Belföld
Áldás, egyúttal átok is volt a résfal
Új szakértői vélemény az ügyészségnél a vörösiszap-katasztrófa perében: a kapzsiság lehetett a 2010-es tragédia egyik kiváltó oka
A kolontári gátszakadás pontos oka minden kétséget kizáróan a tározó túltöltése volt – írta a Legfőbb Ügyészségnek megküldött s azóta a vádat képviselő Veszprémi Főügyészségre továbbított szakértői véleményében Pálos László igazságügyi szakértő. Amint azt korábban megírtuk, és ezt tanúvallomások is igazolják, a szakadás a gáttest legfelső, a túltöltéssel elért 2009-es gátmagasítás sávjában, közvetlenül a gátkorona alatt következett be.
A szakértői vélemény adatai alapján a tragédia kiváltó oka – sommásan fogalmazva – a kapzsiság lehetett. Ez abban is megnyilvánult, hogy a „nem veszélyes hulladék-tárolóban” egyidejűleg helyezték el a vörösiszap-hulladékot a maró lúggal, amit felhasználtak a termelésben, továbbá a talajvízből a tározóba beemelt talajvízzel. Az X-es kazetta így egyszerre volt lerakó (vörösiszap), veszélyes-anyag raktár (nátronlúg) és óra nélküli kiapadhatatlan kút (talajvíz) – szűrhetjük le a szakvélemény alapján. De ez a hármasság sem verte ki a felügyelők szemét.
Pálos szerint a környezetvédelmi hatóság fölös óvatosságból írta elő a résfalazást 2004-ben, hiszen a vörösiszappal több méter vastag, a kövér agyagtól is tökéletesebb vízzáró réteg alakult ki a medencében. A résfal áldás volt, egyben átok is. Áldás, mert kizárta azt, hogy a tározóból szennyező anyag kerüljön a természetbe, és átok, mert felborult a talajvíz természetes áramlása, ami korábban a megépült gát alatt vezetett északkelet–délnyugat irányba. A résfal miatt ugyanis feltorlódott a belvíz, amit a Mal Zrt. beszivattyúzott a tározóba. Ezáltal – írja a szakértő – „ingyenvízhez” jutott ugyan a társaság, ám ez, a „betárazott” nátronlúggal együttesen, túltöltést eredményezett a kazettában.
Ez a kőkemény valóság a kolontári gátszakadás ügyében – a kationcsere tetszetős, ám ködbe (altalajba) vesző elmélkedés csupán, hasonlóan az űrfelvétellel bizonyítani kívánt gátsüllyedéshez. A történetnek itt a vége, a természet védelmében is kiált az igazság – írta lapunk kérdésére válaszolva a szakértő.
A gátszakadás nem következett volna ugyanis be, ha a kolontári X-es kazettát rendeltetésszerűen használja a Mal – állítja a szakértő. A tragédia kialakulásában az ősbűn a 2009-ben dilettáns módon kivitelezett gátmagasítás volt. A második bűn a termelésbe visszaáramoltatni szándékozott maró lúg „átmeneti” tárolása egymillió-százötvenezer tonnányi mennyiségben. Ez az az anyag, amelyet rendkívül erős lúgossága, agresszivitása okán kifejezetten tilos volt (pontosabban: lett volna!) ott tartani.
A kationcserés altalajmegcsúszás a nátrium-hidroxid tárolási tilalma miatt eleve be sem következhetett volna. Vagy ez is a természet bűne lenne? – teszi fel a kérdést Pálos. A tragédiához vezető út utolsó állomása már „csepp a tengerben”, a harmadik bűn, a felszínre jutott talajvíz (belvíz) tározóba történő beemelése volt. Ezt azért tették – szögezi le Pálos László –, mert a Mal Zrt.-nek a timföldgyártáshoz irdatlan mennyiségű vízre volt szüksége, ami súlyos anyagi terhet jelentett. Ezt kívánták mérsékelni az „ingyenvízzel”. Ám a tározó szintje éppen ezzel a többletvízzel közelítette meg a gátkoronát húsz centiméterre – ostromolva a száznegyven centiméterrel utólagosan magasított gát csúcsát. A délkeleti-északnyugati irányú, negyven-ötven km/óra sebességű széllökések hullámzásba hozták a felső vízréteget, így „lengő teherré” alakult a víztömeg. A végeredmény: a már korábban szivárogni kezdő gát 2010. október 4-én átszakadt, és pillanatok alatt elöntötte Kolontárt, Devecsert, aztán Somlóvásárhelyt, tíz ember halálát okozva.
Az ezzel kapcsolatos büntetőper másodfokon folytatódik az ügyészségi fellebbezés nyomán, első fokon a Veszprémi Törvényszék valamennyi vádlottat felmentette.