Bővülő nemzetiségi iskolahálózat

Hétköznapok és ünnepek. Örmény pünkösdi szertartás (Fotó: MH)

Jelentősen nőtt az elmúlt években a hazai nemzeti kisebbségek támogatása. Így 2014-hez képest 2015-ben plusz két-, majd 2016-ban újabb kétmilliárd forinttal több jutott erre a célra. A bővítésnek csak az egyik oka, hogy míg a 2001-es népszámláláson négyszázezren, addig a 2011-es cenzuson már hatszáznegyvenezren vallották magukat valamilyen nemzetiséghez tartozónak. A másik ok, hogy 2010 előtt e területen óriási elmaradások halmozódtak föl. Ugyancsak a pénzügyi keretek tágítása felé hatott az a tény, hogy 2010-ben még csak tíz oktatási intézményt tartottak fenn nemzetiségi önkormányzatok, az idei tanévre viszont már hetven fölé nőtt ez a mutató. A német nemzetiségi önkormányzat hét helyett harmincötöt, a szlovák három helyett hatot tart fenn, a román pedig 2010-ben egyetlen intézményt sem működtetett, ma viszont már hatot tart fenn. A tanulók száma a 2010-es háromezer-egyszázról mostanra tizenkétezer-hatszázra emelkedett.

Lényeges még, hogy jövőre az ideihez képest negyedével – nyolcvanról százmillió forintra – nő a köznevelési intézmények felújítására szánt állami támogatás, s a nemzetiségi önkormányzatok emellett ötvenmillió forintos támogatást kapnak az intézményfenntartás adminisztrációs terheinek csökkentésére. Ha pedig a teljes képet tekintjük, akkor a nemzetiségek összes támogatása a 2010-es 3,2-ről 2017-ben 8,7 milliárd forintra hízik.

Ezen túl az intézmények beruházására, felújítására, kulturális programjainak támogatására fordítható pályázati pénz a 2015-ös 441 millióról idén 882 millió forintra nőtt, s jövőre – bár a konkrét pályázatokat érthetően még nem írták ki – ismét jelentősen bővül.

Magyarországon tizenhárom, törvényben elismert nemzetiség él. A 2011. évi CLXXIX. törvény hatályba lépése előtt egy tucat nemzetiség és egy etnikai kisebbség – a cigányság – volt, ám az új jogszabály megszün- tette ezt a megkülönböztetést. Azaz immár a cigányok, a németek, a szlovákok, a horvátok, a románok, ukránok, ruszinok, szerbek, szlovének, lengyelek, görögök, bolgárok és az örmények számítanak e körbe – míg a zsidóság saját döntése nyomán nem tartozik ebbe a csoportba. El nem ismert nemzetiségnek tekinthetők még a kínaiak, arabok és bunyevácok, míg az olaszok az úgynevezett történelmi kisebbség kategóriájába esnek.

5 perces interjú: Hollerné Racskó Erzsébet, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke

– Milyen tervekkel készülnek a jövő évre?

– A következő esztendőben két fontos feladatot szeretnénk megoldani. Az egyik az általunk üzemeltetett intézmények működésének személyi és műszaki feltételeinek javítása, a másik pedig otthont találni Budapesten a színházunknak, a kulturális intézetünknek és a könyvtárunknak. Szándékunk szerint ezt a három intézményt egy helyre költöztetjük.

– Mekkora kiadást jelenthet ez?

– Néhány százmillió forint nagyságrendűt. Azt szeretnénk elérni, hogy a szlovák és a magyar kormány közösen támogassa a projektet, mert úgy véljük, ennek erős szimbolikus üzenete, jelentése lenne.

– Kerestek már épületet?

– Igen, s mivel Budapestben gondolkodunk, már felvettem a kapcsolatot a belső kerületek polgármestereivel azért, hogy segítsenek az épület megtalálásában. Ez egyébként korántsem egyszerű, hiszen egyszerre kell otthont adnia a színháznak, kiállítótermeknek és a könyvtárunknak.

– A Szlovák Intézet Rákóczi úton álló korábbi székháza nem jöhet szóba?

– Információim szerint azt nem kívánják értékesíteni, bérelni pedig nem szeretnénk.

– Kaposváron jelentős állami segítséggel újult meg a német színház – ez nem lehet érv ügyük mellett?

