Belföld
„A baloldalon már csak mosolyogni lehet”
Budapesti Mozaik. Geiger Ferenc: Teljesen igaza van Tarlós Istvánnak, amikor felrója az ellenzéknek a hangoskodást, hiszen húsz évig ültek a vezetői székben és nem csináltak semmit
– Soroksár lélekszámát tekintve a legkisebb és egyben a legfiatalabb budapesti kerület, ahol a kezdetektől fogva polgármester. Honnan indultak?
– Bár lakosság szempontjából valóban a XXIII. kerület a legkisebb, területét tekintve azonban a második legnagyobb Budapesten, körülbelül negyvenhárom négyzetkilométerrel. Ebbe beletartoznak mezőgazdasági és ipari területek, a lakóövezeti része pedig igen speciális, Soroksáron ugyanis nincs lakótelep. Az 1994-es választások óta önálló kerület vagyunk, amit 1950-ben csatoltak a fővároshoz, ám ekkor még nem önállóan csatlakoztunk, hanem Pesterzsébettel együtt alkottuk a XX. kerületet. A rendszerváltás után népszavazási kezdeményezés indult, ahol kilencvennyolc százalék voksolt amellett, hogy önállósodjunk. Hátrányos helyzetből indultunk, ugyanis 1992-ben tizenkét százalék volt a szilárd útburkolatok aránya, a csatornázottság pedig nem érte el a tíz százalékot. Nagy probléma volt az is a leválás előtt, hogy a képviselő-testületben többségben voltak a pesterzsébetiek, így jóformán semmilyen fejlesztést nem lehetett kiharcolni.
– Aktív részese volt a leválási folyamatnak?
– Igen, részt vettem benne, itt születtem, mindenki ismert. Akkor volt egy Polgári Szövetség Soroksárért nevű egyesület, amelynek elnökségi tagja voltam. Ezen keresztül kezdeményeztük az önállósodást. Akkor, tehát 1994-ben úgy indultam el független jelöltként a polgármesteri címért, hogy támogatott az MSZP, az SZDSZ és a Fidesz. Ugyanígy történt négy évvel később, majd 2002-től már civil jelöltként indultam, és a nagy pártok is indítottak saját embert. Ebből a szempontból is különleges hely Soroksár, ugyanis nem gyűrűzött be a kerületvezetésbe a nagypolitika, együtt tudunk működni.
– Azt nyilatkozta egyszer, hogy sosem volt semmilyen pártnak a tagja. Büszke erre?
– Ez nem teljesen igaz, amikor még csak önkormányzati dolgozó voltam 1992-ben, akkor tagja voltam a Fidesznek. Amikor viszont a pártban konfliktusok keletkeztek, kiléptem. Egyszerűen éreztem, hogy nekem a nagypolitika nem való. Köztisztviselőként sem lehettem párttag. Millióan próbálkoztak azóta magukhoz csábítani, de mindig ellenálltam. Visszatérve az előző kérdésére, azért álltak mellém akkor a nagy pártok, mert helyi ember vagyok, Soroksáron nőttem fel, mindenki ismer, ráadásul sváb származású vagyok. Olyan ez a hely, mint egy nagy falu. Másrészt a kerületvezetés egy szakma, amihez érteni kell, és ezt minden nagyképűség nélkül mondom. Később pedig azért indultam civilként, mert a nagy pártoknak most már presztízskérdés, hogy önálló jelöltjük legyen mindenhol. De nincs rossz viszonyom azóta sem a testületen belül senkivel, sőt a helyi Fidesz is sokáig támogatott, aztán ők feloszlottak, majd új testületük állt fel, akkor került ide Kubatov Gábor is. Vele a mai napig kifejezetten jó a kapcsolatunk, annak ellenére, hogy volt egy peres ügyünk is azóta.
– Tarlós István főpolgármester sem párttag, noha a Fidesz jelöltjeként indult. A budapestiek köré-ben nagy népszerűségnek örvend, ahogyan ön Soroksáron. Ezek szerint a siker kulcsa a függetlenség?
