Belföld

Az MTA elnöksége meg akar állapodni a minisztériummal

A vita az Akadémia kommunikációjával szemben már nem arról szól, hogy milyen formában működjenek tovább a kutatóintézetek

Bár a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) a keddi elnökségi ülést követően azt kommunikálta, hogy továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a kutatóintézet-hálózat a köztestület égisze alatt maradjon, maga Lovász László MTA-elnök a múlt pénteki, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) képviselői­vel folytatott egyeztetésen mondta ki: az elvekben a feleknek sikerült megegyezniük.

MTA 20190228
Akadémiai színjáték. Miközben a kutatók és a velük szimpatizáló civilek tiltakoznak az MTA autonómiájának veszélyeztetése ellen, már megszületett az egyezség (Fotó: Ficsor Márton)

Lapunk birtokába került az a jegyzőkönyv, amely a múlt pénteki, az ITM és az MTA képviselői részvételével zajlott tárgyaláson készült. A dokumentum azt követően jutott el akadémiai forrásból a Magyar Hírlaphoz, hogy a köztestület kedd este közölte: az elnökség álláspontja változatlan, a kormánnyal a kutatóhálózat jövőjével kapcsolatos tárgyalásokon fő szempontnak kell lenni, hogy az MTA nemzetközi szinten is kiemelkedő teljesítményű, 2012-ben modernizált, alapkutatásokban kiváló kutatóhálózata maradjon az Akadémia égisze alatt, és irányító testületében legyen jelentős többsége a tudományos közösségnek. Jelezték, nem változtatták meg a legutóbbi, február 12-i ülés határozatait, és írásban kérik az ITM-nek a kutatóhálózat átalakításával kapcsolatos szempontjait, annak szakmai, jogi- és gazdasági indokolását.

Másról szól a vita

Ezzel azonban ellentétben állnak a Palkovics László innovációs és technológiai miniszterrel folytatott, valóban láthatóan jó hangulatú tárgyalásokon az MTA képviselői részéről elhangzottak. A vita ezek szerint az MTA kommunikációjával ellentétben már rég nem arról szól, hogy a kutatóintézeteknek az Akadémiá­tól és a kormánytól is függetlenül kell-e működniük, hiszen a jegyzőkönyv szerint a tárgyalófelek ebben már – vélhetően a korábbi tárgyalás eredményeként – közös állásponton vannak. A sorokból az olvasható ki, hogy abban nem sikerült még megállapodni az egyébként valóban rendkívül konstruktív akadémiai tárgyalófeleknek Palkovics miniszterrel, hogy a jövőben a költségvetési törvényben külön fejezetként jöjjön-e létre egy, a köztestülettől leválasztott kutatási alap, amelynek alapkezelője egy, az Akadémia és a kormány által közösen meghatározott menedzsment, vagy pedig – Palkovics eredeti elképzelésének megfelelően – egy vagyonkezelő alapítvány lenne. A miniszter így érvel az alapítványi forma mellett: „A kormány feladata, hogy ennek a konstrukciónak a finanszírozását garanciákkal megoldja. A garancia nem csak az, hogy a költségvetésben külön soron szerepel, hanem, hogy ne történjen meg az, ami tavaly. Ezért erőteljesebb garanciákat gondolunk ehhez hozzárendelni. Nem csak a finanszírozás biztonságát, hanem annak szintjét illetően.”

Mint jelezte, az ITM által felvázolt struktúrának van olyan előnye, ami az egyszerűsített működést jelenti, tehát nem költségvetési szervként, hanem önálló társaságként is tudnak működni. „De ezek technikai ügyek, amiket még meg kell beszélnünk, erre az elmúlt hét alatt nem volt idő. Ez az egyik javaslat. Nagyon fontos hozzátenni, hogy ez az Akadémia köztestületét semmilyen módon nem érinti (…) Én úgy gondolom, hogy az első megoldás, amit mi javasoltunk, abban lényegesen nagyobb az alapítóktól való függetlenség, tehát pont a tudomány szabadságának a biztosítása”– fogalmazott.

