A korrupció feltárásának nehézségei

A passzív vesztegető fél sem siet együttműködni a hatósággal (képünk illusztráció) (Fotó: Hegedüs Róbert)

A korrupciós cselekmények közös ismérve a jogtalan vagyoni előny megszerzése, jellemzően a vesztegetés, amelynek üldözése kapcsán az aktív és passzív szereplő közötti érdekazonosság feltárása a legnehezebb feladat – mondta Sinku Pál, a Legfőbb Ügyészség tanácsosa tegnap a Kriminálexpo keretében rendezett budapesti konferencián. A büntető törvénykönyv (Btk.) 2012 előtt lehetővé tette az „érdekazonosság megtörésének” jutalmazását, vagyis a bejelentő, a bűncselekmény feltárásában közreműködő, a hatóságok munkáját segítő személy mentesült a büntetőeljárás alól. Ez az automatizmus azonban 2012 után megszűnt – hangsúlyozta előadásában a tanácsos –, miután nemzetközi szervezetek országjelentése alapján a parlament módosította a Btk.-t, s a mentesség helyébe a korlátlan enyhítés lépett. Azóta – mondta Sinku Pál – az ügyészség egyetlen ilyen jellegű bejelentést sem kapott. A jutalom elmaradása a terhelteket távol tartotta az együttműködéstől, amely így nem szolgálta megfelelően az állam büntetőjogi igényét.

A korrupció elleni küzdelem aktuális kérdései címet viselő konferencián a Legfőbb Ügyészség képviselője a titkos információgyűjtés témaköréről is beszélt, hiszen ez is fontos eszköze a korrupciós cselekmények felderítésének. Erre mindaddig nincs mód – magyarázta –, amíg a nyomozás megindításáról nem születik határozat, a nyomozás elrendelését követően ügyészségi indítványra a nyomozási bíró hozhat végzést a titkos adatgyűjtésről. Az elrendelésnek feltétele, hogy a releváns adatok a gyanút megalapozzák, a titkos adatgyűjtéssel megszerzett adatok pedig célhoz kötötten felhasználhatók legyenek a büntetőeljárásban, s csatolhatók a bizonyítékokhoz.

Ligeti Miklós, a Transparency Inter­na­tional Magyarország jogi igazgatója előadásában azt fejtegette, hogy a korrupciós cselekmények feltárásában nem számít előnynek a hazai ügyészségi struktúra. A probléma az – vélekedett –, hogy az ügyész utasítható. Nagyon is elképzelhető olyan eset, amikor ez a nyomozást megtagadó felettesi utasítás nem okszerű, az ilyen esetekre azonban nincs jogorvoslat. Ligeti a német modellt említette, ahol az ügyészi elutasítás felsőbb bíróság előtt megtámadható, nálunk azonban az ügyészi tétlenség egyetlen orvosolható lehetősége a pótmagánvádas eljárás.

„Téved az a politika, amely az egyéni magatartás feltárásában, illetve a lesújtó ítéletekben látja a korrupció visszaszorításának lehetőségét” – ezzel kezdte előadását Finszter Géza kriminológus. A Belügyi Szemle főszerkesztő-helyettese úgy vélte, az egyén és a szervezetek magas szintű integrációja az igazi recept. Az egyén családi szocializációja, a fejlett iskolarendszer, a jó szakmaválasztás, és a munkaerőt megtartani képes, a munkahely megbecsültségét kivívó magas szintű szervezeti integráció együtt képes csodákra. Ezt holland kutatások is bizonyították – hangsúlyozta Finszter, s egy hazai felmérés, amely a rendőrkorrupciót vizsgálta, szintén ezt támasztotta alá.

„Egy jól integrált személy egy rosszul integrált, átláthatatlanul működő szervezetet vagy otthagy, vagy maga is a kiskapukat, az alkalmakat lesi a normaszegésre” – tette hozzá.