Ifj. Lomnici Zoltán: A következő hónapokban a megtévesztett magyarokkal is kell beszélni

Gyaníthatóan nincs mindenki tisztában vele, de a hazai békemenetnek komoly előzményei vannak.

– Amikor a II. Világháború idején békezarándoklatok keretében Olaszországban a hívők Loretóban és Assisiben imádkoztak, addig például Franciaországban a Pontmain-i Szűzanyához zarándokoltak a béke hívei. Volt miért és főleg kikért fohászkodni – 1941 és 1945 között közel 80 millió ember esett el világszerte a második világégés során, hazánkban a katonai halottak száma meghaladta a 350 ezer főt, a civil lakosság vesztesége 300 ezer főre tehető, a holokauszt rémtettei nyomán zsidó áldozatok számát, több, mint 450 ezerre becsülik – idézte fel a hazai Békemenet előzményeit ifj. Lomnici Zoltán, a CÖF-CÖKA szóvivője.

– A békemenetek aktualitását az Európát, az európai polgárok békébe vetett hitét már több, mint három éve beárnyékoló háború, valamint a felerősödő háborúpárti hangok és elhatalmasodó háborús pszichózis adja, gondoljunk csak a bolygónkra és az emberiségre beláthatatlan következményekkel járó nukleáris fegyverek bevetésének napirendre vételére egyes nyugati politikusok részéről.

– A Békemenet alapítói arcai – Bayer Zsolt, Bencsik András, Csizmadia László, Fritz Tamás, Stefka István és Széles Gábor sohasem titkolták, hogy a megmozdulások sikerének kulcsa az a közös akarat, amely kétségtelenül egy szuverén nemzeti politika és egy szuverén politikus államférfi, a polgári-nemzeti ideológia és Orbán Viktor kormányfő személye körül összpontosul. A Békemenet és a mögötte álló többszáz ezer igaz magyar ember hite és elszántsága valóban olyan megkerülhetetlen erő, amit még a brüsszeli hatalmi gépezet, illetve annak hazai helytartói sem tudnak megkerülni. A résztvevő szellemi honvédők számos alkalommal világos üzenetben tudatták Brüsszellel, kiállnak a nemzeti kormány által képviselt nemzeti érdekek mellett, és nem hagyják magukat, ha igazságtalan támadás éri Magyarországot.

A veszélyek korában nem könnyű eligazodni, hiszen a korábban általánosan elfogadott erkölcsi értékeket, morális vízválasztókat lerombolták, így számos, nemrég még elképzelhetetlen felvetések kaphatnak támogatást.

– Túlzás nélkül állítható, hogy egy lépésre vagyunk attól, hogy a progresszív politikai erők által leuralt brüsszeli bürokrácia katonákat küldjön Ukrajnába, szakadékba taszítva ezáltal az Öreg Kontinenst. Egy ilyen helyzetben is a belső feszültséget szító, tiszás ellendemonstrációt tartó brüsszelita politikusoknak minden jel szerint semmi sem drága, ahogy Ruszin-Szendi Romulusz is azzal fenyegetőzött, ha kell, magyarok fognak magyarra támadni a hatalmuk megszerzése érdekben.

– A mostani helyzetben – az ukrán csatlakozás elvtelen és szabálytalan erőltetése, a mezőgazdaság ellehetetlenítése, a tagállami szavazati jog megvonásának lebegtetése, és a nekünk jogosan járó források visszatartása miatt – még nagyobb a tét. Aki ebben a helyzetben a brüsszeli önkény oldalára áll, szemben a nemzeti érdekekkel, legfeljebb névleg képviselheti hazánkat a történelem főutcáján.

Az október 23-ai felvonulás legfontosabb tanulsága nem csupán Orbán Viktort és a kormányt erősíthette meg, de a követőket is, hiszen a virtuális, egyúttal átláthatatlan világgal szemben itt a valóság mutatkozott meg.

– A Békemenet sikerét nemcsak a valóban erőszakmentes hiten nyugvó politikai alapvetés, valamint a hiteles társadalompolitikai kontextus adja, hanem kétségkívül a résztvevők nagy száma is.

– Orbán Viktor miniszterelnök és a kiemelt legitimációval rendelkező, szuverén magyar kormány a garancia arra is, hogy Magyarország semmi áron nem fogja hagyni magát belerángatni egy olyan háborúba, amely a keleti szomszédságunkban zajlik, ugyanakkor a nemzeti kormány arra is garancia, hogy Magyarország megőrzi a nemzetközi jog szerint járó függetlenségét, szuverenitását és önállóságát.

– A miniszterelnök tegnapi beszédének egyik legjelentősebb, központi eleme az volt, hogy 1956 a bizonyíték, hogy a magyarok mindig többet adtak a világnak, mint amit kapott tőle. 1956 óta mindenki tudja, hogy él egy nemezt a földön, amelynek a szabadság a lelkébe van írva – jegyezte meg. Ezt értette és átérezte a Kossuth téren és szerte az utcákban jelenlevő tömeg és mindazok, akik különböző kommunikációs csatornákon keresztül követték az eseményt.

Szeszélyes napot hozott az idei október 23-a, amelyet szimbolikusan az időjárással is érzékeltethetünk, hiszen amíg a nap első fele kellemes napsütés mellett telt, addig délutánra komorabbá vált a hangulat, beborult, és megérkezett az eső.

– Ami pedig a háborúpártiak gyűlését illeti, mintha két világot látnánk. Az egyik oldalon egy csodaszép őszi időjárásban, méltóságteljesen vonuló, az ellenzéki médiumok képviselőivel is toleráns szabadságszerető béketábor, a másik oldalon esőben feszengő, a kudarcos országjárásában megfáradt, a híveit a jobboldali újságírókra uszító slimfit pártvezért hallgató emberek frusztrált közössége. Fontos azonban, hogy őket is meg lehet szólítani – ahogy a kormányfő fogalmazott. A következő hónapokban a megtévesztett magyarokkal is kell beszélni. Nem a vezetőkkel, nekik megvannak a gazdáik. De van sok magyar, aki azt gondolja, jó ügy mellett áll ki, amikor az ideküldött bábkormányjelölteket támogatja – jelentette ki a miniszterelnök, aki megerősítette, hogy nem fogunk meghalni Ukrajnáért, de élni fogunk Magyarországért. Ma erős, szuverén nemzet vagyunk, és ennek egyik fontos feltétele, hogy hátat kell fordítani a hibás brüsszeli politikának – értékelt ifj. Lomnici Zoltán.