Belföld

Alattam a föld, fölöttem az ég, bennem a létra

Nincs szabadnap, mert az alkoholizmus karácsonykor, húsvétkor vagy a szülinapon is függőség marad, és éppen úgy uralni kell

„A színház nem földi színtér! A színház menedék. Csodák világa. Lehetsz ott királynő, császár és szolga, bohóc és kurtizán. Veled ott minden megtörténhet. Meghalhatsz. Újjászülethetsz. A színház: szerelem! Örökké tartó láz.” (Polgár Ernő)

Tamas-
Tamás már el tudja képzelni magáról, hogy új életet kezd

Az önelfogadás útja

Eközben megérkezünk a Pécsi Harmadik Színházba, ahol azonnal el is kezdődik a fellépés előtti utolsó felkészülés. A darabban szereplő függők mind félmeztelenek, csupán egy fekete nadrág van rajtuk. Ennek külön funkciója van, ez is önmaguk felvállalásának része.

Miodragovits Vince elmondja, akik idekerülnek, elégedetlenek a testükkel, mert vagy nagyon soványak, vagy nagyon kövérek. Éppen ezért úgy indulnak el az önelfogadás útján, hogy ki-ki megosztja a közösséggel: szégyelli, hogy hiányos a fogazata, kopaszodik vagy túlsúlyos. „Ezeket fel kell vállalni. Nem elég megbeszélni, át kell élni, és ennek megvan a maga folyamata” – teszi hozzá.

Az előadás címe: Tarot. A történet önmagát formálta, hiszen a darabot maguk a szereplők írták. Saját sorsukról, nehézségeikről, korlátaikról, kétségeikről, mindenről, ami eljuttatta őket oda, ahol most vannak. Nem szégyellik feltenni azt a millió kérdést, amely talán mindannyiunk fejében megfordul: ki vagyok én valójában? Milyennek látom magam és milyennek látnak mások? Lehet engem szeretni? Képes vagyok változni? Fordíthatok a saját sorsomon?

A színház-terapeuta szerint mindez bárkire hatással lehet, nem csak a függőkre, és fontos az is, hogy akik Komlón gyógyultak, ne csak egymás között éljenek, hanem integrálódjanak a társadalomba. Ám ez fordítva is működhet: az embereknek tudniuk kell, hogy amit a tévében látnak, hamis: a drogosok és az alkoholisták nem fekete bőrdzsekiben járnak késsel a zsebükben. Ők ugyanolyanok mint bárki más.

Egyikük, Pazo még színpadra lépés előtt meséli el, hogy az előadás után ugyan ünnepelnek a maguk módján, ám van egy szlogenük: a felépülés jutalma maga a felépülés. Szerinte ugyanez vonatkozik a színházra is: attól, hogy valamit jól csinálnak, holnap még ugyanúgy felkel a nap, megy tovább a munka. „Minden nap egy lépés, ezt sosem szabad elfelejteni. Persze előadás után egy-két napig ott van az emberben az ünnepélyesség, de pezsgőt azért nem bontunk” – mondja nevetve. „Az én alkoholizmusom az karácsonykor, húsvétkor vagy a szülinapomon is függőség marad, és ugyanúgy uralnom kell” – teszi hozzá.

A darab szereplői mind egy-egy tarotkártya jelentését fogalmazták át a saját hangjukra, s „lépték át önmagukat” nemcsak a színdarab alatt, hanem a felkészülés hónapjai közben, minden egyes nap. Az előadás lenyűgöző, szinte odaszögezi a nézőt a székbe. Nehéz szavakba önteni, milyen végignézni, ahogyan az, aki pár hónapja még az utcán dobozokban élt, és a napi alkoholadagért küzdött, most önmagát átlépve a legbelső részét adja át. Vagy hogy közülük egy a színpadon vallja meg, hogy évekig egy gyűlölt kapcsolatban élt, s ezen változtatni a legnehezebb feladat volt számára. De talán a legmegrázóbb üzenet, hogy egy közülük nemcsak a saját sorsán fordított, hanem családja generációs önpusztító körforgásából lépett ki azzal, hogy mert új életet kezdeni. Így ő nem csak valaki, aki a színpad hátsó sorában gitárt penget – ahogy a többiek sem alkoholisták, drogosok vagy a társadalom peremére szorultak. Talán ez volt eddig a szerepjáték, s most épp a színházban mutatják meg, kik is ők valójában: pontosan ugyanolyan emberek, mint mi. Sőt.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom