Alaposabban vizsgál minket Brüsszel

– Tovább gyűrűzik a kitiltási botrány. Bármilyen szinten belefolyt az ügybe a nemzetközi kapcsolatokért felelős államtitkárság?

– Elemeztük a sokat emlegetett amerikai jogszabályt, a vízumkérelem elbírálásáról szóló elnöki rendeletet és a két ország közötti 2008-as egyezményt. Ennek van olyan rendelkezése, amely kifejezetten a bűncselekmények megelőzése, felderítése körében lehetővé teszi az információadást a kormányok között. Más szerepünk nincs, mivel nincs konkrét jogi eljárás. A kétoldalú egyezmény alapján a legfőbb ügyész fordulhat kéréssel az amerikai félhez, s ez meg is történt.

– Bemutatkozása során kiemelt területnek nevezte az uniós jogharmonizációt. Milyen feladatai vannak az államtitkárságnak e tekintetben?

– A jogharmonizáció kétféle lehet. Az egyik, amikor az uniós jogalkotás során további hazai jogalkotási lépéseket kell tenni. A másik ág a magyarországi jogalkotási kezdeményezések uniós konformitásvizsgálata, tehát amikor egy magyar törvényjavaslat, rendelettervezet uniós jogi átvilágításon esik át. Azt kell biztosítanunk, hogy a magyar jog tartalmilag ne legyen ellentétes az uniós joggal. Ez a nehezebb munka, esetenként igen határozottan kell véleményt alkotnunk, és még ez sem mindig elég. Olyan szabályozási elképzelésekre kell gondolni, amelyek a gazdasági integrációs uniós jog vagy a versenyjog próbáját szerintünk nem állják ki. Például helyénvaló cél lehet a hazai borpiac minőségi termékeinek a védelme a silány importborokkal szemben, de a pusztán gazdasági indokú piacvédelem nem megvalósítható. Nem lesz végrehajtható a szabályozás, ha a más uniós tagállamból származó termékeket azért tesszük ki adminisztratív vagy pénzügyi akadálynak, mert átlépik a határt. Ehhez hasonlóan a versenyszabályokat sértő kizárólagossági jog vagy a gazdasági tevékenység végzésének bizonyos adminisztratív korlátozása sem lesz fenntartható megoldás. Az EU-jogi erőtér korlátokat is jelent, ezt el kell fogadni.

– Mennyire sikerül elfogadtatni a hazai jogszabályokat az unióval?

– Érünk el sikereket, bár hír csak abból keletkezik, ha eljárás indul az ország ellen. Arra törekszünk, hogy az Európai Bizottsággal minden olyan jogszabály kapcsán, amelynél probléma adódhat, együttműködést építsünk ki. Több főigazgatóságon tettem látogatást, átbeszéltük a folyamatban lévő ügyeket, a lehetséges megoldási irányokat. Fontos és hasznos az együttműködés szándékát jelezni Brüsszelnek. A bizottság előtti vizsgálat kétfajta lehet: az egyik az úgynevezett előzetes eljárás, amikor magyarázatot kérnek a jogszabály tartalmáról vagy működéséről. Egyes ügyek ebben a fázisban befejeződnek, mások nem. Utóbbiakból lesznek a kötelezettségszegési eljárások.

– Sokan riogatnak ilyen eljárásokkal. Milyen ügyekben vagyunk érintettek jelenleg?

– Függőben lévő ügyek aktái vártak június közepén, folyamatos munkát adva. Ilyen például a földhasználat korlátozásának kérdése, a zsebszerződések és a tartós haszonbérleti szerződések kapcsán van eljárás az ezeket megszüntető magyar törvény miatt. A gyógyszertárak működésére, tulajdonlására vonatkozó jogszabály vagy a közjegyzői tevékenység magyar állampolgársághoz kötése is kötelezettségszegési eljárást vont maga után. Nehéz eset a versenyjog érvényesítését az agrárszektorban megcsonkító törvény. De említhetem a plázastopot is. Ezzel kapcsolatban most dolgoztuk ki az új szabályozást, amelyet a kormány el is fogadott, és elindítottuk a brüsszeli konzultációt is. Nekünk az a feladatunk, hogy a köztes szerepben a hazai jogalkotási cél és az EU-jog szempontjából egyaránt a lehetséges, jó megoldást tudjuk kialakítani.

– Hány eljárás folyik jelenleg hazánk ellen?

– Most huszonhat tartalmi kötelezettségszegési eljárás van folyamatban, ezenkívül körülbelül húsz olyan, amely azért indult, mert például késedelmes az uniós irányelv átültetése. A statisztikák szerint a hazánkkal szembeni kötelezettségszegési eljárások időtartama meghaladja az uniós átlagot, részben mert a bizottság a hazánkkal kapcsolatos eljárásokat nagyon nehezen „engedi el”. Néha, amikor a magyar jogszabály uniós szintű védelmére más tagálla­mok hasonló szabályaira hivatkozunk, akkor az igazolásul felhozott további tagállami gyakorlatot is vizsgálják.

– Csak mi vagyunk ilyen „kitüntetett szerepben”?

– Nem gondolom. Lehet az a rendes munkamenet is, hogy amivel mi előállunk, azt különös figyelemmel elemzik.

– Kiemelt célként említette, hogy aktívan részt vennének az uniós jogalkotás nemzeti érdekek szerinti befolyásolásában. Ezen a téren vannak eredmények?

– Két jogalkotási fórumon, az igazságügyi tanácsban és a versenyképességi tanácsban vagyunk jelen. A mostani ügyek közül az adatvédelmet tudnám kiemelni. A személyes adatok védelme és felhasználhatósága kapcsán mi például nagyon határozottan azt az álláspontot képviseljük, hogy a már elért adatvédelmi szint semmiképp ne csökkenjen. Ebben is tetten érhető, hogy az alapvető szabadságjogok védelmét illetően sokszor megalapozatlan, politikailag motivált a kritika. Vannak büntetőjogi jogalkotással kapcsolatos kérdések is európai uniós tervezetként, amelyekben az alapvető alkotmányossági garanciák jegyében azt szeretnénk elérni, hogy ne legyen olyan irányelvi szabály, amely szerint a vád bizonyítása nem kizárólag a vádhatóság feladata, hanem a bíróságé is. Hasonló megközelítésben azt képviseljük, hogy a büntetőjogi szankcionálás nem alapozható vélelemre.

– A strasbourgi bíróság ítéletére reagálva a minisztérium változtatott a tényleges életfogytiglanra vonatkozó szabályokon, negyven év után kötelező jellegű kegyelmi eljárást beiktatva a rendszerbe. Ez a módosítás mennyire elégítheti ki a bíróságot?

– Végiggondoltuk, hogy mi következik a bíróság hazánkkal és más országokkal kapcsolatos hasonló ítéleteiből. Az elvi követelmény ugyanis az, hogy ne lehessen kizárni az ilyen büntetések felülvizsgálatát. Kérdés, hogy ez milyen eljárásban valósulhat meg. Erről az ítélet nem döntött, ahogy arról sem, hogy hány év után kell ezt megtenni. A negyven év felülvizsgálati időről elképzelhető persze, hogy majd a strasbourgi bíróság állást foglal, néhány napja egy francia ügyben a harminc év időtartamot elfogadta.