Belföld
A lakosság fele úgy véli, teljesülnek az elképzelései
Nem hasonulnának a magyarok a nyugati kultúrához
Létezik-e az amerikai álomhoz hasonlóan egy magyar álom? – ezt vizsgálta egy közös felmérésében a Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung. Az eredmények alapján minél fiatalabb valaki, annál inkább vannak vágyai a jövőre nézve. Míg ez a gondolkodás a harminc év alattiak hetvenöt százalékára jellemző, a hatvan év felettieknek csupán a kilenc százaléka álmodozik saját jövőjével kapcsolatban.
Ennek ellenére inkább optimisták vagyunk, amikor az álmaink megvalósulásáról van szó, hiszen a lakosság több mint fele véli úgy, hogy teljesülnek az elképzelései. A magyarok mintegy negyede a barátoktól, rokonoktól vár segítséget tervei megvalósításakor, és mindössze három százalék gondolja, hogy ebben számíthat az államra. Az emberek hozzáállását illetően nagyok a különbségek regionálisan: míg a legoptimistábbak a nyugat-dunántúliak, addig az Észak-Magyarországon élők a leginkább borúlátóak közé tartoznak.
A kutatás vizsgálta azt is, hogy milyen a múlthoz való viszonyunk. A válaszadók negyvenkét százaléka a Kádár-korszakot tartja a leginkább pozitívnak, míg a rendszerváltozás utáni időszakot a megkérdezettek ötöde nevezte meg a legjobbnak. A Horthy-korszakot csupán három százalék jelölte meg, aminek kapcsán Boross Tamás, a Policy Solutions stratégiai igazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy milyen mértékben képesek torzítani a médiában és értelmiségi diskurzusokban lévő viták, hiszen korántsem lehet Horthy-kultuszról beszélni.
A kutatók rákérdeztek arra, hogy az elmúlt huszonhét évben melyik kormány volt a legjobb a magyaroknak. Bár a válaszadók egyötöde szerint egyik kabinet ideje alatt sem volt jó, azok között, akik választottak, a többség – a lakosság tizenhat százaléka – a második és a harmadik Orbán-kormányt ítélte a legjobbnak. Második helyen végzett Horn Gyula kormánya, amelyet elsősorban a kistelepülésen élők jelöltek meg, a harmadik pedig az Antall-kabinet lett.
Ami a magyar álmot illeti, egyértelműen látszik, hogy egy materiális álomról van szó, és leginkább a pénz hiánya jelent akadályt vágyaink megvalósulása előtt. A megkérdezettek negyven százaléka válaszolta, hogy ha nettó két-háromszázezer forintot keresne, akkor már álmai életét élné. A fiataloknak ennél nagyobbak az igényeik: a huszonkilenc év alattiak tizenhat százaléka ötszáz ezer forintnál többet akar keresni. Az egészségét ötvenhét százalék tartja a legfontosabbnak. Az ország jövőjét illetően a magyarok célja, hogy saját utunkat járjuk az EU-ban. Szeretnék azt is, hogy gazdaságilag jussunk el oda, ahol Nyugat-Európa tart, de kulturális szempontból ugyanezt már nem szeretnék.
Ennek ellenére inkább optimisták vagyunk, amikor az álmaink megvalósulásáról van szó, hiszen a lakosság több mint fele véli úgy, hogy teljesülnek az elképzelései. A magyarok mintegy negyede a barátoktól, rokonoktól vár segítséget tervei megvalósításakor, és mindössze három százalék gondolja, hogy ebben számíthat az államra. Az emberek hozzáállását illetően nagyok a különbségek regionálisan: míg a legoptimistábbak a nyugat-dunántúliak, addig az Észak-Magyarországon élők a leginkább borúlátóak közé tartoznak.
A kutatás vizsgálta azt is, hogy milyen a múlthoz való viszonyunk. A válaszadók negyvenkét százaléka a Kádár-korszakot tartja a leginkább pozitívnak, míg a rendszerváltozás utáni időszakot a megkérdezettek ötöde nevezte meg a legjobbnak. A Horthy-korszakot csupán három százalék jelölte meg, aminek kapcsán Boross Tamás, a Policy Solutions stratégiai igazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy milyen mértékben képesek torzítani a médiában és értelmiségi diskurzusokban lévő viták, hiszen korántsem lehet Horthy-kultuszról beszélni.
A kutatók rákérdeztek arra, hogy az elmúlt huszonhét évben melyik kormány volt a legjobb a magyaroknak. Bár a válaszadók egyötöde szerint egyik kabinet ideje alatt sem volt jó, azok között, akik választottak, a többség – a lakosság tizenhat százaléka – a második és a harmadik Orbán-kormányt ítélte a legjobbnak. Második helyen végzett Horn Gyula kormánya, amelyet elsősorban a kistelepülésen élők jelöltek meg, a harmadik pedig az Antall-kabinet lett.
Ami a magyar álmot illeti, egyértelműen látszik, hogy egy materiális álomról van szó, és leginkább a pénz hiánya jelent akadályt vágyaink megvalósulása előtt. A megkérdezettek negyven százaléka válaszolta, hogy ha nettó két-háromszázezer forintot keresne, akkor már álmai életét élné. A fiataloknak ennél nagyobbak az igényeik: a huszonkilenc év alattiak tizenhat százaléka ötszáz ezer forintnál többet akar keresni. Az egészségét ötvenhét százalék tartja a legfontosabbnak. Az ország jövőjét illetően a magyarok célja, hogy saját utunkat járjuk az EU-ban. Szeretnék azt is, hogy gazdaságilag jussunk el oda, ahol Nyugat-Európa tart, de kulturális szempontból ugyanezt már nem szeretnék.