A gyász érzését kellett hangsúlyozni

Erről az érdekes és izgalmas korszakról szól Szekér Nóra és Riba András László kötete, a Retörki Könyvek sorozatban megjelent Nagy Imre-kód. Olyan belső, párton belüli folyamatokat és polémiákat tár elénk a mű, amelyekről mit sem tudott annak idején a külvilág. A könyvből egyértelműen kiderül, hogy az MSZMP számára Nagy Imre újratemetése egyrészt a Kádár-kor végleges lezárását jelentette, másrészt pedig magát a roppant bizonytalan jövőt. Nem véletlen, hogy Grósz Károly Nagy Imre újratemetésével és újraértékelésével kapcsolatosan a végletekig igyekezett elhúzni az időt, hátha a múló hetek mérsékelik a folyamatok lendületét.

A reformer szárny viszont szeretett volna túllenni a temetésen, méghozzá úgy, hogy maga is az események részesévé és formálójává válik. Azaz átveszi a kezdeményezést. Talán ez volt az a pillanat amikor az MSZMP-t jelentő hazai baloldal először tett kísérletet a forradalom kisajátítására, az ezzel kapcsolatos próbálkozásai még ma is tartanak. A kötet szerzői érzékeltetik azt is, hogy a párt mindenképpen át akarta menteni a hatalmát. Ehhez bátorságot adott Mark Palmer amerikai nagykövet is, aki azt mondta az MSZMP vezetőinek, hogy Washington nem a kommunistaellenességben és az elszámoltatásokban, hanem a biztonságos jövőben érdekelt, képviselje azt bárki. Aczél György pedig olyan javaslatot tett, hogy a többpártrendszer kialakításánál ne a polgári tradíciókra, hanem egy sajátos lenini nyilatkozatra hivatkozzanak, amit az ellene elkövetett merénylet után tett az oroszországi pártokról Vlagyimir Iljics.

Mindenre gondolt az MSZMP vezetése. Nagy Imre újratemetését végig igyekezett ellenőrzése alatt tartani, a sajtónak pedig kiadta, hogy az eseményről nem politikai tartalmú tudósításokat kell adni, hanem a gyász érzését kell hangsúlyozni. Nehogy radikalizálódjon a társadalom.