Kövér: Horváth László úgy élt, hogy létével a hazáját szolgálja

A házelnök a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban arról beszélt, hogy „a haza túlélésének legfőbb titka a nemzet legjobbjainak jellemerejében rejlett”.

Horváth László ezek közé az emberek közé tartozott, akiknek jellemét az Istenbe vetett hitük határozta meg, és a haza, a család iránti elköteleződés formálta.

Azon legjobbak közé tartozott, akik legyőzve is mindig győztesnek bizonyultak, akik a történelmi pillanat által letaposott hazát saját életpéldájukkal erkölcsileg és történelmi távlatban győztessé tudták emelni - tette hozzá Kövér László.

Hangsúlyozta: olyan magyar ember emléke előtt tisztelegnek, „aki egyszerre volt hű a kis dolgokban, amelyeket napról napra útjába hozott az élet, és azokban a várost, országot és nemzetet érintő történelmi sorskérdésekben, amelyek elé a történelem ura állította őt és kortársait”.

Kövér László felidézte, Horváth László az élete során minden körülmények között tartotta magát az állatorvosi diplomája átvételekor Mócsy János professzortól kapott útravalóhoz - „a munkátok során először is embernek kell lenni, másodszor is embernek kell lenni, és harmadszor is embernek kell lenni, de mindemellett nagyon üdvös, ha az állatorvos-tudományt magas szinten művelitek” -, akkor is, amikor nagyon nehéz volt.

Ezért látta el titokban, éjjelente a kommunista hatóságok által éhenhalásra ítélt, kulákoknak nevezett gazdák állatait. Ezért állt 1956-ban a forradalom élére Csanádpalotán, ezért raboskodott hét hónapot a szegedi Csillag börtönben, és ezért töltött majdnem egy évet a bitófa árnyékában. Így lett belőle takarító a halasi vágóhídon, majd újra állatorvos. Így lett belőle főállatorvos - köztiszteletben álló személy a városban, pártonkívüliként, még a kommunizmus idején is - sorolta.

Kövér László szerint Horváth László belsőleg mindig szabad ember volt, a legnagyobb külső elnyomás idején is. Azért, mert vállalta a felelősséget magáért, a munkájáért és azokért is, akiket rábíztak - jelentette ki.

Hozzátette, Horváth László hűséges volt a hivatásához és az emberekhez. Hűséges volt 1956 szabadságeszményéhez - nemcsak annak kivívásáig, hanem az életre váltásában is. Hűséges volt a rendszerváltoztatáshoz, így lett 1990-ben az első szabadon választott és politikailag önmagát feláldozó - ahogy akkor nevezték - „kamikáze” kormányt az Országgyűlésben támogató kisgazdapárti „kamikáze” frakció tagja, amely nélkül az Antall- és a Boross-kormány nem tudta volna kitölteni a maga idejét - mondta.

Hűséges volt elveihez azokban az időkben is, 1994 és 1998 között, amikor a választók többsége a négy évig kormányon lévő rendszerváltoztatókat tette felelőssé a korábban több mint negyven évig uralkodó kommunisták bűnei miatt. Megtalálta a szolgálat lehetőségeit a szakmájában és szeretett városában. Bölcsessége és tapasztalatai sokat segítettek abban, hogy helyben is életre lehessen váltani a szabadság lehetőségeit - idézte fel Kövér László.

Az Országgyűlés elnöke azt mondta: „Horváth László és megannyi nagyszerű nemzedéktársa helytállásának - a szabadságharcosok múlt századi nemzedékének - köszönhetjük, hogy erkölcsileg túléltük a XX. századot”.

Neki és az ő nemzedékének köszönhető, hogy Magyarország 1990-ben újra kézbe vehette a sorsát, és 2010-ben, legyőzve a „posztkommunista tehetetlenséget”, belekezdhetett egy erős és független Magyarország felépítésébe.

Kövér László méltónak és igazságosnak nevezte, hogy Horváth László emléktáblája mindenki számára megerősítést nyújthat: a magyar utókor nem felejti el az érte végzett szolgálatot.

Azt mondta: megtiszteltetés számára, hogy az Országgyűlés nevében fejet hajthat egykori képviselőtársuk, Horváth László emléke és életpéldája előtt. „Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak!” - zárta beszédét a házelnök. Az ünnepségen beszédet mondott Bányai Gábor, a térség fideszes országgyűlési képviselője, Punczmann Tamás, a Bács-Kiskun Vármegyei Állatorvosi Kamara elnöke és Fülöp Róbert Kiskunhalas polgármestere, majd az emlékezők leleplezték Horváth László emléktábláját a 17 éven át a munkahelyéül szolgáló kiskunhalasi egykori „kisvárosháza” falán.

Horváth László 1923. június 13-án született Földeákon. Szakmai munkája elismeréseként 1967-től 1983-ig Kiskunhalas főállatorvosaként dolgozhatott, majd 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő volt a Független Kisgazdapárt színeiben. Hat évtizedes állatorvosi munkája és életútja elismeréseként 2011-ben a Parlamentben vette át a Tolnay Sándor Díjat. 2022. június 3-án, 99 évesen hunyt el Kiskunhalason.