„A kormány határozott, lesz pénz a komoly haderőfejlesztésre”

– Nem tart attól, hogy nehezebb lesz miniszterként, politikusként helytállni, mint a Honvéd Vezérkar élén, katonaként?

– Több mint négy évtizede szolgálom katonaként a hazámat, megszoktam a küzdelmeket, a kihívásokat. Hosszú pályafutásom során akadt lehetőségem bőven, hogy közvetlen közelről láthassam a politika világát, és ha igazából nem is kóstoltam bele, tudom, mi vár rám. Bárki áskálódhat, tehet felelőtlen kijelentéseket, hangoztathatja, ami épp eszébe jut, volt erre példa a miniszter-jelölti meghallgatásom alkalmával is az ellenzéki képviselők részéről. Jómagam alapvetően mindenkihez becsülettel és korrekten, maximális jóindulattal közeledem, de másoktól ugyanígy elvárom, és ha nem ezt tapasztalom, akkor az én hozzáállásom is más lesz. Katonaként megszoktam a „nyílt sisakkal” történő játékot, a csúsztatás nem kenyerem.

– Ütközési pontnak itt van mindjárt a civil kontroll kérdése.

– Nincs egy hónapja, hogy miniszter lettem, s már vagy tizenöt országgyűlési képviselői kérdéssel fordultak hozzám. Mi ez, ha nem a civil kontroll megnyilvánulása? Hiszen a parlamenti képviselőket az emberek választják. A miniszternek emellett beszámolási kötelezettsége van az Országgyűlés előtt, kontrollt gyakorol a hadsereg felett a kormány, és folytathatjuk sokáig. Számomra az is furcsa, hogy a jogásztól a vegyészig bárki, bármiféle felkészültséggel és tapasztalattal a háta mögött gyakorolhat „civil” kontrollt a honvédség fölött, csak egy volt katona nem? Szerintem ez szimpla kellemetlenkedés, semmi több.

– Emlegették azt is, példátlan, hogy a vezérkari főnökből lesz honvédelmi miniszter.

– Ezt is csak cáfolni tudom. Amerikában elég gyakran előfordul, de ne menjünk messzire, ez történt a közelmúltban Olaszországban is. Giampaolo Di Paola kollégám a haderő vezérkari főnöki posztjáról került a NATO nagy befolyással bíró katonai tanácsának elnöki, majd megbízatása végeztével, hazatérte után hazája védelmi miniszteri székébe. Még közelebbi példa Csehország vagy Szlovákia – igaz, utóbbiban a vezérkari főnök helyetteséből lett azonnal tárcavezető. A jogszabály amúgy világosan fogalmaz: abban a pillanatban, amikor átveszem a megbízólevelem, és esküt teszek, a hivatásos szolgálati viszonyom a törvény erejénél fogva automatikusan megszűnik.

– A miniszterjelölti meghallgatásának egyik eleme, a honvédség alapoktól történő újjáépítésére vonatkozó rész szép karriert futott be az ellenzéki sajtóban.

– Sajnálom, hogy a meghallgatáson egyébként személyesen ott ülő és tucatnyi kérdést föltevő ellenzéki képviselők egy utólagos újságírói hírre reagálnak úgy, ahogyan azt tették. A pontos mondat egyébként így hangzott, „eléggé szomorú, hogy majdnem az alapoknál kell kezdeni az újjáépítést”. Mindig is tudtuk, hogy hazánknak vannak kötelezettségei. Amikor beléptünk a NATO-ba, a legnagyobb hibát sokan ott követték el, hogy a szövetségi rendszernek csak a kollektív védelemről szóló ötös cikkelyét vették alapul, és elfeledkeztek a harmadik paragrafusról. Utóbbi arról szól, hogy az összes tagállam kötelessége olyan képességet építeni, amely garantálja az ország és a nemzet biztonságát, s ezzel erősíti a NATO-t. A szövetségnek nincs „saját hadereje”, azt az országok összeadott képességei alkotják. Tehát amikor arról beszéltem, hogy „majdnem az alapoknál”, akkor a hadseregünk részeinek, egyes képességeknek a leszálló ágára utaltam. Egy-egy kiugró teljesítés természetesen akadt, például a Gripen-beszerzés, a légvédelmi képességek fejlesztése terén, vagy az URH adó-vevők beszerzése, de maga a tendencia együttesen, sajnos negatív volt. Ugyanakkor az elmúlt időszakban jelentősen megváltozott a biztonsági helyzet, elsősorban a tömeges illegális migráció miatt. Ahol megjelentek a migránsok, ott rohamosan romlott a közbiztonság, nőtt a terrorveszély és a bűncselekmények száma. Tehát számos új kihívással kell szembenéznünk, amelyek új megoldásokat igényelnek. A meghallgatáson is elmondtam az alábbi példát: amennyiben nekem van egy házam, és ehhez egy új szárnyat szeretnék hozzáépíteni, akkor azt az alapok lerakásával kezdem. Új katonai képességeket kell tehát teremteni.

– Például?

– A kibervédelemre gondolok.

– Ezzel eddig is foglalkoztak.

– Valóban, de nem ilyen eszközrendszerrel és nem ilyen formában. A világunk, az eljárásrend és a technológia folyamatosan változik, nem olyan, hogy ahol egyszer kialakítottunk valamit, az tíz-tizenöt évig kiszolgál bennünket.

