Ülésezik az Országgyűlés

A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján Jakab István, az Országgyűlés alelnöke felidézte, ezen a napon azokra emlékeznek, akiket 1944 őszétől hadifogolyként, vagy internáltként többéves kényszermunkára a Szovjetunió lágereibe hurcoltak, illetve azokra, akiket 5-10 évre, vagy akár több mint két évtizedre a világ rabtelepeire deportáltak.

Elmondta, a Szovjetunió a háborús jóvátételt meghatározott fogolylétszámban és emberi munkaerőben is megkövetelte: 800 ezer és egymillió fő közé tehető azok száma, akiket elhurcoltak, kétharmaduk katona, egyharmaduk, mintegy háromszázezer ember, civil volt. Az elhurcoltakat több mint kétezer munkatáborban helyezték el az északi sarkkörtől a Fekete-tengerig, ahol közülük több mint 300 ezren hunytak el az embertelen körülmények és a megtorlások miatt – tette hozzá.

Az alelnök azt mondta, a hazatért százezrek sorsa is megpecsételődött, mindennapjaikat a magyar államvédelmi és rendőri hatóságok megfélemlítései és zaklatásai terhelték tovább.

Tordai Bence (Párbeszéd) saját II. kerületi házát érintő közigazgatási perről és annak következményeként kiadott, bontást előíró kormányhivatali határozatról beszélt.

Latorcai Csaba, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium (KIM) parlamenti államtitkára úgy reagált, emberileg nagyon sajnálja, hogy Tordai Bence ebbe a helyzetbe „lavírozta magát”, de szerinte az ügy világos: a bíróság megállapította, hogy a képviselő jogszerűtlenül építkezett. Jelezte: a kormánynak nincs más lehetősége ebben a helyzetben, minthogy a közigazgatás szervezetén keresztül érvényt szerezzen a bíróság ítéletének. Jogkövető magatartást kellett volna tanúsítani – jegyezte meg az államtitkár, aki szerint az ügyben Tordai Bence nem áldozat, hanem elkövető.