Belföld
A baloldali kormányzás „vívmányai”
A Bokros-csomagtól az országot az államcsődtől megmenekítő IMF-hitelig
1995. március 12.: A Horn-kormány pénzügyminisztere, Bokros Lajos meghirdeti a Bokros-csomagot. Főbb elemei: vámpótlék, forintleértékelés, felsőoktatás, fogászati ellátás ingyenességének megszüntetése, csökkenő gyógyszerár-támogatás, gyermekgondozási segély, családi pótlék szűkítése, nyugdíjkorhatár felemelése, közszféra béreinek befagyasztása. A következmények katasztrofálisak: az infláció 28,2 százalékra nő, a hazai kis- és közepes vállalkozások leépülnek, a munkanélküliség és a mélyszegénység rohamosan nő. A „privatizáljunk olcsón, s adjunk hozzá extraprofit-garanciát” jegyében a külföldi tőke ölébe hull a hazai piac jelentős része.
2002 májusa: Az Orbán-kormány leváltását követően Medgyessy Péter meghirdeti a „jóléti rendszerváltás” programját. Ötvenszázalékos béremelés a közszférában, egyszeri 19 ezer forint juttatás a nyugdíjasoknak, adómentes minimálbér, dupla családi pótlék, 13. havi nyugdíj. Az egyetlen program, amely a tizenkét évi balliberális kormányzás során meg is valósult. (Megjegyezzük: az 1998–2004-es időszakot – amely az első Orbán- kormánnyal kezdődött és a Medgyessy-kormánnyal véget is ért – a közgazdasági irodalom a magyar gazdaság aranykorának tartja.)
2004 augusztusa: Medgyessy „öngyilkosságát” („az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel”) követően Gyurcsány Ferenc kerül a kormány élére, s elkezdődik a rákos leépülés. Az ok: katasztrofális közgazdasági tudatlanság! (Gazdag László egyetemi docens megállapítása – a szerk.) Gyurcsány és gazdasági minisztere, Kóka János rögeszméje az volt, hogy az autópálya-építés hozza lendületbe a gazdaságot. A pénzügyileg megalapozatlan program felvitte az államháztartás hiányát tíz százalék fölé. Emiatt a brüsszeli pénzügyi biztos, Joaquim Almunia raportra rendelte őket, ám „elmagyarázták”, hagyjanak minket most autópályát építeni az eladósodás árán is, ebből lesz a fellendülés. (Az nem lett, csak őszödi igazságbeszéd!) Ezt maga Gyurcsány és Kóka mondta el a magyar köztévében 2006-ban, amikor a „Pannon-puma” haláltusája megkezdődött.
2006: Egyetlen év alatt húszmilliárd dollárral (3400 milliárd forint) nőtt az ország adósságállománya. Az államcsődtől az országot csak az IMF–EU 2008-as, 25 milliárd eurós hitelkerete mentette meg.
2002–2010: Lendvai Ildikó 2002-es szimbolikus mondatai átfogják a nyolc évet is: „Lassan mondom, hogy mindenki megértse. Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse. Nem lesz gázáremelés.” Nem jött be az ígéret: 2002 és 2010 között tizenötször lett. A rekordév 2008 volt, augusztus 30-án már a negyedik gázáremelést jelentették be.
A Gyurcsány-kormányzás mérlege: minden eredmény, amit elért a magyar gazdaság 1998–2005 között, szertefoszlott egyetlen év alatt! Pedig Gyurcsány-programokból nem volt hiány. Íme: 48 pont (2007. szeptember, ebben tücsköt-bogarat megígért), hétpontos tisztasági csomag (2007. október, a Zuschlag-ügy nyomán), volt öt Zászlóshajó-program, Új egyensúlyprogram, 100 lépés program. Ez utóbbiban Gyurcsány öt százalékkal csökkentette az áfát, aztán csodálkozott, hogy az árak mégsem csökkennek. A kereskedők köszönték szépen, lenyelték az ingyenpénzt. A kormányfő ekkor árfigyelő kommandót küldött rájuk, hatástalanul. A Corvinus Egyetemen ezt az esetet a piacgazdaság állatorvosi lovaként oktatják.
Epilógus: a balliberális kormányzás tizenkét évének summázatát talán László Csaba, a Medgyessy-kormány pénzügyminisztere önironikus parlamenti mondatai tükrözik leginkább, amikor idézte Robert Burns Az ördög elvitte a fináncot című versét. Íme: „Jött az ördög hegedüszóval, / elvitte a fináncot; / és minden asszony így kiált: / »Belzebub, éljen a táncod!«” A balliberális kormányzás ördögei azonban nem a fináncot vitték el, hanem kis híján Magyarországot.