– Nem vagyok ebben biztos, vannak nagyon jó polgármesterek, akik párttagok. Azt tudni kell, hogy minden kerületnek más az anyagi helyzete. Ott van például az MSZP-s Tóth József a XIII. kerület élén, aki huszonkét éve töretlen népszerűségnek örvend a helyiek között, saját pártjának budapesti vezetése viszont nem fogadja őt el. Ugyanakkor Tóth József szerencsés, mert az egyik leggazdagabb kerületet vezeti, már tizenöt évvel ezelőtt tízmilliárd forintos lekötött vagyona volt az önkormányzatnak. Szintén jó példa erre a fideszes Pokorni Zoltán vezette XII. kerület, és azok a polgármesterek, akik több cikluson keresztül regnálnak. Összességében sokat jelenthet a függetlenség, főleg a mai viszonyok között, de van ennek bőven ellenpéldája is.
– Egyáltalán nem politizál?
– Nem, de természetesen van véleményem sok mindenről. Például az oktatás központosítása nem volt jó döntés, hiszen ez helyi ügy. A mai napig, ha a soroksári iskolában gubanc van, akkor az igazgató nem a tankerületet hívja, hanem engem. Mi szervezzük a tanulmányi versenyeket, táborokat finanszírozunk, holott ehhez már a kerületnek elvileg semmi köze nincs. Az államosítás ellenére a helyi gyerekek és pedagógusok hozzánk kötődnek.
– Mennyire tud hatásos lenni ez a szemlélet a Fővárosi Közgyűlés ülésein, ahol viszont színtiszta politikai harcok zajlanak?
– Ne is mondja! Az, hogy egy rendes ülésen csak egy órát azon vitatkozunk, hogy mi legyen a napirend, már a nonszensz kategóriája. Emellett rendszeresen van két-három előterjesztés, amin többórás viták zajlanak, mert ilyenkor az ellenzék a nagypolitikával kezd foglalkozni és elindul az egymásra mutogatás. Teljesen igaza van abban Tarlós Istvánnak, amikor felrója nekik a hangoskodást, hiszen ezek az emberek húsz évig ültek a vezetői székben és nem csináltak semmit. Akkor most mit akarnak? Mondok egy példát. Demszky Gáborral a húszéves főpolgármestersége alatt tizenhat évet dolgoztam együtt. Ezalatt egyetlenegyszer volt itt Soroksáron, de még az irodámba sem jött fel. Telefonon kétszer beszéltünk.
– És Tarlós Istvánnal?
– Vele sokat beszélünk személyesen, a helyetteseivel pedig heti szintű a kapcsolattartás. Összehasonlíthatatlan. Az egyik soroksári alpolgármester pedig Orbán Gyöngyi (Fidesz), aki 2010 óta fővárosi közgyűlési tag, az ő feladata elsősorban a kapcsolattartás.
– Az ő kiválasztása mögött van lobbiérdek?
– Persze. Az együttműködésünk pedig nagyon korrekt.
– Alapított 1996-ban egy civil szervezetet Soroksári Civil Szervezetek és Személyek Egyesülete néven, amely harmincnégy tagszervezetet tömörít. Csak helyi ügyekkel foglalkoznak vagy országosan is tevékenykednek?
– Csak Soroksáron tevékenykednek ezek a szervezetek, és egyáltalán nem politizálnak. Van nőegyletünk, idősklubok, énekkarok, városvédők és ehhez hasonló csoportok.
– Érinti esetleg az egyesületét a civil törvény módosítása?
– Kezdjük azzal, ahogy az általam vezetett szervezet az önkormányzattól nem kaphat támogatást, mivel én vagyok az elnöke, és ez így összeférhetetlen. Ám a tagszervezetek önállóan pályázhatnak és szoktunk is nekik támogatást nyújtani. Biztos vagyok abban is, hogy nem külföldről támogatottak és nincs kapcsolatuk Soros Györggyel. Ennek ellenére a törvénymódosítással messzemenőkig egyetértek. Ha nekünk el kell számolnunk fillérre pontosan, akkor miért lennének a most háborgók ez alól kivételek? Nyilván a tiltakozók részéről ennek politikai vetülete van.
– Mára egyre inkább trend, hogy különféle politikai pártok próbálnak civil szervezetekkel összefonódni, együttműködni, hátha így több szavazathoz jutnak. Jó példa erre az MSZP, a DK vagy akár az Együtt is. Hogy látja, ez lenne a baloldali taktika?
