Belföld

A veseátültetések és utóéletük

Az eddig elvégzett hatezer műtéti beavatkozással a SOTE klinikája a harmadik az Eurotransplant országai között

Megoldásra vár a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján kialakult helyzet, ahol egyébként országos szinten a veseátültetéseknek csaknem a felét végzik.

veseátültetés 20170703
Mára a transzplantáció sikere megoldhatatlan helyzetet is eredményezhet. Ugyanis az átültetést végző sebészeken kívül gyakorlatilag senki nem vállalja a transzplantált betegek kezelését  (Fotó: Hegedüs Róbert)

Napjainkig összesen hatezer vesetranszplantációt végeztek el a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján, ezzel a számmal pedig az intézet harmadik az Eurotransplant országai között, amelyhez Magyarország 2014-ben csatlakozott – egyebek mellett ez is kiderül a Magyar Orvosi Kamara (MOK) honlapján közzétett interjúból, amelyet Perner Ferenccel készítettek. Az ő nevéhez fűződik a hazai szervezett veseátültetés indítása. Kiderült, az összes magyarországi átültetésnek körülbelül a felét az SOTE-n végzik, ám nemcsak a szervátültetések miatt hárul nagy teher a klinika munkatársaira, hanem a már beavatkozáson átesett betegek ellenőrzése miatt is.

A műtétet követő első három hónapban ugyanis hetenként kontrollálni kell a beteget, ami naponta százhúsz-száznegyven páciens ellátását jelenti. Ezenkívül gondot okoz az is, hogy bármely, a veseátültetéssel nem közvetlenül összefüggő betegség esetén az érintett pácienseket is a klinikára küldik. Perner Ferenc szerint kezelésük során ágyat, legtöbbször intenzív ágyat foglalnak, amivel pedig blokkolják a sebészi műtétes betegek ellátását.

Mára a transzplantáció sikere megoldhatatlan helyzetet is eredményezhet: az átültetést végző sebészeken kívül gyakorlatilag senki nem vállalja a transzplantált betegek kezelését. Ugyanakkor – folytatta – a világon alig akad olyan sebészet, amely maga követi és ellenőrzi a betegeit, az általános gyakorlat ugyanis az, hogy átadják a vesebetegeket nefrológusnak, a májbetegeket hepatológusnak, és így tovább.

Perner Ferenc megfogalmazta, megoldás lehetne, ha a transzplantációs centrumnál maradna a sebészi feladatok ellátása, míg az akkreditált osztályok nemcsak küldenék a betegeket átültetésre, hanem fogadnák is a beavatkozáson már átesett pácienseket. Ehhez pedig több osztály és magasabb finanszírozás kellene. Aláhúzta, szükséges a rendszer megváltoztatása, átszervezése, ugyanis „a szakma önmaga nem tudja megoldani a helyzetet”.