A Druzsba szanatórium titkai

A VII. kerületi önkormányzat egykori személyzeti főnökét és volt címzetes jegyzőjét hallgatta meg tanúként a Pesti Központi Kerületi Bíróság Hunvald György volt szocialista polgármester büntetőperében. Az eljárás a Hunvald-időszakban a VII. kerületben kötött tanácsadói szerződések kapcsán, perújítás eredményeként került ismét a bíróság elé. Hunvaldot ebben az ügyben a Szegedi Ítélőtábla jogerősen két és fél évi börtönbüntetésre ítélte, ám a Kúria eljárási hiba miatt az ítéletet hatályon kívül helyezte.

Tegnap egyébként egy jellemző beszélgetés hangzott el a tárgyaláson:
Bíró: Czibula Csabát ismeri?

Tanú (a VII. kerületi önkormányzat személyügyi főnöke a Hunvald-érában): Rémlik.

Az illető, akiről a bíró érdeklődött, erzsébetvárosi képviselő, Hunvald egyik tanácsadója volt, s 2008 decemberében, az erzsébetvárosi ingatlanügyek kirobbanásakor Mexikóba szökött. Azóta a távollétében elítélték. Nemrégiben ő adott hajlékot az aztékok földjén bujkáló, azóta hazahozott „Bróker Marcsinak”.

Bíró: Ki mondta, hogy vele szerződést kell kötni?

Tanú: Ő egy volt a sok közül. Feltehetően rajta volt a listán.

Bíró: Mégis, ki mondta? A jegyző? A polgármester? A lista feltehetően nem a tetőről potyogott le… Kitől kapta ezt a listát?

Tanú: Közös megbeszélés keretében kaptam ilyen információt.

Bíró: Az ügyvéd úr (Hunvald György védőjére mutat) mindjárt elveszíti a türelmét. Tessék megpróbálni a kérdésre válaszolni, látom, nehezen megy.

Egyébként a tanácsadók tarka seregébe tartoztak zuglói MSZP-s és SZDSZ-es politikusok, egy szépségszalon tulajdonosa is, akinek a közszolgáltatása az volt, hogy az erzsébetvárosi politikusok kedvezményesen vehették igénybe a szalon szolgáltatásait. Az igazi kakukktojás azonban a moldáv származású testvérvárosi tanácsadó volt, mert őt – a többiektől eltérően – nem megbízási, hanem munkaszerződéssel foglalkoztatta az önkormányzat. A szerződése szerint a polgármesteri hivatalban havi négyszázezer forintért, ám kiderült, az illető a szerződés megkötését leszámítva nem is járt a munkahelyén.

Erről a szerződésről hosszasan érdeklődött a bíró, hiszen a vádirat szerint az illetővel színlelt munkaszerződést kötöttek. A személyzetis azt mondta, az akkori jogszabályok szerint külföldi állampolgár köztisztviselőként politikai tanácsadó nem lehetett, vele ezért kötöttek munkaszerződést. A moldáv „programszervezőnek” munkaköri leírása sem volt, munkavégzésének pedig nyoma nem maradt. Utólagos levelezéssel próbálták igazolni, s a moldáv férfi például Ukrajnában találkozott a Druzsba szanatórium igazgatójával, és erzsébetvárosi gyermekek csereüdültetéséről tárgyalt. Ám ebből sem lett semmi.

Miután a személyzeti főnök két órán át kitért a válasz elöl – ki adott a moldáv foglalkoztatására utasítást? –, meghallgatta a bíróság a jegyzőt is, aki a moldáv munkavállalóról azt mondta, „Ez a név nekem a világon semmit nem mond”. Ő nem találkozott vele, s arról sincs tudomása, hogy dolgozott-e, mert az illető a polgármesteri kabinetben dolgozott, tevékenysége a politikához kötődött, s meglepve vette tudomásul, hogy még munkaköri leírása sem volt.