– Próbálkoznak. A világ rettenetesen megváltozott. Húsz éve vagyok polgármester, az emberek teljesen mások lettek, másképp gondolkodnak. Az ellenzék az elégedetleneket akarja becsatornázni a civil szervezetek által. Helyi szinten Soroksáron ez nem jellemző, de ha őszinte akarok lenni, nem is engednék ilyen próbálkozást. Érdekes egyébként, hogy a helyiek sem akarnak pártok mellett elköteleződni. Persze mindenkinek van véleménye, és lehet tudni, hogy ki jobb- és ki baloldali érzelmű, de a pártokba nem lépnek be.
– Budapestről sokáig az volt a közvélekedés, hogy baloldali, liberális színezetű. A szabad demokrata Demszky húsz évig vezette a fővárost. Változtak azóta a politikai viszonyok?
– Mindenképpen. Az a húsz év, amit Demszky Gábor csinált, elég sikertelen volt, de hozzá kell tenni azt is, hogy nem nagyon volt akkoriban olyan karizmatikus jelölt, aki az ellenfele lehetett volna. Az első igazi komoly vetélytársa Tarlós István volt, aki meg is verte. Azóta pedig biztos, hogy Budapest jobbra tolódott el.
– Ha már említette Tóth Józsefet és az MSZP-s „se veled, se nélküled” játékot, hogy látja a pártban zajló harcokat?
– Nem sokat foglalkozom vele. Volt egy MSZP-s alpolgármesterem, aki a párt budapesti elnökhelyettese is volt. Ő sem tudott támogatást szerezni a kerületnek. Őszinte leszek, úgy állítom össze magam köré a munkatársaimat, hogy mennyire tudnak Soroksár érdekeinek érvényt szerezni. Egy ideig az itteni választókörzet országgyűlési képviselője volt Hiller István, aki többek között az MSZP oktatási és kulturális minisztere volt 2010-ig. Mit gondol, mennyi pénzt hozott a kerületbe? Semennyit. Húsz év alatt, az MSZP–SZDSZ-vezetés alatt egyetlen fillért nem kapott Soroksár sem a fővárostól sem a kormánytól. Három és fél milliárd forintos adósságba kellett verni magunkat ahhoz, hogy csatornáztassunk, utat építtessünk és felújítsuk a dolgokat. Ezért is volt hatalmas dolog, amikor a mostani kormányzat átvállalta az önkormányzati adósságot. Így az a hatszázmillió forint, amit eddig minden évben törlesztésként fizettünk, most kerületi fejlesztésekre megy el. Az MSZP és a DK vitája pedig arról szól, hogy ki kerüljön a hatalomba. Mellékesen megjegyzem, Gyurcsány Ferencnek már réges régen vissza kellett volna vonulnia. A vitáikon pedig már csak mosolyogni lehet.
– Tagja a 4-es metró korrupciógyanús ügyeiről szóló OLAF-jelentést tárgyaló fővárosi munkacsoportnak. Hogy halad a vizsgálat?
– Minden második héten vannak bizottsági meghallgatások, tart a munka. Jó pár dolog kiderült már, például az, hogy kézi vezérlés alatt zajlott a teljes beruházás, Demszky és helyettese, Hagyó Miklós pedig gyakorlatilag közvetlenül utasította a BKV-t. Nonszensz. A munkacsoport a rábízott munkát egyébként nagyjából októberre fejezi be. Elkészül egy jelentés, a Fővárosi Közgyűlés pedig tárgyalja majd és döntéseket hoz, de a tényleges felelősökre nagyon nehéz lesz rábizonyítani a bűncselekményeket. Politikai vonzata biztos, hogy lesz az ügynek, sőt, már van is, de hogy a büntetőjogi következménye mi lesz, azt nehéz megmondani.
– Ha már metróról beszélünk, zajlik a 3-as vonal felújítása. A vizes-vb előtt pedig le kellett állítani az egyik új metrókocsit egy fakocka miatt. Mit gondol, szándékosan tették az ajtósínbe?
