"A Jobbiknak csak a hatalom fontos”

„A baloldal számára 2011-ben megállt az idő, ugyanazokkal a problémákkal küzdenek” (Fotó: Varga Imre)

– Most már Berlint is elérte az iszlám terror. Angela Merkel kancellár megszólalása a támadás után ugyanakkor nem azt tükrözi, hogy felébredt volna az eddigi álomból. Ön lát valami változást?

– A német kormányzati politika bevándorlásügyben komoly fordulatot vett az elmúlt évben. Ezt azonban úgy tette, hogy nem ismerte be azt a súlyos hibát, amelyet 2015-ben a szimbolikus meghívást jelentő, több politikai megnyilvánulással és a Willkommenskultur józan észt és nemzeti érdeket egyaránt meghazudtoló ünneplésével elkövetett. Hiába a politikai fordulat, a tavalyi bűnnek hosszú az árnyéka, az akkori ellenőrizetlen bevándorlás olyan biztonsági kockázatot eredményezett, amelyet Németország ma már heti rendszerességgel kénytelen megtapasztalni.

– Milyen hatással lehet ez a 2017-es német választásokra?

– A bevándorláspolitika területén elkövetett hibák megrengették a példátlanul stabil német pártrendszert. A berlini terrortámadás tovább erősíti azt a jogos érzetet, hogy nem garantálható már ugyanolyan mértékben az emberek biztonsága, mint korábban. Ennek komoly hatása lesz, sőt már most is van, hiszen két évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy a CDU/CSU keresztény-konzervatív pártszövetségtől jobbra álló AFD egyes tartományokban húsz, országosan tíz százalék feletti eredményt tudjon elérni. Ezzel a kései utódok szövetségi szinten hét évtized után fogják feladni az uniópártok Adenauer és Strauss óta képviselt politikai alapvetését, mely szerint a CDU/CSU pártszövetségtől „jobbra már csak a fal állhat”.

– A többi, bevándorláspárti nyugat-európai államban is várható változás?

– A változás folyamatos. Az egész politikai elit egy minden józan észt nélkülöző, ellenőrizetlen, bevándorlásbarát politikát folytatott, aláásva saját állampolgárai biztonságát és még instabilabbá téve vagy felszámolva a már amúgy is recsegő hagyományos bal- és jobboldali néppártok dominanciáján alapuló pártrendszert. A legjobb példa az osztrák elnökválasztás, ahol a szociáldemokrata és a néppárti jelölt eredménye összeadva alig huszonkét százalék volt, s ahol végül a második fordulóban a teljes hagyományos politikai elit támogatása a független zöld jelölt ötvenhárom százalékos győzelmére volt csak elegendő a szélsőjobboldalinak kikiáltott szabadságpárti Norbert Hofer negyvenhét százalékával szemben. Nagy kérdés, négy hónap múlva mi történik majd a francia elnökválasztáson.

– A legutóbbi uniós csúcsra Orbán Viktor miniszterelnök úgy utazott ki, hogy ha kell, vétót emel a hazánk számára hátrányos kvótajavaslatokkal szemben. Erre végül nem volt szükség. Meghátráltak a bevándorláspártiak?

– Ma már nem csak a magyar miniszterelnök vagy a visegrádi négyek nem támogatják a migránsok felső határ nélküli kvóta szerinti szétosztását, hanem például Franciaország sem. Azt a tapasztalatot még a valóság érzékelésére legtöbbször képtelen uniós vezetők is kénytelenek leszűrni, hogy ez az elosztási mechanizmus nem működik. Annál a százhatvanezer embernél, akiket az első kvótadöntések alapján kellene Görögországból, illetve Olaszországból a többi tagállamba áttelepíteni, tízezer alatt van azok száma, akiket valóban áthelyeztek. Azóta ráadásul nagy részük már rég el is hagyta az EU által neki rendelt ország területét. Egy működésképtelen rendszer felső korlát nélkülivé tételével még nagyobb presztízsveszteséget elszenvedni: ez még az önreflexióra ritkán hajlandó Brüsszelt is megfontolásra készteti.

– Hogyan változhat az események tükrében a Magyarország vagy a visegrádi négyek megítélése, súlya?

