Semjén Zsolt: Puszta Sándor pap költő a béke embere volt

A miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke a Szent Anna-templom kertjében felállított szobrot egyfajta történelmi igazságtételnek nevezte.

Úgy fogalmazott: mert „lehet üldözni minket, keresztényeket, de az istenellenes hatalmak mindig elbuknak, mert az istenellenes hatalom embertelen, és az embertelen hatalom istentelen”.

Arra hívta fel a figyelmet, hogy Puszta Sándor pap költő költészete a papságát fejezi ki, és a költészet nála pasztorális eszköz volt papi szolgálatához. Személyiségének másik fontos eleme – folytatta – a lokálpatriotizmusa, nála a patrióta és a lokálpatrióta teljes egységben volt, hiszen a patriotizmus a lokálpatriotizmusok összessége.

Semjén Zsolt a pap költő életéből három epizódot emelt ki. Ő közvetítette a rádióban az 1938-ban Magyarországon tartott Eucharisztikus Világkongresszust. Akkor úgy tűnhetett – mondta –, hogy „két neopogány hatalom”, a bolsevik Szovjetunió és a náci Németország szorításában vergődik a kereszténység, ezért a ’38-as eucharisztikus kongresszus egyúttal tiltakozás volt mind a Szovjetunió, mind a náci Németország befolyása, ideológiája ellen.

A kongresszusnak mintegy politikai üzenete az volt, hogy nem akarunk sem a nemzetiszocializmus, sem a kommunizmus vazallusa lenni – mondta a miniszterelnök-helyettes.

Életének másik fontos korszaka – idézte fel –, amikor a fronton szolgált tábori lelkészként. Látta a magyar katonákat a fronton meghalni, látta a tömegsírokat, és látta, hogy a katonák megfagynak az orosz hómezőkön. Hangsúlyozta: e háborús tapasztalat alapján is tudatosan vált a béke emberévé.

Semjén Zsolt úgy folytatta: az a háború is a nagyhatalmak háborúja volt, Magyarországnak semmi érdeke nem fűződött ahhoz, hogy a magyar katonák Oroszország közepén meghaljanak.

Azt mondta: Puszta Sándor életének harmadik kiemelt korszaka az üldözöttség, mellőzöttség időszaka. Megjárta az Andrássy út 60.-at, a kádári konszolidációnak nevezett időszakban pedig mellőzték, háttérbe szorították, de ő mindig a keresztre feszített Úr Jézusra emelt szemmel fogadta el a szenvedést.

Semjén Zsolt úgy vélekedett, azért kell szobrokat állítani nagyjainknak, mert az embernek szüksége van jelekre és szimbólumokra, amelyek a lényegre irányítják a figyelmét. „A szobrok emlékeztetnek voltaképpeni küldetésünkre” – jelentette ki.

Puszta Sándor (1911–1983) 1937-től, 46 esztendőn keresztül, haláláig volt a falu katolikus papja, költői indulásakor Móricz Zsigmondtól kapott biztatást. Leányfalu a mostani szoborállítás mellett a katolikus templom külső falán elhelyezett poszterkiállítással emlékezik meg a költő papról.

A mellszobor Páljános Ervin szentendrei szobrászművész alkotása.