Belföld
Tarlós István személyes vallomása
A volt főpolgármester politikai életútja lezárásának tekinti könyvét
A könyvbemutatón külön hangsúlyozta, hogy azért is nehéz tevékenységét objektíven értékelni, mert az elmúlt nyolcvan esztendő során az egyetlen főpolgármester volt, aki keresztény–konzervatív értékrendet képviselt. Miközben bevallottan a legtöbb esetben kerüli a politikai ellenfelei megnevezését, ám a tárgyilagos visszaemlékezés, dokumentarista pontosság mellett nem titkolt véleménye is jelentős mértékben helyet kap, a megszokott ironikus fordulatokkal, amelyet azért is fontosnak tart, mert megfogalmazása szerint a baloldali média megpróbálta sarkosnak beállítani, mint aki a tréfát sem ismeri, pedig ezzel szembeni hitvallása:
„Humor nélkül nem lehet élni, illetve lehet, de nem soká. Saját magunkon is kell tudni nevetni. Feszült helyzetben is szeretek humorizálni.”
Megfogalmazása szerint lényegében a visszapillantás bevezetőjében és utószavában enged bepillantást személyes életébe, ám az annyira elválaszthatatlan tevékenységétől, hogy a gyakorta megjelenő véleményén keresztül bőven kapunk az emberi motivációiból, és éppen ezek teszik nagyon is élvezetessé a dokumentarista pontossággal megírt fejezeteket is, mint a hármas metró felújításának és a négyes befejezésének megörökítését.
Nem kerüli a rendszerváltozást követő éveket sem, sőt éppen az SZDSZ-es párttagságának okaival indítja a múlt felidézését, amely nem csupán kronológiai megfontolásból került a könyv elejére, hanem pontosan érzékelteti értékrendjét.
„Az SZDSZ az antikommunista jellege miatt tűnt vonzónak, ám amikor koalíciót kötöttek az utódpárttal, akkor ki is léptem. De hozzá kell tenni, hogy ha nem lépek be az SZDSZ-be, soha nem lettem volna polgármester” – szögezte le Tarlós István.
A számára mindig is meghatározó irányvonalnak nem mond ellent, hogy évtizedek óta tisztelettel emlegeti Angyalföld szocialista polgármesterét, Tóth Józsefet, ahogy minden városvezetőt, aki szolgálatnak tekinti feladatkörét, mert ez felülírja a pártpolitikai logikát.
„A Fideszben voltak magas szinten is megbízható ellenségeim” – fogalmazott a tőle elvárható iróniával,
és legkevésbé sem a Lázár Jánossal kialakult vitáira gondolt, mert vele a forrásmegosztáson, a vidék és a főváros támogatásának arányán harcoltak, azaz mindketten a saját környezetükért küzdöttek.
Sikereire éppúgy büszke, ahogy kudarcait sem titkolja; még a katasztrofális helyzetben megörökölt négyes metró kapcsán is közös eredményről beszélt, ahogy minden dunai árvíz felidézi benne az elszalasztott csillaghegyi fejlesztést, amelynek fiaskóját akkor is vállalja, ha maga nem tehetett többet a megvalósításért.
„Nem így akartam befejezni, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból lelkileg elengedtem azt a kampányt” – emlékezett vissza 2019-re,
és a jólismert Borkai-botrány mellett ezt tartja a baloldali győzelem kulcsának, amely ismerve az európai nagyvárosok választási eredményeit, normalitásnak tekinthető. Az volt abnormális, hogy Budapest főpolgármestere lehetett, de a „rendellenességével” együtt örökre beírta magát a város történetébe, és ezekkel a fejezetekkel érdemes mélyebben is megismerkedni.
