Belföld
A hosszú élet évszázados forradalma
Meghaladja a húsz százalékot az idősek aránya az unióban, a magyar kormány támogatja a generációk közötti együttműködést
Korunk jellemző demográfiai jelensége, hogy egyre gyorsuló ütemben öregszik az emberiség. Így aztán a hosszú élet forradalmának nevezik azt a folyamatot, amely már a huszadik században elkezdődött, és előreláthatóan radikális demográfiai változásokat hoz a következő években-évtizedekben az emberiség, elsősorban az európai államok jövőjét illetően. A fejlett országok lakosságának gyorsuló öregedése azt jelenti, hogy míg a Föld népességében az idős emberek aránya tíz százalék körüli, az Európai Unió tagállamaiban már meghaladja a húsz százalékot, és néhány évtizeden belül a hatvanévesnél idősebbek az európai népesség harminc–negyven százalékát teszik majd ki, miközben a fiatal korcsoportok aránya egyre csökken. Hazánk még az európai országok között is az „öregebbek” közé számít, mivel a hatvan évnél idősebbek aránya 2015-ben meghaladta a 25 százalékot (huszonöt éve még kevesebb mint 19 százalék volt). A társadalom öregedésének másik oldala, hogy míg 1990-ben a 0–14 évesek még valamivel többen voltak, mint a hatvan évesnél idősebbek, néhány éven belül az utóbbiak már kétszer annyian lesznek, mint a tizennégy évesnél fiatalabbak.
Társadalmi erőforrás
A társadalom gyorsuló idősödése és a mélyülő demográfiai szakadék komplex társadalompolitikai kihívást jelent és átfogó kormányzati stratégiát igényel a társadalmi kohézió és a generációk harmonikus együttélésének megőrzése, illetve megerősítése szempontjából. Ennek fontosságát jelezte Orbán Viktor miniszterelnök is az Idősügyi Tanács egy évvel ezelőtti újjáalakulásakor mondott beszédében. David Cameron konzervatív brit miniszterelnök gondolataira reflektálva azt hangsúlyozta, el kell oszlatni azt a mélyen gyökerező félreértést, hogy az idősödés csak és kizárólag költségeket jelent a társadalomnak, és szakítani kellene azzal a gondolattal, hogy az idősek kizárólag passzív fogadói bármilyen szolgáltatásnak. Továbbá nehéz elképzelni a jövőt úgy, hogy a múlt tapasztalatait ne hasznosítsuk, és közben ne kövessük el azokat a hibákat, amelyeket a múltban már elkövettünk, ezért „nekünk is meg kell próbálnunk az idősekre úgy tekinteni, mint társadalmi erőforrásra, és nem úgy, mint teherre”.
Ezzel összhangban mondta nemrég lapunknak Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár, hogy hatalmas erőforrást, ha úgy tetszik, tartalék munkaerőt jelent az idősödő emberek növekvő létszámú csoportja, amely rengeteg élet- és munkatapasztalattal, hasznosítható tudással rendelkezik, amelyet érdemes kiaknázni, és támogatni kormányzati szakpolitikákkal is. Ebben már sikerült előrelépni az utóbbi néhány évben, és ezt a tendenciát szeretnék erősíteni több területen is.
A közvélemény az időskor határkövét általában a gazdasági aktivitás megszűnéséhez köti, így ez az időpont az öregségi nyugdíjkorhatárnak megfelelően alakul. Magyarországon hosszú időn át változatlan volt a korhatár: a férfiaknál hatvan, a nőknél ötvenöt év. Mint ismert, a Bajnai-kormány 2009-ben döntött a nyugdíjkorhatár egységesen hatvanöt évre való emeléséről, ami fokozatosan 2022-ig valósul meg (például az idén hatvanadik évüket betöltők még hatvannégy évesen mehetnek nyugdíjba, az 1957-ben vagy azt követően születettek pedig már csak a hatvanötödik születésnapjuk után).
Kedvezmény a munkáért
Az Orbán-kormány nem módosított ezen az általános szabályon, viszont 2011-ben bevezette a Nők 40 programot, amely lehetővé teszi, hogy a nők negyven év igazolt munkaviszony után – életkoruktól függetlenül – saját kérésükre nyugdíjba vonulhatnak. Az így megállapított nyugdíjak száma 2011 óta már meghaladta a 145 ezer főt. Később a Nők 40 plusz program keretében az álláskereső nőket segítette a foglalkoztatóik számára nyújtott adókedvezménnyel a kormányzat, hogy a negyven év jogosultsági időhöz hiányzó időre munkába állhassanak. A módosulás alapján ma már beléphetnek ebbe a programba tekintet nélkül jogosultsági idejükre azok a nők, akik elmúltak hatvanévesek és álláskeresők, valamint azok az ötvenöt évet betöltött nők is, akiknek megvan minimum harminchét év jogosultsági idejük. A kedvező új feltételek az ötvenötödik évüket betöltött nők számára a munkahelyvédelmi akcióterv keretén belül adókedvezményt biztosítanak, támogatva ezzel a nyugdíjba vonulásuk megkönnyítését.
A szintén a második Orbán-kormány által bevezetett munkahelyvédelmi akcióterv keretében az ötvenöt év feletti munkavállalók foglalkoztatása esetén a munkáltatók jelentős adókedvezményt vehetnek igénybe, ezzel a kormány arra ösztönzi őket, hogy megtartsák az idősödő munkavállalóikat. Az idei első fél évben átlagosan 310-320 ezer fő után vették igénybe az adókedvezményt, ami ennyi nyugdíj előtt álló alkalmazott munkában maradását garantálta. (Eközben megközelítette a háromszázezret azoknak a megvédett állásoknak a száma is, amelyeknél nem kívánt meg szakképzettséget a munkáltató.)
Részben a demográfiai változásoknak és a nyugdíjkorhatár emelésének, részben a munkahelyvédelmi akciónak köszönhetően az utóbbi években jelentősen emelkedett az ötvenöt éven felüliek foglalkoztatása, számuk a 2000. évi 240 ezerről 2014-ben 580 ezer fölé emelkedett. Ennek ellenére az idősödő társadalmi csoport foglalkoztatási aránya – a férfiaknál és a nőknél egyaránt – még mindig tíz százalékponttal elmarad az uniós átlagtól, s csupán néhány országnál kedvezőbb a helyzet nálunk. Pedig, mint a Központi Statisztikai Hivatal egyik legfrissebb tájékoztatójában is olvasható, a nyugdíj előtt állók felének a nyugdíjasévekkel kapcsolatos elképzelései között szerepel, hogy életének ebben az időszakában is valamilyen formában munkát vállal. A teljes vagy részmunkaidőben visszatérni szándékozók közel kétharmada meg is valósítja ezt az elképzelést. A nyugdíj mellett kötetlen munkaidőben dolgozó férfiak negyven, míg a nők harminchat százalékának sikerül újra belépnie a munkaerőpiacra.
Családbarát Ország
Az önkéntesség az elmúlt időszak kormányzati politikájának egyik legsikeresebb szegmense. A generációk közötti szolidaritás legfőbb jelzője az önkéntes munkavégzés vállalása. Statisztikai adatok szerint a hatvan évnél idősebbek több mint harmada végez önkéntes munkát, túlnyomó többségük családon belül segít, de a barátok és ismerősök is jelentős mértékben részesülnek a segítségből. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma számos módon támogatja mind az idősödő emberek önkéntes, közhasznú tevékenységét, mind a generációk közötti kommunikációt és együttműködést. Például az idén először meghirdetett Családbarát Ország pályázat éppúgy nagyon népszerű volt, mint az idősek határokon átívelő kulturális és művészeti vetélkedője.
„Nem megoldás a bevándorlás”
Az egy éve újjáalakult Idősek Tanácsa október 1-jén – az idősek világnapján – tartott ülésén elfogadott nyilatkozatban a civil szakemberekből álló testület tagjai egyhangúlag kinyilvánították, hogy „Magyarország népességcsökkenésére nem a gazdasági bevándorlók tömeges beáramlása jelenti a megoldást”, hanem a „belső erőforrásainkat kell mozgósítanunk, a családokat kell megerősítenünk”. Magyarországnak meg kell őriznie a keresztény kultúra értékeit, amelyek erőforrást jelentenek. Az európai országokat, így Magyarországot is kiemelten fenyegető migrációs nyomás az egész társadalmat érinti, cselekvésre késztet. Az Idősek Tanácsa tagjai egyetértenek abban, hogy „elsősorban helyben, a probléma eredeténél, a kiindulási országokban kell a helyzet megoldása érdekében cselekedni”.
Javaslatok a jobb ellátásért
Az elmúlt egy év kiemelt társadalmi kérdéseinek, intézkedéseinek áttekintése mellett az Idősek Tanácsa – mint a kormány tanácsadó testülete – legutóbbi ülésén három munkacsoportot alakított – tájékoztatta lapunkat Fűrész Tünde, a család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár. Az idősek médiahasználatával, az idősellátással, egészségügyi és szociális kérdésekkel, valamint a többgenerációs családi, szabadidő-, sportprogramokkal foglalkozó munkacsoportok a következő tanácsülésig konkrét javaslatokat dolgoznak ki annak érdekében, hogy az idősödő, illetve idős emberek minél jobb egészségben, tevékenyen és tartalmasan éljék meg ezt az életszakaszukat. A testület szerint az eddiginél nagyobb hangsúlyt kell helyezni a társadalmi szemléletformálásra, hogy a fiatalabb generációk és az idősek is más szemmel – az élet kiteljesedésének, a megszerzett tudás átadásának lehetőségeként – tekintsenek az időskorra, ezért is minden eszközzel és módszerrel segíteni érdemes a generációk közötti ismeret- és tapasztalatcserét, a mindennapos együttműködést.