Ellenzéki belháborúk

Három évvel ezelőtt, 2022-ben Kunhalmi 44,2 százalékos eredménnyel verte meg Fidesz–KDNP-s ellenfelét, csupán néhány száz szavazatnyi különbséggel. Hiller végül kétezer, Vajda négyszáznál valamivel több voks előnnyel nyert a körzetében: mindketten a viszonylag erős helyi beágyazottságnak, és – főleg Hiller – a személyes ismertségnek és a kampányenergiának köszönhették a győzelmet. Ezekben a kerületekben tehát elsősorban nem pártlogók, hanem arcok döntöttek. Éppen ezért kulcskérdés, hogy ezek a képviselők 2026-ban is a szavazólapon lesznek-e.

Egy hivatalban lévő képviselő indulása többnyire előnyt jelent. A választók szeretik az ismerős neveket, különösen akkor, ha a győzelem korábban a személyhez kötődött. Ha azonban a párt vagy a politikai tábor új embert indít, azzal könnyen megbontja a korábbi bizalmat. Egy új jelölt behozhatja a friss lendületet, ugyanakkor viszi magával a kockázatot is: a kerületi választók elbizonytalanodhatnak, személyes kampánya pedig a nulláról indul, miközben a kormánypártok szervezeti gépezete már bejáratottan működik.

Kunhalmi Ágnes esetében már nem kérdés az indulás: szeptemberben nyilvánosan bejelentette, hogy újrázni szeretne a XVIII. kerületben. Ő ezzel az ellenzék egyik utolsó stabil pontja marad Budapesten. Hiller István és Vajda Zoltán viszont egyelőre nem erősítették meg indulási szándékukat – bár Vajda idén májusban arról írt egy közösségi bejegyzésben, hogy a Fidesz valószínűleg lecseréli korábbi kihívóját, Szatmáry Kristófot, és más indul vele szemben jövőre. Hiller neve évtizedek óta ismert, de a mára egy százalék alá mért MSZP körüli bizonytalanság őt is nehéz helyzetbe hozhatja. Vajda a 2022-es országgyűlési választáson Zuglóban viszonylag új, bár ismert szereplőként tudott nyerni – ő a 2019. őszi önkormányzati választásokon már egyéniben legyőzte fideszes ellenfelét –, de azóta inkább a parlamenti munkában látszik aktívnak, mintsem helyben kampányoló politikusként.

Közben a választói térkép is átrendeződhet: a Tisza Párt megjelenése a korábban nyílt versenyt hozó ellenzéki körzeteket is felkavarhatja. Ha egy új, országosan erős, de helyben ismeretlen jelölt indul például Kunhalmi vagy Hiller ellenében, az komolyan befolyásolhatja az esélyeket – főleg, ha az ellenzéki szavazók megoszlanak a „régi” és az „új” ellenzék között.

A helyzet tehát különös paradoxonba fordul: olyan fontos körzetekben, ahol az ellenzék eddig még tartani tudta magát, a személyes lojalitás elve dönthet. Ha a korábbi győztesek újra ringbe szállnak, az akár biztonságot és folytonosságot is jelenthet a baloldal számára. Ugyanakkor azt is érdemes figyelembe venni, hogy Budapesten nem gyengült számottevő mértékben, sőt mára stabilizálhatta is magát a Fidesz: 2022-ben pártlistán a levélszavazatok nélkül országosan 52, Budapesten 41 százalékot szerzett a kormányoldal, míg idén nyár elején a Nézőpont Intézet országosan 44, a fővárosban pedig 37 százalékra mérte – nyár végén pedig a kormánypártokat értékelték a kutatók az elmúlt időszak egyértelmű győztesének, ami így azt is jelentheti, hogy Budapesten, különösen a már 2022-ben kiélezett erőviszonyokat mutató választókerületekben továbbra is maradtak nyerési esélyei a nemzeti oldalnak.

A szoros körzetek nem egyszerű statisztikai adatok vagy térképszínek: ezek mögött is emberek, helyi közösségek és személyes bizalmak állnak. Itt nemcsak pártok versenyeznek, hanem az is, ki tud hitelesen megszólítani választókat, kiben láthatják meg az alkalmas jelöltet. Miközben a korábbi győztesek jövője bizonytalan, a jelszavakban már kormányzásra készülő Tisza Párt jelöltjeiről jóformán semmit sem tudni – pedig csak hónapok maradtak a választásokig.