– Volt Európán belül egy nagy vita bevándorlásügyben. Ebben a vitában a választópolgárok véleménye, az azóta történt tragikus terrorcselekmények és az integráció eredménytelensége egyaránt a magyar álláspontot igazolta. Ezzel ma már az az európai elit is kénytelen szembesülni, amely ezért még jobban utál minket, sőt talán még a választópolgárokat is, akik saját és szeretteik biztonságát, jövőjét és identitását fontosabbnak tartották a Willkommenskultur kiagyalói szerint fennkölt eszményénél. Elvi, politikai vitákban ritka, hogy egyértelműen lehet győztest hirdetni. Ebben a kérdésben lehet. Ez az egyértelmű győzelem pedig növeli egy ország vagy egy országcsoport súlyát.

– Mennyire befolyásolhatja a migrációs kérdést vagy akár az európai politika alakulását Donald Trump győzelme?

– Az euroatlanti elit politikailag korrekt véleménye a beván­dorlásbarátság volt. Ez megváltozott. Részben azért, mert Európa mégiscsak demokráciákból áll, és a nyugat-európai vezetők sem akarják a kormányzati hatalmat elveszteni. Részben pedig azért, mert az Egyesült Államokban nem a bevándorlásbarát Hillary Clinton, hanem az azt ellenző Donald Trump nyerte a választást. Ennek óriási hatása van Európára is. Abba a ritka helyzetbe kerültünk, hogy egy év alatt egy olyan véleményt, amely a nyugat-európai elitben megkérdőjelezhetetlen volt, ma már azok sem vállalják nyilvánosan, akik tavaly még kirekesztő módon mindenkit megbélyegeztek, aki nem azonosult az ő illegális bevándorlást glorifikáló álláspontjukkal. Ebben az amerikai elnökválasztás eredményének is komoly jelentősége van.

– Mire számíthatunk Szíriában?

– A nemzetközi közösség és különösen a nagyhatalmak szégyene, ami ott történik, alapvető humanitárius feltételeket, élelmiszert, a túlélés esélyét sem sikerül biztosítani - a polgári lakosság esetében sem. Az Aleppóban előállt helyzet Srebrenicára emlékeztet. A népirtás soha el nem évülő bűncselekmény. A helyzet a világhatalmak teljes együttműködési és akcióképtelenségét mutatja.

– Jövőre kerül sor a kvótaperre is. Milyenek az esélyeink?

– Az Európai Bíróság határozata megmutatja majd, hogy képes-e a testület kizárólag jogi alapon állva dönteni vagy egy ilyen ítélet is politikai mérlegelés tárgya. Nem előnyös kiinduló helyzet, hogy egy uniós intézménynél valaki a közösségi intézmények jogkörkiterjesztésével szemben a nemzetállami hatáskör megóvása mellett érvel. Ettől függetlenül a mi álláspontunk változatlan: az unió kvótahatározata nemcsak a közösségi jogot sérti azáltal, hogy olyan hatáskört kíván közösen gyakorolni, amely kizárólag a tagállamokat illeti, hanem sérti a nemzetközi jogot is, hiszen kollektív kitelepítést valósít meg.

– Túl vagyunk egy jogilag érvénytelen népszavazáson és egy sikertelen alaptörvény-módosításon, viszont van egy alkotmánybírósági döntés, amelyre egyesek szerint hivatkozhatunk.

– A népszavazás érvénytelensége jogi, a 3,4 millió, a kvótát elutasító választópolgár véleménye politikai tény. Márpedig az Európai Unióban a felső határ nélküli kvóta bevezetéséről alapvetően nem jogi, hanem politikai vita zajlik, és ebben a vitában a népszavazás eredménye az érvénytelenség ellenére is súlyos érv. Az alaptörvény-módosítás elutasítása pedig jól mutatja, hogy a Jobbik számára ma már semmi más nem számít, mint a hatalom megszerzése. Egy olyan kérdésről szavaztak nemmel, amelyre vonatkozóan korábban saját maguk minősítették hazaárulónak saját mostani magatartásukat. Az általuk vélelmezetten előnyösebb ellenzéki pozíció elfoglalása fontosabb volt a saját elvi álláspontjuknál. A kilencvenes években a halálbüntetés, az abortusz, az igazságtétel vagy a kárpótlás ügyében hozott alkotmánybírósági határozatok után hasonló súlya van annak, hogy a taláros testület az unió és a magyar jog viszonyának, illetve a szuverenitás és az alkotmányos identitás fogalmának értelmezését kezdte meg. Az AB arra az alapvető álláspontra helyezkedett, hogy a közösségi jog magyarországi érvényesülését vizsgálni kell a magyar alkotmányos identitás szempontjából. Amit a magyar testület most alapelvi szinten kimondott, azt - részben hasonló érvek mentén - megtette már a német is. A következő éveket, évtizedeket jelentős mértékben fogja meghatározni, hogy a különböző tagállami alkotmánybíróságok miként értelmezik az alkotmányos identitást a közösségi jog érvényesülése szempontjából.