Önálló költségvetési fejezet

A miniszter az elhangzottak után úgy összegezett: létrehoznának önálló költségvetési fejezetként egy alapot és egy alapkezelő testületet paritásos alapon, „úgy, hogy az elnökét a miniszterelnök nevezi ki konszenzusos javaslat alapján”. „Egyébként a kutatóintézetek önállóan vagy költségvetési szervként, vagy közhasznú társaságként (…) működnek, amit ez a közösen felállított testület irányít. Az egész független az Akadémiától – csak abban az értelemben függ, hogy az Akadémia a testületbe valamennyi számú tagot delegál” – ismertette.

„Ez az összefoglalás, amit most mondtál, ez tökéletesen a mi javaslatunk” – hangzott el az egyetértő visszajelzés Vékás Lajos MTA-alelnök részéről. Ezzel összefüggésben az Akadémia képviselői azt az álláspontot képviselték, hogy ebben a grémiumban a tagokat fele arànyban az Akadémia (három delegált) és az Akadémiától leválasztott kutatóintézetek (három delegált), fele arányban pedig (hat delegált) a kormány delegáljon. Palkovics László értetlenségének adott hangot, mondván, „a kormány oldaláról ez pozitív” lenne, hiszen a kabinet ebben az esetben annyi képviselőt delegálna, mint az Akadémia és a kutatóintézetek együttesen. Ugyanakkor szerinte mindez azt is jelenti, hogy „az Akadémia a mai állapothoz képest erőteljesen pozíciót veszt”. „Így van, de ezt el tudjuk fogadni, mert garantálva van, hogy minőségi tudományos irányítás lesz” – ezt Freund Tamás agykutató, az MTA alelnöke jegyezte meg a miniszter felvetésére reagálva. „Miniszter úr, most az Akadémia oldalán érvelsz” – kommentálta a kialakult nézetkülönbséget Vékás Lajos MTA-alelnök. A jegyzőkönyv alapján egyébként Vékás Lajos többször kimondta, hogy „nagyon közel van az álláspontunk a lényeget tekintve”, és szerinte olyan formát kell találni a kutatóintézetek irányítására, amely a közvetlen befolyást megszünteti az Akadémia köztestülete tekintetében, ezenkívül nem teszi lehetővé azt a kormány számára.


Közalkalmazotti státus

A jövőbeli struktúra kapcsán a vitában szó esett arról, hogy a létrejövő kutatási alap képes lesz működtetni a neki bizalmi vagyonkezelésbe adott akadémiai kutatóintézet-hálózatot. Ennek kapcsán az MTA amellett érvelt, hogy az intézetek maradjanak költségvetési szervek, Palkovics azonban felvetette: előnyösebb lenne, ha nem ebben a formában, hanem például nonprofit kft. formájában működnének. Utóbbit ugyanis ugyanúgy képes finanszírozni az alap, mint egy költségvetési szervet, de ez a konstrukció jóval nagyobb mozgás­szabadságot tud biztosítani a mostani helyzethez képest. Az Akadémia részéről azonban ezt a javaslatot egyelőre fenntartásokkal kezelik, mondván, számukra kizárólag egy költségvetési szerv tudja garantálni, hogy valóban „jó minőségű kutatókat” lehessen az intézetekben megtartani. Emellett szerintük a közalkalmazotti státus az, amely egy világos kutatói életpályát garantál, világos elvárásrendszerrel. Palkovics hangsúlyozta, a világon nincs még egy olyan ország, ahol közalkalmazottként dolgoznának a kutatók. Mindezek alapján úgy tűnik, az Akadémia vezetése, Lovász László elnökkel az élén láthatóan mindent megtesz annak érdekében, hogy felismerve a magyar kutatás-finanszírozási rendszer hatékonyabbá tételéhez szükséges lépéseket, a lehető leghamarabbi megállapodásra jusson a miniszterrel. Az elnökségi ülés tagjai viszont ezzel ellentétes módon járnak el.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom