„Abszurd fércmű lett a Sargentini-jelentés”

–  Korábban úgy fogalmazott, viharok fenyegetik Magyarországot. A Sargentini-jelentés akkor mondjuk egy villám?

–  Mindenképp. Annak ellenére, hogy jogi szankció nem fenyeget, óriási politikai jelentősége van, hiszen felszínre hozta az Európai Parlamentben meglévő törésvonalakat a bevándorláspárti és bevándorlásellenes oldal között, illetve körülrajzolja az ezek mentén szerveződő erőket. A jelentésből egyértel­műen kiderül: nem az uniós alapszerződés nyomán született objektív jogi dokumentumról, hanem egy koncepciós eljárás keretében készült politikai vádiratról van szó. Uniós intézmények által már korábban kivizsgált és lezárt témák, abszurd felvetések és nyílt hazugságok is vannak benne, ideológiai alapon csokorba szedve. Látni kell tehát: valójában a jelenleg még többségben lévő bevándorláspárti erők a jogi intézményeket használva akarnak politikai nyomást gyakorolni a bevándorlást ellenzők táborára. A migrációs vita hevessége is mutatja, hogy nagyon eltérő megközelítések léteznek Európa jövőjéről, és ha ezeken nem leszünk képesek józanul rendezni, felkészülhetünk a permanens viharra.

–  A jelentés készítői, a nekik drukkoló NGO-k és hazai ellenzéki politikusok azt mondják, nem erről szól a dokumentum, hanem konkrét jogállamisági deficitről Magyarországon.

–  Ne legyünk naivak, ha az EP többsége politikai alapon büntetni akar, ahhoz valami ürügy és jogi eszköz kell, s a hetes cikkely szerinti mechanizmus erre kiváló lehetőség. A liberális, baloldali tábor a jog álcája mögé bújtatva próbálja politikai ellenfeleit térdre kényszeríteni. Valamennyi abszurd és nevetséges kritikájukat ebbe próbálják becsomagolni. Milyen magyar jogállamisági problémáról beszélünk, amikor más tagállamokban újságírókat gyilkolnak meg, mert a munkájukat végzik? Vagy talán nem magyar jogállamisági problémáról kellene beszélni akkor, amikor más tagállamban eltörlik a véleménynyilvánító népszavazást, miután annak eredménye nem tetszik a helyi kormánynak. Mi köze van a munkanélküliségi segély hosszának és mértékének, az oktatáspolitikának vagy a nemzeti konzultációnak a jogállamisághoz? Ezek nem összefüggő dolgok. Olyan jogintézményeket kritizálnak Magyarország esetében, amelyek sok más tagállamban nem is léteznek, teljesen nonszensz helyzet. Mi sem bizonyítja jobban az egész eljárás színpadi jellegét, minthogy még a szavazással összefüggő eljárási szabályokat is úgy alakítanák, hogy az nekik kedvező legyen. Ez a szavazás messziről bűzlik, látszik, itt valami nincs rendben.

–  Tényleg Soros áll az újabb – ahogy a Fidesz fogalmaz – támadás mögött?

–  Teljesen egyértelmű, hiszen megjelennek, illetve lobbiznak ellenünk azok a szervezetek, amelyeket Soros György támogat. Ha csak az elmúlt napok sajtóhíreit nézzük, nehezen tudnék annál direktebb összefüggést elképzelni, mint ami történt, hogy a magukra civil köntöst felöltő Soros-lobbisták nyílt levélben szólították fel az EP-képviselőket a Magyarországot elítélő jelentés megszavazására. A cél világos: a nyitott bevándorláspolitika, amit ők támogatnak, megbukni látszik az egyes tagállamok ellenállásán, ezért összeurópai szintre akarják emeltetni ezt a kérdést, s így próbálják a kritikus tagállamok lába alól kihúzni a talajt. Ismerjük az Európai Unió összetételét, jelenleg az EU-s intézményeken keresztül, az EP-ben meglévő baloldali, liberális többségük révén, erre egyelőre még van elvi lehetőségük. Éppen ezért alapvető fontosságú a jövő májusi választás.

–  Csakhogy ez határidős projekt, hiszen a jövő tavaszi választáson megváltozhatnak az erőviszonyok. Mire elég nekik az idő?

–  A Sargentini-jelentés fontos, de nem önmagában a jelentés elfogadása miatt, sokkal lényegesebb, hogy a kampányban érdemi vitát tudunk-e folytatni a migráció kérdéséről és nem csak a Sargentini nevével fémjelzett fércműről lesz szó. Emellett legalább ilyen fontos az a menekültügyi és bevándorlással összefüggő jogszabály-módosítási csomag, amelyet még jövő május előtt akar keresztülvinni az EP többsége és a Soros által támogatott hálózat is. Mi ezt a dokumentumot jelen formájában nem támogatjuk, éppen ezért ezt is megpróbáljuk megakadályozni.

–  Mire számítanak amúgy? Elfogadják a jövő héten a Sar- gentini-jelentést?

–  A kormány minden eshetőséggel együtt tud élni, akárcsak annak idején a már elfelejtett Tavares-jelentéssel. Közben persze mindent megteszünk azért, hogy ne fogadják el a jelentést, és ne tudják megbélyegezni a magyar embereket, csak azért, mert elutasítják a bevándorlást. Az ezzel összefüggő munkában pedig nagy szerepe volt a Miniszterelnökségnek, s annak új, uniós kapcsolattartásért felelős államtitkárának, aki személyesen látogatta végig az EU döntéshozóit, annak érdekében, hogy mélységében is megismertesse velük a magyar álláspontot. Meglátjuk, mire jutottunk, képes-e az EU a józan belátásra és fel tudják-e ismerni a döntéshozók, hogy mekkora kihívással nézünk szembe, amelyre a leghatékonyabb választ szoros összefogással adhatnánk. Egy biztos: ez a nyomásgyakorlás sem fogja Magyarországot leterelni az áprilisban a szavazópolgárok által ismét megerősített útról. Úgy vélem egyébként, hogy a többség megszavazza majd az EP-ben a dokumentumot, ám az nem egyértelmű, hogy a szükséges minősített többség is meglesz-e. Márpedig a hetes cikkely szerinti eljárás megindításához az is kell. Éppen ezért akarnak egyébként számukra kedvezőbb szavazatszámlálási módot előhúzni a kalapból.

–  Jelen állás szerint mennyire reá­lis, hogy mindezek nyomán végül megvonják tőlünk az uniós szavazati jogot?

–  Semennyire.

–  Tényleg Macron fogja össze a politika szintjén a velünk szemben állókat?

–  Igen, azt látjuk, hogy a francia köztársasági elnök egyre aktívabb külpolitikai és uniós ügyekben, és a belső válságok által szabdalt német kormány helyett kezdeményezőbb szerepet kezd felvállalni az Európai Unió kapcsán is. Macron elnök – a francia belpolitikában már bevált receptet alkalmazva – klasszikus szalámi taktikában gondolkodik, magát középre pozícionálva, a liberális erőket összegyűjtve, a konzervatív táborból is szereplőket kiszakítva, egyfajta liberális, kozmopolita, föderatív Európát célzó egységet akar létrehozni. Ez ellentétes a magyar kormány véleményével, szerintünk csak egymással partneri viszonyban lévő, a különböző megközelítéseket elfogadó nemzetállami felállás nyomán lehet sikeres Európa és adhatunk megfelelő választ az Európát fenyegető migrá­ciós veszélyre.

–  A liberálisok eközben azt mondják, szétszakítaná Európát a nemzetállamokat erősítő forgatókönyv. Nincs ebben igazság?

–  Az a helyzet, hogy erős Európát nem lehet gyenge nemzetállamokkal építeni, az európai választópolgárok többsége tudja ezt és egyetért ezzel a gondolattal. Az európai állampolgárok döntő többsége nem akar Európai Egyesült Államokat sem, mivel tudják, hogy nem helyes és nem fenntartható, ha az egyes országokra központilag ráerőltetnek olyan politikai irányokat, amely az adott társadalom jelentős ellenállását vonja maga után. Az eddigi békét éppen az garantálta, hogy ebben egyetértés volt. Az világosan látszik, hogy globális pozíció tekintetében Európa lemaradóban van. De ennek nem lehet az a megoldása, hogy egy kvázi birodalmi központból irányítjuk az EU megújítását. Ha így gondolunk Európára, akkor semmit sem tanultunk Európa történelméből. Hasonló hódító jellegű, uniformizáló, totalitárius kísérletek voltak már korábban is, és láttuk, hogy hova vezettek. Józan belátásra és jó értelemben vett pragmatizmusra van szükség, ami a jelenlegi európai politikai elitből hiányzik.

–  Egész pontosan mi a tét az EP-választáson?

–  Eddig mintha tét nélküliek lettek volna ezek a voksolások, ez a folyamatosan csökkenő részvételi arányokon is látszott, javarészt belpolitikai témák tematizálták a kampányokat. A mostani alkalom más lesz, végre van összeurópai tét, méghozzá Európa jövője. A téma pedig teljesen egyértelműen a migráció, s bár végső soron minden tagállamban különböző pártcsaládok vannak, a választópolgárok a jelenséget támogató és nem támogató jelöltek között választanak majd. Ahogy említettem, ezért is olyan erős most a nyomásgyakorlás. Ha ugyanis az EP-t elveszítik a bevándorláspárti erők, láncreakció indulhat, s előbb-utóbb valamennyi uniós intézményben változások következnek be. Európa, s benne Magyarország jövőjéről van tehát szó. Ha a bevándorláspárti erők kezébe kerülnek az uniós intézmények, Európa bevándorlókontinenssé válik.

–  Hogyan állnak, s mi lehet a következményük a Stop Soros, a civiltörvény, vagy éppen a bevándorlási különadó miatt indított, illetve tervezett eljárásoknak?

–  A témákból is látszik, valójában a bevándorláspolitikánk szúrja Brüsszel szemét. Végeredményben minden esetben az Európai Bíróságnak kell döntenie. Megjegyzem, a kötelezettségszegési eljárások tekintetében nem állunk rosszul, a középmezőnyben vagyunk. Úgy véljük, minden uniós jogi kritériumnak megfelelnek a magyar intézkedések, arra törekszünk, hogy ezt az álláspontunkat meg is védjük. A migrációt érintő jogszabályoknál ráadásul látszik: a magyar kormány felismeri, hogy új típusú válaszok kellenek az elmúlt években kicsúcsosodó válság kezeléséhez. Ilyen a fizikai és jogi határzár, a tranzitzóna, a Hungary Helps-program, amelyeket az EU először kritizált, aztán a tagállamok sorban átvették őket, hiszen ezek a megoldások működnek.

–  Áttérve kifejezetten hazai ügyekre: az ellenzéki sajtó már a központi közigazgatásban dolgozók negyven százalékának elküldéséről cikkezik, miközben Gulyás Gergely miniszter tizenöt-húsz százalékról beszélt. Mi az igazság?

–  A témával összefüggésben egyfajta dezinformációs kampány indult, ezért érdemes helyére tenni a dolgokat. Nem a közalkalmazotti szféra leépítéséről van szó, erre semmiféle költségvetési kényszer nem áll fenn, csupán bürokráciacsökkentést hajtunk végre. A központi közigazgatásban, vagyis a minisztériumokban dolgozók száma csökken majd, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy csak annyian dolgozzanak a közigazgatásban, ahány emberre feltétlenül szükség van. A döntés jelenleg előkészítési fázisban van. Az az alapállásunk, hogy minden feleslegesen fizetett állami alkalmazott bűn az adófizetőkkel szemben. Ezért olyan átalakítást szeretnénk, amely igazodik az új kormányzati struktúrához, kevesebb bürokráciát, áramvonalasabb struktúrát, hatékonyabb működést tesz lehetővé. Ezzel együtt a tanárok, az orvosok és mások után, utolsóként, végre ennek a körnek is érdemi béremelést tudunk biztosítani. Kevesebb ember, jobb fizetésért – ez a cél. Minden minisztériumban mások lesznek az arányok, s reméljük, mindenki el tud majd helyezkedni, a maradók pedig sokkal jobb anyagi megbecsülésnek örvendhetnek. Erről szól a mostani terv, minden ellenkező közlés: riogatás.

–  Hol tart a Budapest jövőjét meghatározó stratégia készítése? Mikor lesz az ehhez kapcsolódó konzultáció?

–  Még az előző ciklusokhoz képest is jelentősebb beruházási tervek vannak az asztalon Budapesttel kapcsolatban, új városrészek épülhetnek, s komoly infrastruktúra-fejlesztés is várható a következő időszakban. A stratégia kidolgozása folyamatban van, minden szereplő véleményének figyelembevételével. Biztos vagyok benne, hogy az előttünk álló ősszön intenzív politikai párbeszéd lesz a fővárosról.