„A Quaestor-vád, köszöni, jól van”

– Hogyan értékelné a Fővárosi Főügyészség tavalyi évét?

– Kifejezetten eredményes évet zártunk. Folytatódott az a trend, hogy csökkent a bűncselekmények száma a fővárosban, 2015-höz képest több mint tizenhárom százalékkal, körülbelül hetvenezerről hatvanezerre. Ugyanakkor a bűncselekmények számának abszolút csökkenése az ügyészség szempontjából a fővárosban részben fordított hatással járt, amit én Budapest-paradoxonnak nevezek: a nyomozó hatóság vizsgálati munkája a csökkenő abszolút terhelés miatt eredményesebb lett, ami még jó ideig több vádemelési javaslatot, tehát nagyobb ügyészi munkaterhet jelent. A sikerekhez hozzájárul, hogy rendelkezésünkre állnak az eljárást gyorsító és az attól való eltérést is lehetővé tevő jogintézmények. Tavaly több mint ötven százalékkal tudtuk növelni pél­dául a bíróság elé állítások számát, 2016-ban a fővárosban az összes vádemelés körülbelül tizennégy százaléka ebben a formában történt, szemben az öt évvel ezelőtti gyakorlattal, ami Budapesten egy-két százalék volt. Létrehoztunk speciális egységeket, amit éppen a bíróság elé állító csoport felállításával kezdtünk, de a mi ötletünk volt például a kiemelt ügyekben az ügyfeldolgozó párok rendszere is, ami ma már mindenütt előírás.

– Van változás a fővárosban leggyakrabban előforduló bűncselekmények alakulásában?

– Az országban előforduló bűncselekmények körülbelül negyede a fővárosban történik, és ahogy országos szinten, úgy Budapesten is a vagyon elleni bűncselekmények a legjellemzőbbek. Tavaly nagyon elterjedt az úgynevezett unokázós csalás, de a kábítószeres ügyek száma is jelentős. A bulinegyedben a garázdaság a jellemző, gyakran külföldi elkövetőkkel. A gazdasági bűnözés a rendszerváltás óta folyamatosan növekszik, ennek visszaszorításában van mit javítani. Ugyanez mondható el az informatikai jellegű „cyberbűnözésről” is, amire én tágabb értelemben gondolok, hiszen az ma már inkább számítástechnikai eszközök – akár egy mobiltelefon – és az internet segítségével elkövetett bűncselekményt takar. Ez elsősorban a felderítés és a bizonyítás mikéntjét illetően jelent kihívást, magyarul kriminalisztikai probléma. Azonban itt is a képzés és a specializáció a megoldás, és erre is az elsők között jöttünk rá. Mi vezettük be elsőként a „cyberkontaktpontok rendszerét”, majd példánk nyomán Polt Péter legfőbb ügyész az egész országban elrendelte a bevezetését. Ez azt jelenti, hogy minden kerületi ügyészségen, illetve osztályon van már olyan kolléga, aki ért az informatikai bűncselekmények felderítéséhez. Fel vagyunk tehát készülve az ilyen ügyekre, megvannak a szakembereink.

– Milyen volt a vádered­mé­nyes­ségük?

– Tavaly 95,2 százalékos volt, ami 2,5 százalékkal marad el az országos átlagtól, de amennyire tudom, ez mindig így volt. Ne felejtsük el, hogy az ország főváros-centrikussága miatt Budapest nemcsak gazdasági, politikai, kulturális központ, de itt követik el a legnehezebben bizonyítható ügyek döntő többségét is. Csak két ügyet mondok, amelyekben tavaly emeltünk – példaértékű gyorsasággal – vádat: a Quaestor- és Buda-Cash-ügy.

– Hogyan állnak az ügyészség szempontjából ezek az ügyek?

– Bizonyos sajtóorgánumok által terjesztett hírekkel ellentétben a Quaestor-vád, köszöni szépen, jól van, sőt, ami a bizonyítékokat illeti, mondhatjuk azt is: nagyon jól van. Még a vádemelést követően is nyújtottunk be új bizonyítékot, így az elektronikus számlakövető rendszert, amellyel követni lehet a bizonylattal és a bizonylat nélkül elintézett quaes­toros tranzakciókat is. A nyomozás során egy ügyész találta meg egyébként a Quaestor levelezőszerverét is, az addig lefoglalt elektronikus adatok elemzése során. Ezen több százezer e-mail van, amelyek azt bizonyítják, hogy a Quaestor már évekkel korábban csődben volt.

– Mennyire biztosított a személyi és infrastrukturális háttér?

– A megfelelő létszámunk megvan, de a dolgozók korfája nem a legjobb. Nagyon sok a fiatal kolléga, ami egyrészt természetesen örvendetes, de ehhez a munkához is tapasztalat kell. Van két olyan kerületi ügyészség, ahol nem túl kedvezőek az infrastrukturális körülmények, de a legfőbb ügyész úrtól ígéretet kaptam, hogy ezt a problémát orvosolják a közeljövőben.

– Mennyire elégedett az új büntetőeljárási törvény tervezetével?

– Az új törvény kodifikációjából az ügyészség komolyan kivette a részét. Magam is tagja voltam annak a tanácsadó testületnek, amelyet az igazságügyi miniszter kért fel a kodifikáció előkészítésére. A törvényt még nem fogadták el, de ha átmegy a parlamenten, jobb lesz a hatályosnál. Hatékony alkalmazásához azonban paradigmaváltásra lesz szükség ahhoz, hogy eredményesen lehessen alkalmazni az új szabályokat. Az új törvény arra épül, hogy minél korábban tesz valaki beismerő vallomást, annál jobban járhat az ítéletnél. Ezért tág tere lesz annak, hogy a vád és a védelem egyeztessen és információkat adhasson egymásnak. A tárgyalást megelőző előkészítő ülésen a bíró, a védelem és a vádló bizonyos keretek között még a bizonyítás menetéről is megegyezhet. Például azokról a tényekről, amelyeket a védelem sem vitat, ezért ezekre bizonyítást sem kell felvenni. Amihez az ügyészség ragaszkodott, az a titkos információgyűjtés szabályainak beemelése az eljárási törvénybe. Ezzel a megoldással el lehet kerülni azt, hogy a bíróság arra hivatkozva, hogy nem használták fel haladéktalanul a titkos információgyűjtés alapján beszerzett adatokat, kizárja ezeket a bizonyítékok közül.