Belföld
„Sokmindenes” a honvédségnél
Elvisz a hasában akár huszonnyolc embert is
A hagyományos és digitális karbantartás egyaránt fontos az új, honvédségi helikopterek esetében. Utóbbi okán az üzemeltetés gyakorlatilag teljesen új szempontokat és tudásszintet követel meg a személyzettől - olyasmit, ami a szovjet eredetű technikán még totálisan ismeretlen volt.
A haderő légiflottájának H225M jelű tagját két hajtómű és öt fő és négy faroklapát emeli a magasba, s a két pilótán kívül négy tonna teher vagy huszonnyolc, cakk-pakk fölszerelt katona szállítására képes. Csapat- és sebesültszállító (tizenegy sérült és öt fős egészségügyi gárda), valamint kutató-mentő feladatokra egyként alkalmazható, de a tengeri hatalmak akár hajók felderítésére és megsemmisítésére is bevethetik. A típus sokban hasonlít a polgári H225, korábbi nevén EC225 típusú helikopterhez, de annál „csöppet” masszívabbra sikeredett.
Alapvetően francia fejlesztés, a tervezése és a csapatpróbája 1996 és 1999 között zajlott. A hajtómű teljesítménye 1476 kW - régiesebben kifejezve 1980 Lóerő (LE) - de felszálláskor rövidebb ideig akár 1566 kW, azaz 2100 LE leadására is képes. Bár „roppant” hosszútávú tapasztalatokról a rendszeresítés viszonylag közeli időpontja okán még nem beszélhetünk, annyi azonban már most látható, érezhetően olcsóbb üzemeltetni, mint a negyven-ötven éves szovjet vasakat.
A H225M-nek sokféle előnye van, ám mivel nem egy szaklap vagyunk, csak pár apróságot emelünk ki. A sorban mindenképpen meg kell emlékezni magukról a lapátokról, melyek kompozit szerkezetűek s durván húszezer órányi üzemidővel bírnak. Ez - elméletileg - annyit tesz, hogy gyakorlatilag túlélik magát a helikoptert is. A lapátok leszerelés nélkül hátra hajthatók, így az egész szerkezet helyigénye a töredékére apasztható.
Ez különösen az örökké helyhiánnyal küzdő Szolnokon hasznos, de persze a hajókon is elkél e módi.
Mint fentebb is írtuk, alapvetően két pilóta irányítja, de ha a szükség úgy hozza, egy is elviszi. A nagy fokú automatizációnak hála a szovjet vasaknál egyszerűbb vezetni - ami éles helyzetben akár életmentő is lehet.
A honvédségi forgószárnyasokon a gyártó Airbus által kifejlesztett, úgynevezett HForce fegyverrendszert alkalmazzák. A vállalat számos opciót dolgozott ki, melyben a 20 milliméteres gépágyú, a 70 milliméteres irányított és nem irányított rakéták különböző változatú elhelyezései biztosíthatók. A készletbe sorol még egy fejlett optikai szenzor és a sisakba épített célzóberendezés is. Amúgy lényeges megjegyezni, hogy a szóban forgó HForce alkalmazására lehetősége van a gépszemélyzet minden tagjának.
Zárásként pedig még egy apróság, a H225M esetében a redundancia (pongyola kifejezéssel: túlbiztosítás) négyszeres - azaz ha valami történne a pilótafülke kijelzőjével, akkor a többi számítógép még mindig megadná a személyzet számára a repüléshez szükséges információkat.