– Helyesnek tartom, hogy a kormány esztendőről esztendőre egy-egy nemzetiség nagyobb beruházását támogatja. Ugyanakkor mi azt szeretnénk, ha a projekt a két ország közös beruházásaként valósulhatna meg.

– Mekkora összegből gazdálkodtak az idén?

– Kicsit több mint háromszázmillió forint érkezett a központi költségvetésből. Ennek egy része az önkormányzat és a szlovák nyelvű média támogatására, egy másik keret pedig az általunk fenntartott intézmények fenntartására szolgál. Ezen túl igyekszünk minden, számunkra nyitva álló pályázati forrást megragadni.

– A szlovák közösség rengeteg tájházzal rendelkezik…

– A korábbi félszázról mára hatvanötre nőtt a szlovák vonatkozású tájházak száma. Az országban a német nemzetiség után nekünk van a legtöbb tájházunk. Egyre többen ajánlják fel magángyűjteményeiket, s ezeket is el kell helyezni valahol.

– Mennyi iskolájuk van?

– Öt általános iskolát tart fenn az Országos Szlovák Önkormányzat. Közülük négyhez óvoda, kettőhöz gimnázium is kapcsolódik. Itt érdemes megjegyezni, az oktatási intézmények finanszírozása állami normatív támogatás útján történik. Számunkra elsődleges, hogy a kezdetektől az érettségiig nyújtsunk képzést, s ehhez is minden segítséget igyekszik megadni az országos önkormányzat.

5 perces interjú: Rónayné Slaba Ewa Maria, az Országos Lengyel Önkormányzat elnöke

– Mit terveznek a következő esz­tendőben?

– Jelenleg sajnos nem sokat. Ugyanis az idén nem nyertünk semmiféle jelentős pluszforrást, pedig e célra négyszázmillió forint állt rendelkezésre a hazai kisebbségeknek. Amikor meglepetésünkre sorra érkeztek az elutasító határozatok, bementem Fülöp Attila helyettes államtitkárhoz, és rákérdeztem ennek okára. Azt a választ kaptam, hogy értesülései szerint az önkormányzatnál rossz gazdálkodás folyik, ez pedig negatívan befolyásolta a döntéshozókat. És valószínűleg így marad ez 2017-ben is.

– Hivatalosan vizsgálták a gaz­dálkodásukat?

– Nem, semmi efféle nem történt, pedig jöhetne bátran bárki, mindent rendben találna. Azt pedig tényleg csak rendkívül halkan jegyzem meg, a román országos nemzetiségi önkormányzatot is folyton efféle vádak érik, mégis szép pénzekhez jutottak.

– Mit vagy kit sejt a háttérben?

– Mielőtt erre a kérdésre felelnék, szorosan ide tartozik, hogy eddig két alkalommal kértem személyes találkozót Soltész Miklóstól, de sajnos nem sikerült vele beszélnem. Nekem különösen az fáj, hogy ez a méltánytalanság pont 2016-ban, a magyar–lengyel szolidaritás évében esett meg velünk. A szolidaritási évet pedig nem mi találtuk ki, hanem a kabinet javaslatára az Országgyűlés hagyta jóvá. S akkor a kérdésére felelve, a lengyel nemzetiségi szószólóval, Csúcs Lászlónéval rendkívül rossz a kapcsolatunk, mondhatni úgy is, nem állunk beszédes viszonyban. S nemcsak mi kritizáljuk a munkáját, hanem számos önkormányzat és szervezet. Úgy érezzük, a vita ebben a formában is lecsapódik.

– Ha ennyire kritikusak vele szemben, miért nem váltják le vagy hívják vissza?

– Ezt a törvény nem teszi lehetővé, pont, mint a parlamenti képviselőknél.

– Mit tesz, ha nem jutnak dűlőre?

– Mindenképpen dűlőre fogunk jutni.

– Elég eltökéltnek tűnik.

– Az vagyok. Én nem magamat, hanem az összes helyi kisebbségi önkormányzatot képviselem, így egyben felelősséggel is tartozom irántuk. Ha Soltész Miklós nem fogad, akkor Kövér Lászlónak írok levelet, nála kérem a helyzet tisztázását. Ha pedig vele sem sikerül előbbre lépni, személyesen keresem meg a miniszterelnököt. Az ugyanis, hogy nekünk rossz a gazdálkodásunk, egészen egyszerűen nem igaz. Mondani bármit lehet, de a tények mást mutatnak.