Belföld
A hősi emlékműtől a „kis pecóig” terjed az alelnök karrierje
Varju László vezette a Demisz gazdasági irodáját
„Nyitott könyv az életem” – ezt mondta Varju László, a Demokratikus Koalíció alelnöke a múlt héten a Blikk riporterének, miután kiderült, hogy vagyonbevallásában – Lamperth Mónika egykori belügyminiszter szóhasználatával élve – eltitkolt egy „kis pecót”, a taksonyi Zöld Sziget panziót. Az igazság azonban az, hogy a DK-alelnök (elő)élete egyáltalán nem nyitott. Sőt, nagyon is zárt, feltáratlan, legalábbis azok a fejezetei, amelyek a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséghez (Demisz) fűződnek.
Erről a fantomszervezetről majd másfél évig azt hittük, hogy a Kommunisták Ifjúsági Szövetsége (KISZ) jogutódja. Csupán az állam által az első Orbán-kormány idején a Csillebérci Úttörőtábor visszaszerzéséért indított tulajdonjogi perben derült ki a Legfelsőbb Bíróság ítélete nyomán, hogy a Demisz sosem volt a KISZ törvényes jogutódja. Ezért egyébként – hisz a jogutód fals volt – 2012-ben a KISZ-t öt percre bejegyezték a társadalmi szervezetek nyilvántartásába, majd nyomban utána rendelkeztek a törléséről.
Mindazonáltal a Demisz hozta létre a KISZ Központi Bizottsága jogutódjaként önálló jogalanyisággal a Demisz Gazdasági Irodát az „öröklött” KISZ-vagyon hasznosítására. Ennek a szervezetnek volt az ügyvivője Varju László, kamarása pedig Karl Imre, később mindketten a Gyurcsány-, illetve Bajnai-kormány államtitkárai lettek.
A bírósági nyilvántartásba 1989. június 23-án bejegyzett Demisz rövid ideig működött. Nevüket, azonkívül, hogy elajándékozták az úttörőknek Csillebércet, valamint egymilliárd forintért eladták a KISZ KB székházát, egy adománygyűjtés őrzi. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei és áldozatai emlékére felállítandó emlékműre szerveztek gyűjtést. Össze is jött négy és fél millió forint, ám az emlékműből nem lett semmi. A Demisz – miután minden vagyonát a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványnak adta át – szinte észrevétlenül eltűnt a föld színéről. Az Országgyűlés 1993-ban a társadalmi szervezetek vagyonelszámolásáról szóló törvényt azzal a záradékkal látta el, hogy a Demisz nem számolt el a vagyonáról.
A hivatalos képviselője, Takács István és a már említett kamarás, Karl Imre a kétezres évek elején ügyészségi meghallgatásán azt mondta, a Demisz 1991 óta nem létezik, akkor vagyona már nem volt, az emlékműre gyűjtött pénzt pedig visszafizették az adományozóknak. Ehhez képest egy magánszemély jóval később, már a kétezres évek elején feljelentést tett az emlékműre összegyűjtött pénz elsikkasztása miatt. A nyomozást el is rendelték, az ismeretlen tettesekkel szemben folytatott büntetőeljárásban a bűncselekményt megállapították, a tetteseket azonban nem lelték. Miközben a Demisz és gazdasági irodája képviselői a szervezet megszűnését jelentették az ügyészségen, a számlája még élt a Postabanknál. Igaz, azon 1412 forint volt csupán. (A KISZ-vagyon könyv szerinti értéke 3,1 milliárd forint volt a rendszerváltoztatás idején, tényleges forgalmi értékét szakértők akkori áron huszonöt-harminc milliárd forintra becsülték.)
Még egy adalék: a Fővárosi Bíróság közigazgatási jogi osztálya 2004. május 7-én „a büntetőeljárás indításának megfontolására” kérte a Fővárosi Főügyészséget a szervezet hiányosan elszámolt vagyona kapcsán, amire az a válasz érkezett: „ha volt is bűncselekmény, az már elévült”. Ennek a szervezetnek a gazdasági irodáját vezette ügyvivőként Varju László.
Erről a fantomszervezetről majd másfél évig azt hittük, hogy a Kommunisták Ifjúsági Szövetsége (KISZ) jogutódja. Csupán az állam által az első Orbán-kormány idején a Csillebérci Úttörőtábor visszaszerzéséért indított tulajdonjogi perben derült ki a Legfelsőbb Bíróság ítélete nyomán, hogy a Demisz sosem volt a KISZ törvényes jogutódja. Ezért egyébként – hisz a jogutód fals volt – 2012-ben a KISZ-t öt percre bejegyezték a társadalmi szervezetek nyilvántartásába, majd nyomban utána rendelkeztek a törléséről.
Mindazonáltal a Demisz hozta létre a KISZ Központi Bizottsága jogutódjaként önálló jogalanyisággal a Demisz Gazdasági Irodát az „öröklött” KISZ-vagyon hasznosítására. Ennek a szervezetnek volt az ügyvivője Varju László, kamarása pedig Karl Imre, később mindketten a Gyurcsány-, illetve Bajnai-kormány államtitkárai lettek.
A bírósági nyilvántartásba 1989. június 23-án bejegyzett Demisz rövid ideig működött. Nevüket, azonkívül, hogy elajándékozták az úttörőknek Csillebércet, valamint egymilliárd forintért eladták a KISZ KB székházát, egy adománygyűjtés őrzi. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei és áldozatai emlékére felállítandó emlékműre szerveztek gyűjtést. Össze is jött négy és fél millió forint, ám az emlékműből nem lett semmi. A Demisz – miután minden vagyonát a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványnak adta át – szinte észrevétlenül eltűnt a föld színéről. Az Országgyűlés 1993-ban a társadalmi szervezetek vagyonelszámolásáról szóló törvényt azzal a záradékkal látta el, hogy a Demisz nem számolt el a vagyonáról.
A hivatalos képviselője, Takács István és a már említett kamarás, Karl Imre a kétezres évek elején ügyészségi meghallgatásán azt mondta, a Demisz 1991 óta nem létezik, akkor vagyona már nem volt, az emlékműre gyűjtött pénzt pedig visszafizették az adományozóknak. Ehhez képest egy magánszemély jóval később, már a kétezres évek elején feljelentést tett az emlékműre összegyűjtött pénz elsikkasztása miatt. A nyomozást el is rendelték, az ismeretlen tettesekkel szemben folytatott büntetőeljárásban a bűncselekményt megállapították, a tetteseket azonban nem lelték. Miközben a Demisz és gazdasági irodája képviselői a szervezet megszűnését jelentették az ügyészségen, a számlája még élt a Postabanknál. Igaz, azon 1412 forint volt csupán. (A KISZ-vagyon könyv szerinti értéke 3,1 milliárd forint volt a rendszerváltoztatás idején, tényleges forgalmi értékét szakértők akkori áron huszonöt-harminc milliárd forintra becsülték.)
Még egy adalék: a Fővárosi Bíróság közigazgatási jogi osztálya 2004. május 7-én „a büntetőeljárás indításának megfontolására” kérte a Fővárosi Főügyészséget a szervezet hiányosan elszámolt vagyona kapcsán, amire az a válasz érkezett: „ha volt is bűncselekmény, az már elévült”. Ennek a szervezetnek a gazdasági irodáját vezette ügyvivőként Varju László.