hogy másfél-kétszeres a túljelentkezés a nagy egyházi gimnáziumokba. A családok részéről tehát óriási az igény, hogy keresztény középiskolába adják a gyermeküket. Sokszor így van ez a vallásukat nem gyakorló családok körében is. De sokan elfelejtik azt is, hogy az egyházak sikeresen vesznek részt a romák felzárkóztatásában, szakképzésében. Az egyházak évszázadokon át – az idősgondozással, a gyógyítással, a tehetséggondozással, az oktatással, neveléssel, közművelődéssel, a szegények vagy a fogyatékossággal élők segítésével vagy éppen közösségszervezéssel – fontos szerepet töltöttek be a társadalomban. A kommunisták és a liberálisok ezért is féltek attól, hogy ahol az egyház jelen van, nem tudják majd manipulálni az embereket. Nem lesz hatalmuk felettük. 1948-tól üldözéssel, bebörtönzésekkel, gyilkosságokkal, tömeges internálásokkal és iskolabezárásokkal igyekeztek az egyházakat kiszorítani az emberek életéből. 1990 után pedig lejáratással, zsarolással, fenyegetéssel. Ma, amikor nagy igény van az egyházi intézményekre, csak annyi történik, hogy az emberek élete visszatér a rendes kerékvágásba. Az egyházaknak a hitélet erősödésén túl nő a társadalmi szerepvállalása is, az államnak pedig kötelessége ezt segíteni.