– Az ellenzék előszeretettel emlegeti, hogy akadt olyan időszak, amikor a GDP 1,4 százalékát költötték honvédelmi feladatokra.

– Amennyiben csupán számszakilag nézzük, vitathatatlan, hogy ez így igaz, viszont például a tíz évvel ezelőtti költségvetésünknek az infláció következtében reálértékét tekintve negyven százaléka veszett el. A korengedményes nyugdíjat akkor a tárca költségvetéséből fizettük több tízmilliárd forint összegben. Ez a tétel 2011 óta nem terhel bennünket, mert a kabinet úgy döntött, hogy átvállalja. Most a NATO-vállalásunk és kormány döntése alapján 2024-re a védelmi költségvetésünknek a GDP két százalékát kell elérnie.

– Tervekben eddig sem volt hiány.

– Ez is igaz. Több mint tíz éve is leírtuk, miként kell a különböző NATO-felajánlásokat, többek között a dandárképességet fejleszteni, aztán nem lett belőle semmi, mert nem rendelték hozzá a megfelelő költségvetési összegeket. Most azonban a kormány határozott, és a fejlesztések mellé odateszi a pénzt is. Így a jövő évben nyolcvanmilliárd forinttal lesz magasabb a honvédelmi költségvetés, ami komoly haderőfejlesztésre ad lehetőséget.

– A növelésnek évente legalább 0,1 százalékát kell kitenni a GDP arányos költségvetésnek. Hogyan jön ki így a két százalék hat esztendő alatt?

– Ez nem egy lineárisan emelkedő hozzájárulás, hanem a betervezett technikai eszközök hadrendbe állásához illesztett megfelelő alkalmazkodás. Ha beszerzünk valamit, akkor a költségvetési támogatás is megugrik. Ha megnézzük a múlt évi számokat, láthatjuk, hogy nem 0,1 százalékos lett a bővülés, hanem jóval magasabb. A gyermeki észjárást tükröző „összeadós matematika” nem a tényekről, hanem csak a műbalhéról szól.

– A meghallgatásán szóba került a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat is. Többen attól tartottak, hogy az kikerül a tárca irányítása alól.

– A szolgálat speciális és bizalmas munkát végez, az így összegyűlt információkra égető szüksége van a hadvezetésnek és az országnak is. Esetünkben itt az „is” szócskán van a hangsúly. Teljesen természetes ugyanis az az elvárás, hogy az állam vezetése képbe kerüljön e téren, hiszen végső soron Magyarország, a magyar állampolgárok biztonságáról van szó. Ám semmiféle olyan terv nincs, amely arról szólna, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatot kiveszik a tárca irányítása alól. Ez ismét semmi más, mint politikai hangulatkeltés, az állomány morális helyzetének aláaknázása.

– Mondana konkrétumokat a be- szerzésekről?

– Nehéz előre szólni olyasmiről, aminek megszabott rendje és ütemezése van, különösen akkor, amikor az ország biztonságának garanciáját adó haderő fejlesztéséről beszélünk. Ami biztos, hogy az elmúlt huszonöt esztendő legátfogóbb honvédelmi és haderőfejlesztési programját indítottuk el, a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderő-fejlesztési Programot, amelynek kapcsán hamarosan megkezdődik itthon a fegyver- és lőszergyártás, és vásárolunk majd további szállítógépeket is. Folyamatban van a hadigyakorló egyenruha cseréje, felújítjuk a kiemelt laktanyákat, utóbbi már néhány helyen elkezdődött. Terítéken van a Katonai Egységes Felderítő Rendszer fejlesztésére indított program, amelynek keretében sor kerül a haditechnikai eszközök modernizálására. A honvédelem ügyének fontossá és népszerűvé tétele érdekében a HM tevékenységének stratégiai, valamint a belső kommunikáció erősítése is egyik célkitűzésünk.

– Hogyan tudta meg, hogy a kormányfő önt szemelte ki erre a posztra?

– A választások után kaptam egy váratlan telefont, hogy másnap délután jelenjek meg a Miniszterelnöki Kabinetirodán, mert Orbán Viktor miniszterelnök úr szeretne velem személyesen tárgyalni. A beszélgetés folyamán egyértelműen és világosan kifejtette Magyarország biztonságával kapcsolatos gondolatait, a végén pedig föltette a kérdést, elvállalom-e a poszt betöltését. Igent mondtam, ott helyben.

– Nem kért gondolkodási időt?

– Nem, mert amit ott hallottam, az szabatosan és nagyon világosan fedte azt, ahogy én látom az ország védelmének kérdéskörét és amilyennek gondolom a Magyar Honvédség jövőjét. Egyébként ránk, katonákra jellemző, hogy tudunk dönteni, amennyiben a megfelelő információk birtokában vagyunk. Akkor és ott ez számomra egyértelmű volt. A személyes hozzáfűznivalóm csak annyi, hogy ha valakinek van ereje, önbizalma, hite, tapasztalata, elkötelezettsége, és mindig kellő alázattal közelít az előtte álló feladatokhoz, akkor szinte bármit elérhet. Egyszerű szakmunkásként kezdtem, végigjártam a katonai ranglétrát, tanultam számtalan helyen, álltam a Honvéd Vezérkar élén, és most miniszterként szolgálhatom a hazámat. Szívből remélem, hogy az eddigi életutam sok fiatalnak mutat példát arra, hogy minden körülmények között megéri a nemzet ügyeiért cselekedni, a hazát feltétel nélkül szeretni és alázattal szolgálni.