Belföld
Békés tömegtüntetésből öldöklő küzdelem
Moszkvában a fegyveres felkelés előtt eldöntötték, hogy a szovjet csapatok bevonulnak Budapestre
Október 23-án kedden reggel az ország és fővárosa még a megszokott életét élte, de az egyetemisták már készültek a délutáni békés tüntetésre, amelynek közvetlen kiváltó okául a lengyelországi változások szolgáltak, de valójában a kommunista diktatúra ellen évek alatt felgyülemlett elégedetlenség, az elemi erejű változtatási vágy motiválta. A közvetlen előzmények közé tartozik az 1949-ben koncepciós per során kivégzett Rajk Lászlónak és három társának október 6-i újratemetése, amelyen több százezer ember vett részt, továbbá az 1955 tavaszán Rákosiék által belső száműzetésbe küldött Nagy Imre volt miniszterelnök politikai rehabilitálása október 13-án. Az, hogy valami készül Magyarországon, az is bizonyítja, hogy a szovjet vezetés már 1956 júliusában utasította a Magyarországon 1955-ben felállított Különleges Hadtest parancsnokát, készítsen tervet a szovjet csapatoknak „a szocialista társadalmi rend fenntartása, védelme, adott esetben helyreállítása” érdekében történő bevetésére. Andropov budapesti szovjet nagykövet (későbbi KGB-főnök, majd szovjet pártfőtitkár) már október 23. előtt is a szovjet beavatkozást és rendteremtést sürgette, különösen az október 19–20-i lengyel változások miatt.
Az október 23-án délután 3-kor kezdődő budapesti tüntetés története közismert. A pesti Petőfi-szobortól és a budai Műegyetemtől több tízezer egyetemista, értelmiségi, munkás és alkalmazott vonult a Bem térre, hogy szolidaritásáról biztosítsa a lengyel függetlenségi és demokratikus törekvéseket, majd a folyamatosan duzzadó békés tömeg késő délután a Margit hídon át az Országház elé vonult, egyre több lyukas nemzeti zászlóval és egyre radikálisabb jelszavakat – „Ruszkik, haza!”, „Nagy Imrét a kormányba!” – skandálva. A tüntetők egy csoportja az államvédelmi egységekkel is megerősített rádióhoz ment, és az egyetemisták előző nap elfogadott 16 pontjának beolvasását követelte. Más tüntetők a Dózsa György úti Sztálin-szoborhoz mentek, hogy ledöntsék. Miért torkollott a délutáni békés tömegtüntetés elkeseredett, öldöklő harcba – erről a visszaemlékezések és a vélemények máig megoszlanak. A budapesti brit követség a rádiónál éjjel történt eseményekről azt írta a londoni külügyminisztériumnak: „Talán sose tudjuk meg, hogy pontosan mi történt.”
Annyi viszont tudható, hogy 20 órakor a bukott Rákosihoz hasonlóan közutálatnak örvendő Gerő Ernő, a kommunista párt első embere rádióbeszédet mondott, amelyben hitet tett a szocializmus további építése, vívmányainak „minden körülmények közötti” megvédése, a magyar–szovjet barátság erősítése mellett, és azzal fenyegetőzött, hogy a párt teljes egységben fellép „minden rendbontó kísérlettel, nacionalista kútmérgezéssel, provokációval szemben”. Gerő beszéde olaj volt a tűzre, majd 21 óra körül az Országház egyik ablakából Nagy Imre mondott rövid, semmitmondó beszédet a kétszázezres, türelmetlen tömegnek, amely csalódottan szétoszlott. Egy része hazament, más csoportok azonban a rádióhoz indultak.
Huszonegy és huszonkét óra között történt meg a fordulat Budapesten és Moszkvában is: a rádiónál eldördültek az első halálos lövések, a Városligetnél ledöntötték a Sztálin-szobrot. Közben összeült a magyar és a szovjet pártvezetés is, s az utóbbi Zsukov marsall és Hruscsov pártvezér indítványára úgy döntött, „a csapatoknak be kell vonulniuk Budapestre”. A szovjet katonai intervenció valójában a rádió ostroma, a budapesti fegyveres harc kibontakozása előtt megkezdődött, a kommunista diktatúra elleni spontán felkelés így az október 24-re virradó éjszakától az idegen megszállók elleni szabadságharccá fejlődött.
A Petőfi-szobortól a Műegyetemig
• Október 23-án délben a rádió ismerteti a belügyminiszternek a budapesti tüntetést tiltó, majd két óra után az azt engedélyező közleményét.
• Délután 3-kor a pesti Petőfi-szobortól, Budán a Műegyetemtől elindul egyetemisták, munkások és alkalmazottak több tízezres menete, majd a Bem-szobornál tartott nagygyűlés résztvevői az Országház elé vonulnak, ott a kétszázezres tömeg Gerő Ernő eltávolítását és Nagy Imre kormányfővé választását követeli.
• Kora estétől a tüntetők egyre növekvő és radikalizálódó csoportja a rádió épületénél gyülekezik, a diákság 16 pontjának beolvasását követelik.
• Este 8-kor Gerő Ernő rádióbeszédében nacionalistának, sovinisztának minősíti a délutáni tüntetést.
• Este 9 óra körül Nagy Imre a Parlament egyik ablakából rövid beszédet intéz a tömeghez, amely ezután távozik a Kossuth térről.
• A kora esti órákban megkezdődik a rádió ostroma, a felkelők véres harcban hajnalra foglalják el.
• Késő este felkelők a Városligetben ledöntik a Sztálin-szobrot, és elfoglalják a Szabad Nép Blaha Lujza téri székházát.
Nagy Imre a parlament ablakában
Fazekas György újságíró visszaemlékezése:
Valahogy bekerültünk a Parlamentbe, és gyalog mentünk fel az emeletre… Kinyitottak egy ablakot, mert abban a szobában nem volt erkély. Széket húztak oda, arra állt fel Nagy Imre, majd átlépett az ablakba, és akkor kitört belőlem: „Te jó Isten, ki fog esni!” Így aztán Erdei (Ferenc – a szerk.) és én két oldalról tartottuk, végig a beszéd alatt. Már a megszólítás után – hogy „Kedves elvtársak!” – felmorajlott a tömeg. Nagy Imre valósággal megremegett, ketten is alig bírtuk tartani.