Belföld

Az elmaradt esti mese és a hiányzó könyvek káros következményei

Akadémiai kutatás készült a leszakadó társadalmi rétegek, különösen a romák helyzetéről és esélyeiről az oktatási rendszerben

Egyre több roma fiatal fejezi be sikerrel az általános iskolát, ám a középszintű oktatásban már jelentős a hátrányos helyzetű diákok lemorzsolódása – derül ki akadémiai kutatók elemzéséből. A folyamatnak összetett okai vannak, még az is számít, hogy a gyereknek kiskorában olvastak-e lefekvéskor mesét a szülei.

A leszakadó rétegek hátrányai a középiskolai lemorzsolódás tekintetében mutatkoznak meg a legélesebben – állapította meg minap publikált elemzésében a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont. Szerintük középiskolai végzettség nélkül a roma fiataloknak is tartósan munka nélküli létre vagy rendszertelen foglalkoztatásra kell berendezkedniük. E tekintetben pedig csak romlott a helyzet az elmúlt évtizedekben, a nyolcvanas évek végén a középiskolát megkezdő roma fiatalok kétharmada fejezte be középiskolai tanulmányait, napjainkban csak a fele.

A Kertesi Gábor és Kézdi Gábor kutatók által jegyzett, A roma fiatalok esélyei és az iskolarendszer egyenlőtlensége című tanulmány szerint azoknak, akik elvégzik a középiskolát, több mint a fele szakiskolai végzettséget szerez, s csak kevesebb mint egyötöde gimnáziumot. A nem roma fiatalok között ezek az arányok fordítottak. Márpedig ezek a különbségek az életpálya során biztosan komoly jövedelemkülönbségekhez vezetnek, a szakiskolát végzettek keresete jóval alacsonyabb, és kevésbé nő az életkorral.

A tanulmány készítői szerint a lemorzsolódás egyik legfontosabb oka a családok szegénysége, és nem annyira a földrajzi különbségek. Bár a középiskolás korú roma fiatalok sokkal nagyobb hányada él az ország válságrégióiban, illetve hátrányos helyzetű településein, ez nem függ össze középiskolai lemaradásukkal. Az azonos régióban, illetve azonos településen élő roma fiatalok középiskolai végzettségbeli lemaradása a nem roma fiataloktól alig különbözik attól, mint amekkora lemaradást országosan tapasztalhatunk – írták.

Fontos befolyásoló tényezőt jelentenek az általános iskola végére felhalmozódott készség- és tudásszintbeli lemaradások. Ennek pedig két fontos oka van a cigány fiatalok esetében. Az egyik, hogy a romák kora gyermekkoruktól kezdve jóval kevésbé jutnak hozzá a készségeik fejlődését elősegítő erőforrásokhoz. A nevelési környezetben mutatkozó hátrányok azonban főként a családok tartós szegénységére vezethetők vissza, etnikai sajátosságok nem játszanak számottevő szerepet bennük – mutat rá a tanulmány.

Érdekesség, hogy a kutatók még annak is utánanéztek: amíg a leghátrányosabb húsz százalékba tartozó tanulók húsz-harminc százalékának mondtak rendszeresen óvodáskorában esti mesét, addig ugyanez az adat a legjobb helyzetű húsz százalék esetében hetven-nyolcvan százalék. További adalék, hogy a leginkább szegény és iskolázatlan családok hetven százalékának nincs egyetlen könyve sem, vagy csak nagyon kevés van, addig ez a hiány a jobb helyzetű családoknál nem fordul elő. Míg az utóbbi kör kilencven százaléka rendelkezett otthoni internet-hozzáféréssel, a legszegényebb családok kevesebb mint öt százalékának volt 2006-ban otthoni internete. Sőt, lemorzsolódáshoz vezet az is, hogy a roma fiataloknak kevesebb olyan ismerősük és barátjuk van, akinek magasabb az iskolai végzettsége, és akinek a példája és tanácsai fontosak lehetnek az iskolai és pályaválasztási döntésekben.

Az akadémiai kutatók szerint a roma fiatalok többségének oktatása olyan osztályokban folyik, ahol a megoldatlan pedagógiai problémák sokasága miatt nagyon nehéz jó minőségű oktatómunkát végezni. Az a tény, hogy az általános iskolás roma tanulók nagy része nehezen tanítható osztályokba koncentrálódik, becsléseik szerint kétharmad részben a lakóhelyi hátrányaik és szegénységük miatt van, egyharmad részben pedig az etnikai szegregáció miatt.

Ugyanakkor az általános iskolák etnikai szegregáltsága jelentős mértékben megnőtt Magyarországon az 1980-as évek óta eltelt évtizedekben, és tovább növekszik. Ugyanakkor az iskolák közötti etnikai szegregáció szintje a mai Magyarországon nemzetközi összehasonlításban csupán közepesnek mondható.
A kutatók javaslata összességében: az iskolák igazságosan – például akár sorsolás útján – válogassanak az adott körzeten kívüli jelentkezők közül, a szegény és roma családok kapjanak segítséget ahhoz, hogy jelentkezhessenek körzeten kívüli iskolákba. A városi iskolák közötti szegregációt jelentősen és hosszú távon valószínűleg az iskolarendszerek helyi realitásokra támaszkodó, jól átgondolt és átfogó átalakítása csökkentheti – vetették fel.

Megjegyzendő, ilyen program már indult a közelmúltban is, ennek lényege az érintett önkormányzat, az iskola, a szülői közösség és akár a helyi gazdaság képviselőinek együttműködése. Márpedig valamennyi szempont és érdek összehangolása nem könnyű feladat, ahogy ezt az elmúlt évtizedek hasonló próbálkozásainak hiányzó eredményei, valamint tulajdonképpen maga az akadémiai kutatók elemzése is egyértelműen jelzi.