„Az ítélkezés minőségét a jogorvoslat méri meg”

Feladatunk, hogy az egész rendszert fejlesszük. A munka elkezdődött, de még messze nem fejeződött be – hangsúlyozta az OBH elnökhelyettese (Fotó: MH)

– Az elmúlt hónapokban néhány bírósági ítélet kapcsán heves viták bontakoztak ki a közéletben, a sajtóban. Említhetjük a Biszku-ügyet, a vörösiszapperben meghozott elsőfokú ítéletet, a Hagyó-pert, amely kapcsán súlyos szavak is elhangzottak a bíróságokról. Önök a hivatalban hogyan értékelik a bíróságok munkáját, ítélkezését?

– Tavaly a bíróságok másfél millió ügyet fejeztek be. Ennek a másfél millió ügynek a nyolcvan százaléka első fokon jogerőre emelkedett. Tehát ötből négy esetben a vád képviselője és a terhelt, a felperes és az alperes is egyaránt elégedett volt a döntéssel, mert meg sem fellebbezte azt. Említhetném azt is, hogy míg 2011-ben 37 ezer volt az egy éven túli ügyek száma a bíróságokon, addig tavaly már csak 26 ezer, ez 29 százalékos csökkenés. A két éven túli ügyek száma az elmúlt fél év átlagában 2015. november 30-ig hét százalékkal csökkent. Ez óriási eredmény, ami kifejezi azt a törekvésünket, hogy minden ügyfél alapvető joga az, hogy ügyében a bíróságok nem csupán megalapozottan, hanem ésszerű időn belül döntsenek. Az utóbbi két évben csupán az összes ítélet egytized százalékát kellett hatályon kívül helyezni. Álláspontunk szerint ezek az adatok adnak hű tükröt az igazságszolgáltatás megítéléséhez. Ami pedig az ön által említett ügyeket illeti, az ítélkezés minőségét egy jogállamban nem a hivatal, hanem a jogorvoslati rendszer méri meg.

– Handó Tünde, a hivatal elnöke a közelmúltban arról beszélt, hogy a bíróságoknak érthetőbbé kell tenni az ítélkezést. Mit értenek ezen?

– A bíró az, aki teljes folyamatában ismer egy ügyet, a sajtó viszont csak töredékekről tudósít. Sokszor csak a vádirat ismertetésekor, majd az ítélet kihirdetésekor van jelen. A közvélemény a sajtó szemüvegén keresztül látja a nagy, kiemelt ügyeket. Aki látja az egész folyamatot, s ismer több ezer oldalnyi iratanyagot, az egyetlen ember, a bíró, s neki kell döntést hozni. Az ítéleteknek a „meg nem értése” tehát olykor elsősorban kommunikációs probléma, abból fakad, hogy a közvélemény nem ismeri a bizonyítási eljárást. Ha megnézi a közvélemény-kutatási adatokat, akkor azt tapasztalhatja, hogy a bírósági szervezet neve mellett áll a legnagyobb bizalmi index.

– Az imént úgy fogalmazott, hogy az ítéletek minőségét a jogorvoslati eljárásban mérik meg. Ami azt illeti, a Kúria a közelmúltban „jól megmérte”: a legfőbb ügyész által kért jogorvoslatban öt nagy horderejű ügyből négyben mondta ki azt, hogy a táblabíróságok hibáztak, amikor másodfokon nem döntöttek, hanem új elsőfokú eljárásról határoztak.

– Az Országos Bírósági Hivatal 2012-ben vette át a bírósági szervezet igazgatását. A mi feladatunk az, hogy a bírósági reform folyamatában az egész rendszert fejlesszük. Ez a munka elkezdődött, de még messze nem fejeződött be. E folyamatba illeszkedik az egész bírósági rendszert érintő integritási folyamat elemzése is, amelynek kapcsán leltár készül a problémákról. Ez a leltár részletezi az összeférhetetlenséget, a fegyelmi eljárással kapcsolatos vezetői döntéseket, kitér a tiltott ajándékozásra, az integritássértés bejelentésének kezelésére. A reform része, hogy minden bíróságon felállítjuk az integritásfelelős intézményét. Magának az integritássértéseknek a kivizsgálása az elnök feladata lesz. Ennek előfutáraként tavaly egy hetven kérdésből álló kérdőívet juttattunk el minden bíróhoz, hogy megismerjük a véleményüket. A kérdőívet, amely anonim volt, az összes bíró tizenhét százaléka küldte vissza. A bírók 98 százaléka azt válaszolta, hogy függetlennek érzi magát a döntéseiben és minden egyéb tekintetben is.

