A közelgő választás három alapkérdése

Ezek az egymáshoz szorosan kapcsolódó területek korábban is a kormánypárti kommunikáció gerincét alkották, ám a jelenlegi politikai környezetben különösen fontos, hogy a három ügy egymást erősítő, koherens választási üzenetté álljon össze. Ahogyan Amerikában a republikánus oldal ugyanezt egyetlen vezérgondolattá sűríti: „protecting American jobs, American borders, and American decision-making”, vagyis hogy az ország saját gazdaságáról, határairól és jövőjéről ismét maga dönthessen. Ami viszont a Fidesz legerősebb kihívójának, a Tisza Pártnak a diskurzusát – vagy inkább szólamait – illeti, a gazdasági üzenetek kavalkádjában és a különböző célcsoportoknak tett ígéretekben mindeddig kommunikációs csapongást figyelhetünk meg; mindemellett a párt csekélyebb hangsúlyt fektet a szuverenitási és hagyományos értelemben vett nemzetbiztonsági, védelmi kérdésekre, alig beszél valamit ezekről. Utóbbi tény márpedig – az ellenzék által átvenni remélt kormányzati feladatok teljes spektrumát tekintve – szintén a koherencia hiányaként értelmezhető.

Történelmünkben nem először kerül ilyen hármas teher alá a közélet: a kiegyezés környékén és az azt követő polgári modernizáció éveiben, majd a Trianon utáni újjáépítés időszakában is egyszerre jelent meg a gazdasági alkalmazkodás kényszere, a külső fenyegetés tapasztalata, és a minél nagyobb európai mozgástérrel érvényesíthető nemzeti önrendelkezés igénye. A jelen tétje ehhez mérhető: világossá kell váljon a választópolgárok döntő többsége számára, hogy a fenntartható gazdasági teljesítmény, az EU-n belüli tagállami önrendelkezésünk és a migrációs nyomás kezelése egyazon stratégiai keret részei, és csak együtt megvalósítva képesek tartósan sikeres irányt szabni az ország működésének.

A nemzeti tábor választóinak körében továbbra is kiemelkedő mobilizáló erővel bír a biztonság témája. A nemzetközi környezet kiszámíthatatlansága – a háborús konfliktusok, a migrációs útvonalak folyamatos mozgása, valamint az EU-n belüli politikai viták – mind növelik az igényt a stabil és következetes állami fellépés iránt. A Fidesz szempontjából ennek a narratívának fontos eleme, hogy a határvédelem és a szuverenitáspolitika nem múltbeli kampányelemek, hanem jelenleg is releváns döntések: a migrációs nyomás nem megszűnt, csupán átalakult, és a jövőben ismét felerősödhet. A biztonságpolitikára építő kampány ezért képes a törzsbázis megerősítésére, miközben a bizonytalan választók egy része számára is a stabilitás üzenetét hordozza.

A gazdasági mondanivalónak ezzel párhuzamosan azt kell hangsúlyoznia, hogy a 2010–2012 utáni növekedési pálya – a foglalkoztatás bővülése, az ipari beruházások, a családtámogatási rendszer kiépítése – hosszú távú alapot teremtett ahhoz, hogy az ország a külső eredetű sokkhelyzeteket kezelni tudja. Bár az elmúlt esztendők gazdasági nehézségei (infláció, európai recessziós hatások) érezhetőek voltak szinte mindenki számára, a kormányzati üzenetnek arra a logikai pontra kell épülnie, hogy a már létrehozott gazdasági struktúrák teszik lehetővé a növekedéshez való visszatérést, és hogy a fenntartható költségvetési politika elengedhetetlen az újabb fellendüléshez. Ebben a keretben kell, hogy megjelenjen az ellenzéki ígérgetések kritikája: közpolitikai érveléssel világossá tehető, hogy a demagóg, a középosztályt sarcolni akaró populizmus kormányra kerülése a mostani európai gazdasági helyzetben egyenesen katasztrófához vezetne, azaz talán még a 2002 után elindult balliberális gazdaságpolitikához képest is súlyosabb, egészre kiható kockázatokat hordoz.

A három témakör – gazdaság, bevándorlás, szuverenitás – összekapcsolása azért is hatékony, mert a választók jelentős része a stabilitást egységes „csomagként” értelmezi. A határvédelem megerősítése, az önálló energiapolitika, a gazdaságfejlesztési programok és a költségvetési fegyelem ugyanannak a kormányzati filozófiának az elemei. A kampányban ezért célszerű azt is hangsúlyozni, hogy a gazdasági biztonság nem választható el a politikai szuverenitástól, ahogyan az állami önrendelkezés sem működhet erős gazdasági alapok nélkül.

A választás előtt egyre forrósodó légkörben tehát a nemzeti szavazók mozgósításának kulcsa az egymásba fonódó „üzenetcsokrok” következetes felépítése. A stabilitást, kiszámíthatóságot és önrendelkezést előtérbe helyező kampány egyszerre lesz képes megtartani a törzsbázist, és a koherens érvelés hitelességével megszólítani azokat a választókat is, akik a gazdasági helyzet alakulása alapján keresnek – a régi és új baloldal populizmusával szemben – megnyugtató, racionális politikai alternatívát.