– Mi a véleménye az ellenzék idei teljesítményéről?

– Szerintem a mi felhatalmazásunk elsősorban a kormányzati teljesítménytől függ, ezért döntően arra érdemes koncentrálni. Ha az ellenzéki térfelet nézem, akkor a Jobbikot -, amelynek lelkét a párt elnöke saját bevallása szerint is elvette - ma már csak a hatalom akarása tartja egyben. Ez minden döntésük és megszólalásuk mozgatórugója. Egy-két éve alig tudtuk volna elképzelni, hogy a Jobbik csak azért, hogy egy, a magyar belpolitika szempontjából jelentéktelen ügyben üthessen egyet a Fideszen, megtámadja a lengyel nemzeti-konzervatív kormányt és támogatja a liberális tüntetőket. A néppártosodás kísérletének alapja a Jobbiknál nem az eddig a pártban nem létező polgári gondolkodásmód meghonosítása, hanem az elvtelenség.

– Gyurcsány Ferenc szerint a Fidesz totális háborút indít 2017-ben Magyarország ellen. Lesz bármilyen háború?

– Ma Magyarországon a legagresszívabb szélsőség a Demokratikus Koalíció. Az egyetlen olyan politikai erő, amelyről tudjuk, hogy a hatalom birtokában – akár törvénytelenül is – erőszak alkalmazására is készen áll. Ezt 2006 ősze után tíz évvel sem szabad elfelejtenünk. Ilyen politikai erő Gyurcsány Ferenc szabadcsapatán kívül nincs a magyar belpolitikában. A pártelnöknek a kérdésben idézett megjegyzése csak ennek alátámasztása.

– A jelek szerint az MSZP sem tudott kikeveredni a kátyúból.

– A baloldal pontosan ugyanazokkal a koncepcionális problémákkal szembesül, mint amelyekkel 2011 őszén, Gyurcsány önálló pártalapításakor. Az ő kudarcukat semmi nem bizonyítja jobban, mint hogy az elmúlt öt és fél évben azokból a problémákból, amelyeket saját maguk számára Gyurcsány befogadásával, hatalomra juttatásával és tragikus kormányzásának kritikátlan támogatásával előállítottak, semmit nem oldottak meg. Náluk 2011-ben megállt az idő.

– A Fidesz elnökségi ülésén szó volt már a 2018-as választásról, az arra való felkészülésről?

– Természetesen. Ahogyan az angolok mondják: a választási kampány a választások utáni napon kezdődik, de ezzel együtt is nekünk az az érdekünk, hogy a jövő évben még viszonylag nyugodt politikai környezetben a törvényalkotásra és az ország előtt álló feladatokra koncentrálhassunk. A párt egységes, és van olyan kormányzati teljesítmény, amelyre büszkén hivatkozhatunk, amely a 2010-re az államcsőd szélén táncoló országot visszahozta a közép-európai mezőnybe.

– Egyhangú volt az elnökség álláspontja Áder János újrajelöléséről az államfői posztra?

– Amikor az alkotmány lehetőséget nyújt arra, hogy a köztársasági elnököt újraválasszunk, akkor minden értelmes politikai döntéshozó testület azt a kérdést teszi fel: van-e ok a váltásra, vagy a hivatalban lévő elnök folytassa? A Fidesz elnökségében teljes volt az egyetértés, hogy Áder János eddigi államfői tevékenysége a köztársasági elnököt csak még inkább méltóvá tette arra, hogy újabb öt évre hazánk legfőbb közjogi méltósága legyen.