Nagy Ervin velünk marad

Egy halálhír mindig lesújtó, megdöbbentő, fájdalmas még akkor is, ha kevéssé ismertük az illetőt. Nagy Ervin filozófus, politológus, lapunk korábbi publicistája, podcastjaink rendszeres szereplője azonban sokakra hatással lehetett pályafutása során, hiszen akár a XXI. Század Politikai Intézet kutatójaként, a Károli Gáspár Református Egyetem Filozófia Tanszékének előadójaként vagy a médiában – a Magyar Hírlap, a Pesti Srácok, a Mandiner, a Hír TV – jelent meg, mindig markáns, egyedi véleményt képviselt. Hosszan lehetne méltatni tevékenységét, hiszen természetes ifjúkori radikalizmusát fokozatosan váltotta fel az a fajta bölcsesség, hogy mindig érdemes a témákat egy másik oldalról is szemügyre venni. Beszélgetéseinkkor szinte hozzátapadt a „jó, de” megközelítés, amikor rendre egy addig nem tárgyalt szempontból világította meg a felvetést.

A videós beszélgetéseink előtt hosszan kellett töprengenem a kérdéseken, mert a sokadik diskurzus után rájöttem, hogy a legérdekesebb nézőpontokat rendre már a felvételt követő magánbeszélgetésekben mondja el, és úgy éreztem, jobb lenne, ha mindez öt perccel korábban hangzott volna el. Ha egyszer boncolgatni kezdett egy témát, mindannyiszor szűk lett az időkeret, a szerkesztőségben, a folyosón, a kijáratnál folytattuk még, és tulajdonképpen soha nem fejeztük be, mert szinte valamennyi esetben úgy zárta le, hogy „ne haragudj, sietnem kell, mert várnak máshol”.

Nem véletlen vártak rá sokfelé, nem véletlenül kedvelték sokan. Egyéniség volt, aki persze saját magával is sokat küzdött, hiszen filozófusként pontosan tisztában volt azzal, hogy az embernek elsősorban saját magával kell megküzdenie, és ebben a harcban a győzelmek mellett vereségeket is szenvedünk. A kudarcokat azonban mindig nehezen viselte, és küzdelmeit nem mindig szerencsés megoldásokkal próbálta meg palástolni. Egy radikálisan gondolkodó, konzervatív filozófus számára a legnagyobb kihívás önmaga újraértelmezése, hiszen úgy kell fogalmaznia, hogy azok a szavak, gondolatok időtállók legyenek, öt vagy tíz év múlva se lehessen a fejére olvasni, mert hiába vagyunk tisztában a személyiségfejlődéssel, a szellem nagy gondolkodóitól a maradandóságot várjuk. Ezt zárta le korán, 47 éves korában Nagy Ervin, ám felvetéseit az internet örökre megőrzi még azoknak is, akikkel nem ápolhatott személyes kapcsolatot.