– Biztos vagyok benne. Ha megfigyeli, a Fővárosi Közgyűlésben, ha szóba kerül bármilyen vonatkozásban a BKV, az ellenzék első témája a 3-as metró felújítása lesz. Ez nagyrészt politikai ügy, ennek szintentartásáért pedig el tudom képzelni, hogy aljasságokat is elkövetnek egyesek még akkor is, ha balesetveszélyes. Gondolja, hogy véletlenül egy kétcentis résbe reggel nyolckor be tud esni egy fakocka? Emögött semmi más motiváció nem volt, mint hogy újra lehessen kamerák előtt szerepelni. Hozzáteszem, a metrót nem most, már tizenöt éve kellett volna felújítani.
– A 3-as metró finanszírozásából kiindulva mennyire érzi gördülékenynek a főváros és a kormány együttműködését?
– Igaza van a főpolgármesternek abban, hogy a magyar GDP hetven százalékát Budapest termeli ki, ehhez képest arányosan jóval kevesebb támogatást kap. Eltolódott az arány vidékre. Persze rengeteg fejlesztés van, sokat lépett előre Budapest, ezt mindenki láthatja, de ennél többre lenne szükség. Az viszont, hogy nem kap elég támogatást a főváros, mindig is probléma volt. Itt, Soroksáron például óriási gond a közlekedés, az ide vezető HÉV nagyjából olyan állapotban van, mint a 3-as metró. A problémát annyiban tudtuk kerületi büdzséből enyhíteni, hogy 1996 óta saját buszjáratot üzemeltetünk.
– Korábban sokat vádolták, sőt perelték is a költekezései miatt, általában korrupcióval vádolták. Sőt, azt is állították önről, hogy a helyi roma közösségeknek fizetett a szavazataikért. Van ezeknek igazságalapja?
– Emögött száz százalékban politika volt. Eredményes, Budapest egyik legrégebbi polgármestere vagyok. Egyszer tudtak csak megszorítani, 2010-ben. A helyi cigányokkal együtt nőttem fel, a cigány vajda a mai napig jó ismerősöm. Persze, segítettek nekem, de nem azért, mert fizettem nekik, hanem mert a mindennapokban meghallgatom őket, és segítek nekik a boldogulásban, az előrejutásban. Hozzám bármikor bárki bejöhet és elmondhatja a problémáját. Ennek nyilván van hozadéka. A költekezésekről annyit, hogy amióta vagyonnyilatkozatot kell tenni, mindig bevallom az értékeimet. Tény az, hogy soha nem voltam szegény, gazdag sváb családba születtem. Másrészt NB I-es focista voltam, többet kerestem egy hónapban, mint édesapám, holott művezető volt a soroksári textilgyárban. Ő hazahozott ezerötszáz forintot, én pedig a focival háromezret, a hetvenes évek elején. Majd elvégeztem az egyetemet és vállalkozó lettem, befektettem a vagyonomat. Az utolsó korrupciós váddal 2009-ben támadtak, azóta ilyen feljelentés nem volt ellenem. Előtte rendszeresen jártam rendőrségre, bíróságra, házkutatást tartottak a hivatalban, de még csak vádat sem emeltek. Olyan emberek jelentettek fel egyébként, akik az ellenfeleim voltak, nem kerültek be a helyi képviselő-testületbe.
– Miért hagyta abba a focit?
– Kiöregedtem. Harmincöt évesen hagytam abba a profi futballt, de a mai napig sportolok, minimum hetente háromszor futok vagy biciklizem. Persze amiatt is abba kellett hagynom, mert elkezdtem továbbtanulni és vállalkozó lettem. Az önkormányzat közelébe úgy kerültem, hogy volt egy beszállítóm, akit később Pesterzsébeten polgármesternek választottak, majd megkeresett, hogy menjek hozzá dolgozni. Mondtam neki, hogy hagyjon békén, fociztam, vállalkozó vagyok, azt sem tudom, hogyan kell egy hivatalos levelet megírni. Erre azt mondta, hogy ő sem. Ez volt a rendszerváltás. Én pedig így kerültem a közigazgatásba.
Három dolog, amit nem tudtunk róla
1. Nagyon szeretek horgászni, amivel a gyermekemet is megfertőztem, így közösen járunk
2. Az élsport hozadéka, hogy a mai napig rendszeresen futok vagy biciklizem, de sportrendezvényekre is rendszeresen járok
3. Mára az emberek inkább az interneten böngésznek, én viszont továbbra is rengeteg könyvet olvasok w