Belföld
Bővülhet a hadiárvák kárpótlása
Képviselői támogatásokat gyűjt Lázár János miniszter ahhoz, hogy jövőre emeljenek a háborús áldozatok havi ellátásának összegén
Az előzetesen jelzett tizenöt-tizenhétezer hadiárvával szemben ma már ötvenezren kapnak a nyugdíjukon felül havi 8550, azaz éves szinten csaknem százezer forintnyi ellátást – közölte a minap Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter. A KDNP-s Firtl Mátyás kérdésére a parlamentben kifejtette, e körön túl még ma is él százötven hadiözvegy, aki havonta harminckétezer forint ellátásban részesül. Ez fontos kérdés, hiszen még ma is számos olyan honfitársunk él, aki a második világháború áldozatának tekinthető, a rendszerváltozás előtt azonban jó részüket semmilyen formában nem kárpótolták, pedig ők hadiözvegyeknek vagy hadiárváknak minősülnek. Mint arról korábban beszámoltunk, már tavaly módosították a hadigondozásról szóló törvényt, rendelkezve az itthoni és külhoni érintett magyar állampolgárok által igényelhető juttatásról. A Házban most Firtl Mátyás arra volt kíváncsi, ez pontosan hány embert érint.
Lázár János a számok ismertetésén túl elmondta, a jogszabály átszabásával megnyitották annak a lehetőségét, hogy az is ellátáshoz jusson, aki 1945 és 1949 között kapott, továbbá az is, aki 1949 előtt nem kapott ilyet, vagy 1949 után elveszítette azt. Emlékeztetett, a második világháborúban katonai szolgálatot teljesítő honvédeket 1949 után megbélyegezték – pedig „bűnük” csak annyi volt, hogy a hazájukat szolgálták, és a hazájukért áldozták az életüket vagy az egészségüket. „Személyes meggyőződésem, hogy e méltánytalanságot a parlamenti többség birtokában nem lehet szótlanul nézni” – erősítette meg, felidézve, a vonatkozó jogszabályt az Országgyűlés a frakciók határain átnyúló többséggel fogadta el, s ezért köszönet jár a támogatóknak.
A miniszter egyúttal bejelentette: számos terv „lapul még a tarsolyunkban”, amely e kör számára kedvező lesz – így például javaslatot tesz majd arra, hogy a 2018-as költségvetésben felemeljék a hadiárváknak eddig fizetett 8550 forintos ellátás, s már gyűjti a javaslat mellé álló képviselőket. Egyben kifejezte abbéli reményét, hogy a frakciókon átnyúló pozitív hozzáállásra a jövőben, így ebben a konkrét lépésben is számíthatnak. Kitért arra, hogy ezerötszáz határon túli honfitársunk is kap havi rendszerességgel 8550 forintot, s ez bizonyos államokban jelentős jövedelemkiegészítésnek számít.
Lázár egyebek mellett utalt arra is, hogy a kabinet kifejezetten erős nemzeti programot indít az első és a második világháborús sírok rendbetételére, s a munka Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának felügyelete mellett zajlik.
Egy korábbi döntés szerint jövőre kétmilliárd forint jut erre a célra.
Saját iratok nélkül is lehetséges az igényléshez szükséges azonosítás
Évtizedes gyász és mulasztás után
Több érintettet is megkerestünk a tavaly bevezetett ellátás kapcsán. Valamennyien örültek a megnyíló lehetőségnek, azt mondják, jelentős segítségnek tartják, egyikük csupán annyit jegyzett meg, nagyobb nyilvánosságot kaphatott volna a juttatás.
„Édesapám, Drotár István a tüzérségnél szolgált a keleti fronton, ezért kissé nagyot hallott, mire őrvezetőként, súlyos felkari sérüléssel a háta mögött leszerelt” – mondta lapunknak Szabó Jánosné született Drotár Éva. Beszélt arról, apja sokat mesélt neki a háborúról, annak szörnyűségeiről. A Szendrőről nemrég Budapestre költözött asszony véletlenül hallotta, hogy lehetőség van ellátás igénylésére. Mivel minden szükséges papír a rendelkezésére állt, s a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum is igazolta édesapja katonai pályafutását, hamar hozzájutott a kiegészítő ellátáshoz. Hozzátette, pusztán azt fájlalja, hogy nem kellően „reklámozták” a törvénymódosítást.
„Kétesztendősen lettem hadiárva, miután édesapám 1944-ben – ha igaz – egy kijevi kórházban tífuszban elhunyt” – árulta el Vári Mihályné született Perneczky Ilona. Az asszony már kamaszként siratta meg őt, amikor elmondások alapján értesült a temetéséről. Mivel semmiféle papírja nem maradt, az igénylési eljárás elején eleve csekély reményt fűzött a sikerhez – pláne tette ezt annak fényében, hogy a negyvenes évek végén édesanyjától minden indoklás nélkül vonták meg a hadiözvegyi díjat. „Kellemesen csalódtam, mert a nyugdíjfolyósító intézetben és a makói központi archívumban amit lehetett, kikerestek, így nekem csak két vagy három levélre kellett felelnem” – magyarázta. Hozzátette, férje tíz éve hunyt el, így nagy segítség az ellátási kiegészítés.
„A 3-as hegyi tüzér pótosztály kötelékében szolgáló édesapám 1944. áprilisában hunyt el a szovjetunióbeli Ungori községben” – ezt már Tyepkó Tiborné született Ispán Mária mondta lapunknak. A hadiárva szavaiból kiderült, ő akkor tizenegy, míg édesapja harminchárom esztendős volt. Beszélt egyebek mellett arról is, hogy sajnos nagyon keveset látta az édesapját, mert a szolgálat gyakorta elszólította otthonról. A hadiárva-ellátás lehetőségéről tavaly a televízióban hallott, s miután minden szükséges papírt kikeresett, az önkormányzatnál hamar elintézték az ügyét. A kiegészítést tavaly ősszel kapta meg, s azóta – állítja – mindig rendben megérkezik hozzá az összeg.