Az iskolai erőszak és a lelki terror

A hazai kutatások szerint Magyarországon minden negyedik-ötödik gyermek válik bántalmazás áldozatává az iskolában, amelynek leggyakoribb formája a cukkolás, cikizés, a megszégyenítő megviccelés és a kiközösítés, de a testi erőszak is szerepel a gyakori bántalmazások listáján – fogalmaz Tapolyai Emőke. A pszichológus szerint az iskolai erőszak kapcsán felszínre került esetek csak a jéghegy csúcsának tekinthetők, a valóság – sajnos – sokkal rosszabb. Előadásában kiemelte a szülők felelősségét is, hiszen ők veszik észre először, ha a gyerek iskolai zaklatás áldozatává válik. Ezért tartja fontosnak a gyerekek önértékelésének, önbizalmának erősítését. Ezt pedig csak úgy lehet elérni ha a szülő sokat beszélget a gyerekkel, ha meghallgatja, ha támogatást nyújt neki.

Tapolyai Emőke szerint a zaklatás egy olyan nem kívánt viselkedési forma, amely huzamosabb ideig, ismétlődően az áldozat ellen irányul. Nem téveszthető tehát össze az „egészséges kortárs veszekedéssel”, azokkal az esetekkel, amikor egy-két alkalommal haragosan szólnak egymáshoz a felek.

Azt gondolnánk, hogy a fizikai erőszak vagy a szexuális erőszak az iskolai zaklatás legdurvább formája, ám a pszichológus szerint a szavakkal bántás ugyanolyan maradandó lelki sérülést okozhat az áldozatban. Gyakran előfordul, hogy maguk a zaklatás elszenvedői sem szólnak a tanárnak, a szülőnek, mert félnek a megtorlástól. Sőt gyakran találkoznak elutasítással is: „Miért jössz árulkodni, oldjátok meg egymás között!”
Az internet elterjedése óta hihetetlen méreteket öltött a kortárs zaklatás. Manapság pedig már szinte senki sem menekülhet az akár huszonnégy órás online vagy mobil zaklatók elől. Ráadásul a neten vagy mobilon keresztül történő zaklatás gyakran nyilvánosságra sem kerül. Egy felmérés szerint a gyerekek csaknem kilencven százaléka nem is beszél a vele történtekről. Mivel az elkövetők durva üzeneteiket nyomtalanul kitörölhetik, a felnőttek sokszor nem is szereznek tudomást a rejtett atrocitásokról.

Az iskolai molesztálók célja, hogy uralkodjanak mások felett, ezért újra meg újra fizikailag és lelkileg is bántalmazzák „kiszemeltjüket” – magyarázza a pszichológus. A tökéletes hatás érdekében a molesztálók előszeretettel terrorizálják társukat mások jelenlétében. Az agresszív hatalmi késztetések kiéléséhez viszont elkerülhetetlenül szükséges egy gyengébb, önmagát megvédeni kevésbé képes, visszahúzódó áldozat.
De hogyan lesz egy fiatalból zaklató? A zaklató viselkedésére jellemző az empátia és a belső erkölcsi értékrend hiánya. Egyik fő indukálója a kontrollálatlan düh, amit a molesztáló személy valamely társán tud levezetni. Azok a gyerekek, akik nehezen képesek indulataikat önuralommal fékezni, előszeretettel félemlítik meg a környezetükben élő társaikat.

A szakember úgy látja, ha a szülők, a pedagógusok csírájában nem fojtják el az agresszív megnyilvánulásokat, a következmények nélküli viselkedés egyre durvábbá válhat. Amennyiben nem történik beavatkozás a felnőttek részéről, az otthoni vagy az iskolai bántalmazás akár elképzelhetetlen méreteket is ölthet. Ha a külső kontroll nem működik megfelelően, a gyerekek szinte feljogosítva érzik magukat az agresszív viselkedésre. A gyerekek otthoni bántalmazása, a családon belüli erőszak, az érzelmi terror fokozhatja a gyerek molesztálásra való hajlandóságát.

Az alacsony ingerküszöb, a dominanciavágy, a dühkitörésekre való hajlam, az agresszivitás, a felnőttekkel való szembeszegülés mind az erőszakoskodó viselkedésre hajlamosítanak. Egyetlen tényező azonban kevés a molesztáló viselkedésforma kialakulásához, több együttes megléte viszont nagy valószínűséggel erőszakos viselkedésre ösztönöz. A zaklatás nyomot hagy a zaklatott fél életén: romolhat az iskolai teljesítmény, alvászavarok, pszichés problémák, az önértékelés súlyos sérülése lehet a molesztálás egyenes következménye. A zaklatók akár az öngyilkosságig is hajszolhatják szerencsétlen áldozatukat.
A cél tehát a zaklatás körforgásának megállítása – fogalmaz Tapolyai Emőke. De az erőszak körforgását csak akkor tudjuk megállítani – állítja a szakember –, ha mi magunk sem élünk vele. Kell, hogy tudatosítsuk gyerekeinkben: „nem vagy egyedül”, „nem a te hibád”, ami történik veled. A gyerekeket „fel kell építeni”, meg kell nekik tanítani, ha egészséges az önbizalmuk, meg tudják magukat védeni.