A sikkasztóknak nyomuk veszett”

Agatha Christie-i fordulat történt tegnap a tíz éve kezdődött K & H-büntetőperben. Az elsőrendű vádlott, Kulcsár Attila védője perbeszédében majd minden a helyére a került a sokáig az évszázad büntetőügyének tartott brókerbotrányban, csak a „tettes nincs meg”. Nagy Gábor ügyvéd ötórás beszédben fejtette ki, hogy védence, a hatályon kívül helyezett első eljárásban nyolc és fél évre ítélt Kulcsár Attila miért nem követhette el a terhére rótt sikkasztást. „Kulcsár nem ártatlan, ezt maga is elismerte – mondta –, de amivel vádolják, azt nem követte el, s ez minden kétséget kizáróan bebizonyosodott a 2010-ben újrakezdett elsőfokú eljárásban” – tette hozzá.

Az ügyvéd ugyanakkor nagyon súlyos kijelentéseket is tett annak kapcsán, hogy az elkövetők már nem is lesznek meg, mivel cselekményeik elévültek. A hatóságok – fejtegette – „végtelen udvarias nyomozást folytattak a bankkal szemben”, amely Kulcsár-ügyet faragott egy bűncselekmény-sorozatból, hogy a saját imázsát mentse. Azt is mondta az ügyvéd, hogy a pénzintézet kettős játékot folytatott, „szemezgetett” a dokumentumokban, a hatóságok pedig „elfelejtették” azokat lefoglalni.

Ám később fordult a kocka, amikor a Betonút Rt. polgári pert indított a pénzintézettel szemben, s eltűnt tizenegymilliárd forintját és annak kamatait követelte, akkor a bank már azt kezdte bizonygatni, hogy a brókercégnél szabályszerűek voltak a tranzakciók, átutalások. Nagy Gábor ügyvéd beszédesnek nevezte, hogy a vádirat szerint Kulcsár Attila elsikkasztotta az ügyfelek pénzét a brókercégnél, ám az ítéletet megelőző ügyészi végindítvány már csak „közvetett” szerepet tulajdonított védencének a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény-sorozatban.

De ki a „közvetlen” tettes? – tette fel a kérdést. A védő szerint szinte önleleplező volt, hogy a vád képviselője arról beszélt, Kulcsár „egy működő rendszerbe” lépett be a brókercégnél, ahol egy ügyfélkör saját pénzmosásgyanús üzelmeihez vette igénybe a pénzintézet rendszerét, de hogy ezt a rendszert kik építették ki, már nem fogjuk megtudni.

Kulcsárnak mindenesetre sem jogosítványa, sem kódja nem volt ahhoz, hogy a brókercég informatikai rendszerébe belépjen, s a tranzakciókhoz az ügyfelek aláírásukat adták – mondta a védő –, így a rábízás folytán elsikkasztani sem tudta az ügyfelek pénzét a védence. Ráadásul az ügyfeleket nem is érte kár, a bank olyan ügyfeleknek is kártérítést fizetett, akiknek hatalmas nyereséget hozott az a háttér-megállapodás, amely ugyan normaszegő volt, de nem sikkasztás. Az ügyfelek ugyanis felhatalmazták Kulcsárt, sőt sokan úgy nyilatkoztak, hogy a K & H cégének brókere még e nélkül is forgathatja a pénzüket – mondta a védő.

Védence szerinte azzal követte el a legnagyobb hibát, hogy 2003-ban, a botrány kirobbanásakor, engedve valamilyen nyomásnak, levelet írt ügyfeleinek, azt tanácsolva, kenjenek mindent rá, hogy ők nem tudtak semmiről, s önfeljelentést tett maga ellen. Így lett egy rendszerbeli K & H-ügyből Kulcsár-ügy, amelyről a megismételt eljárásban kiderült, hogy egyáltalán nem az – összegzett az elsőrendű vádlott védője.