– Ha ezt nem említi, én is szóba hoztam volna. Részint azért, mert a kétezer-nyolcszáz bíró közül mindössze négyszázhatvan válaszolt egy olyan kérdőívre, amely alapjaiban érintette a hivatásrend szinte minden fontos kérdését, s azok közt is a legfontosabbat, a bírói függetlenséget. Ennek tükrében nem riasztóan alacsony a válaszolók száma?

– Reprezentatív felmérésnél ez nagyon jó adat. A tízszázalékos mérték nemzetközileg is általánosan elfogadott arány, amely alkalmas arra, hogy a sokaság egészére következtetéseket vonjunk le, itt pedig a tíz százalékot jelentősen meghaladja a válaszolók száma.

– Igen, de a négyszázhatvan válaszoló közt volt négy, aki azt mondta, őt a döntésében befolyásolták. Ez sem riasztó adat?

– Nem jól látja. A kérdés is úgy volt feltéve, hogy igazgatási intézkedéssel vagy ellenőrzéssel kapcsolatosan befolyásolták-e önt. Nem a meghozott döntés befolyásolásáról van szó, hanem az időszerűség betartásáról, ez nem a bírói függetlenséget érinti, hanem az időszerűséget. Az időszerűség azt jelenti, hogy a bíró számára törvényben előírt határidők vannak, arra is, hogy az ítéletét írásba foglalja, vagy például fellebbezés esetén arra is, hogy a másodfokú bíróságnak megküldjön minden iratot.

– Nem láttam semmilyen kikötést a kérdésben. Szimplán úgy szólt: „Történt-e önnel befolyásolására irányuló kísérlet?”

– Én pedig változatlanul állítom ezt, hisz a bírók az időszerűséggel kapcsolatos intézkedést gyakran befolyásolásnak értékelik. Ha a válasz nem erre utalt volna, akkor egy újabb kérdőíves vizsgálat tudná kideríteni azt, hogy az „így” válaszoló miért nem érzi magát függetlennek, miben próbálták meg befolyásolni. Azt gondolom azonban, hogy a kilencvennyolc százalék nagyon jó eredmény.

– A lapunkban korábban közölt, bírákkal szemben indult büntetőeljárások statisztikájából az is kiderült, hogy a korrupció „nem kerüli el” a bíróságok világát sem. Miként vélekedik a bíróságok fegyelmi helyzetéről?

– Tíz év alatt nyolc bírót ítélt el a bíróság, hat esetben a közúti közlekedés szabályainak megsértése miatt. Egy esetben fordult elő a vesztegetés bűntette, amely a bíró számára hivatásvesztéssel járt. A fegyelmi eljárások oka jellemzően a vétkes kötelességszegés vagy a bíróhoz méltatlan magatartás. Két év alatt negyven bíróval szemben indult fegyelmi eljárás, 2014-ben tizennégy bírót marasztalt el emiatt a szolgálati bíróság. Ma már, szemben a korábbi idősza­kokkal, az Országos Bírósági Hivataltól és a bírósági elnököktől teljesen független szolgálati bíróságok járnak el a bírók fegyelmi ügyeiben. A szolgálati bíróságok bíráit az Országos Bírói Tanács választja meg, amely a bíróságok központi igazgatásának felügyeletét is ellátja.

– Handó Tünde alkotmánybírósági meghallgatásán tervei közt említette az automatikus szignálásra történő áttérést. Az uniós irányelvek is ezt szorgalmazzák, hiszen „a főnöki kijelöléses bíróküldést” az Emberi Jogok Európai Bírósága is korrupciós kockázatként értékelte. Ez a terv miért nem valósult meg?

– Tévedés, hogy ez a terv nem valósult volna meg. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény szabályozza az ügyelosztás kérdéseit, amelyet a bíróság elnökének kell meghatároznia. Az elnök döntését meg kell azonban előznie egy véleményezési folyamatnak, mind a bírói tanácsnak, mind a kollégiumoknak véleményt kell nyilvánítani. Miután ez megtörtént, nyilvánosan közzé is kell tenni a bíróságok honlapján. A január elsejével hatályba lépett igazgatási szabályzat meghatározza az ügyelosztási rendet, ez a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően történik, az absztraktság, az általánosság, a teljesség, a munkateher arányosítás elvének megfelelően, s rögzíti a módszertant is, amelyet a bírósági ügyvitel szabályoz.

– Azért is kérdeztem, mert korábban olyan eset is előfordult – bár ezzel a bűnügyi statisztikában nem találkoztunk –, amikor egy felszámolási bíró vadhúsért meg felesége gyógykezelése költségeinek megfizetéséért „árulta” a zsírosabb falatokat felszámoló cégeknek.

– Ilyen ma már nem fordulhatna elő, hiszen számítógépes véletlenszerű kiválasztás alapján döntenek a felszámolók kilétéről, s felszámolások esetében nem is a bíróságok kezelik ezt a programot, hanem a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium.