A forradalom vértanúira emlékezünk

A történész lapunknak nyilatkozva emlékeztetett, a Grósz Károly-féle állampártnak akkoriban már volt egy olyan törekvése, hogy miként lehet Nagy Imrét rehabilitálni a forradalommal kapcsolatos meghasonlás nélkül. Ám annak ellenére, hogy a hatalom megpróbálkozott a korrekció enyhébb változatával, vagyis egyfajta kettős folyamat alakult ki, a rendszerváltozás valójában gyökeres fordulatot hozott. Ebben kiemelt jelentősége volt az újratemetésnek, ahol végre elhangzott az utca szerepének hangsúlyozása az 1956-os forradalomban. Vagyis annak egyértelmű tisztázása, hogy nem az úgynevezett reformkommunisták „kiváltsága” volt a rezsim elleni harc, sőt. „A fiammal vettünk részt az eseményen, és a jelenlegi kormányfő felszólalása közben azt mondogattam, ez őrült. Erre a fiam megkérdezte: miért, hiszen te is így gondolod? Igen – feleltem –, csak én erről nem beszélek az otthon négy falán kívül” – emlékezett a történész.

A szakértő kitért arra is, bár az ’56-os forradalom idején sokszínű volt a felkelésben részt vevők társasága, vélhetően több mindenben nem is értettek egyet, ám két dologban biztos közös nevezőn voltak: a szabadság ügyében, továbbá a terror alóli menekülés szükségességében. Mindez elementáris erővel tört felszínre, amit egyébként Nagy Imre is érzékelt, és ennek megfelelően vállalta a sorsát.

Az ’56-os forradalom miniszterelnökét, Nagy Imrét és társait 1958. június 16-án végezték ki, ez a nap az ötvenhatos vértanúk emléknapja. A szabadságharc több áldozatával együtt évtizedekig jeltelen sírban feküdtek, 1989-ben méltó tiszteletadással leltek valódi megnyugvásra – emlékeztetett közleményében a Honvédelmi Minisztérium Nemzeti Rendezvényszervező Hivatala. Reggel kilenc órakor a Vértanúk terén álló Nagy Imre-szobornál egy szál fehér rózsával és néma főhajtással emlékeznek a mártírokra, beszédet mond Gulyás Gergely parlamenti alelnök. Tizenegy órától a rákoskeresztúri Új köztemetőben lesz koszorúzás.