Belföld
Brüsszel felszámolná az egyetemek autonómiáját
– Talán a legtöbbeket érdeklő kérdés, hogy a magyar felsőoktatás nemzetközi lehetőségeit segítő Erasmus+ programból 2022 végén kizárták Magyarországot, és azóta sem sikerült feloldani ezt a problémát. Lát esélyt a megoldásra?
– Optimista, de egyben küzdő típusú ember is vagyok. Azt gondolom, hogy a politikát nem is lehet másképpen művelni, csak ha őszintén bízni tudunk abban, hogy sikerre visszük a ránk bízott ügyeket. Ugyanez a helyzet áll fenn a Brüsszellel kapcsolatos vitánkban is: maximálisan bízom benne, hogy véget ér ez a gyalázatos helyzet, amelyben magyar diákokat, tanárokat és kutatókat zárnak el a nemzetközi kapcsolatrendszer fejlesztésétől és a külföldi tanulmányok elvégzésétől. A megoldás azonban mindkét félen áll. Mint emlékezetes, az Erasmus és Horizont programok hozzáférhetőségét blokkolta az Európai Bizottság a magyar modellváltott egyetemek hallgatói és oktatói, kutatói számára. Bár érvelésük szerint egyáltalán nem őket szeretnék büntetni a lépésükkel, a helyzet azonban az, hogy pontosan ezt teszik.
– Konkrétan megfogalmazódott, milyen feltételeket szeretnének elérni?
– Mi készen állunk a megegyezésre. Vannak kérdések, amelyekben nemzeti érdekünk megtartása mellett kompromisszum készek vagyunk, holott a felsőoktatás egésze nemzeti hatáskörbe tartozik, tehát semmiféle jogalapjuk nincs beleszólni abba, hogy az egyetemeinkkel együttműködésben hogyan szabályozunk, ráadásul számos helyen találunk hasonló modelleket. Vannak viszont olyan, teljesen eszement követeléseik a modellváltott intézményeket felügyelő kuratóriumok összetételével kapcsolatosan, amelyek a józanésznek is teljesen ellentmondanak.
Zárjuk ki a rektorokat, valamint az egyetemi professzorokat a kuratóriumokból, külföldi NGO-k mondják meg, kik lehetnek kuratóriumi tagok. Mi ez, ha nem más, mint autonómia brüsszeli módra, ebből nem kérünk, ez sérti szuverenitásunkat!
Az egyeztetések folynak, sokszor a másik fél időhúzása miatt egészen elképesztően lassan. Tehát megy a „húzd meg, ereszd meg”. Azért az jó lenne, ha a brüsszeli bürokraták végre belátnák már, hogy kicsinyes zsarolással nem lehet minket arra kényszeríteni, hogy mi magyarok a magyar nemzeti érdek ellen cselekedjünk. Józan kompromisszumokra nyitottak vagyunk, de arra, hogy nyílt politikai nézetkülönbségek miatt a fiataljainkat kárhoztassák, egyszerűen elfogadhatatlan! Ugyanis tulajdonképpen erről van szó.
Az összkép azt mutatja, hogy a migrációs kérdésnek, a genderideológia térnyerésének és az ukrajnai háború megítélésének eltérő megítélése, valamint kezelési stratégiája miatt van baja az uniónak Magyarországgal.
– A magyar kormány milyen mértékben tudja ellensúlyozni ezt a hátrányt?
– Mindamellett, hogy minden erőnkkel és lehetőségünkkel küzdünk az igazunkért, elindítottuk a Pannónia Programot és a HU-rizont programot. A Pannónia Programban tízmilliárd forintos kerettel segítjük a magyar diákokat, hogy a világ vezető egyetemein tanulhassanak. A program keretében megszerzett külföldi krediteket minden esetben el fogják fogadni a hazai intézmények, illetve a havi 350-500 ezer forintos ösztöndíjjal is támogatja a Pannónia Program a résztvevőket. A Pannónia Program népszerűségét rögtön visszaigazolta számunka, hogy az egyetemek a keretösszeget lényegesen meghaladó összegre nyújtottak be pályázatot, ami az Erasmus+ programnál kiterjedtebb garanciák és szélesebb lehetőségek helyes irányát igazolja vissza számunkra. A HU-rizont programban pedig a kormány nyolcmilliárd forinttal támogatja azt, hogy a magyar egyetemek konzorciumvezetésével nemzetközi kutatási együttműködések, projektek valósuljanak meg. Mindemellett azoknak a felsőoktatási intézményeinknek, amelyek a HU-rizont programban ugyan részt vehetnek, de költségeiket nem finanszírozza az Európai Unió, 5,4 milliárd forint értékű önerőalapot biztosítunk. Ott tartunk, ami egyszerűen embertelen, hogy egyes orvosképzőegyetemek esetében a betegek gyógyulását segítő rehabilitációs eszközök beszerzését támogató uniós forrást is zárolták. Az önerőalappal még erre is keresünk megoldást. A megújult magyar felsőoktatásnak fontos része, hogy a fiataljaink minél nagyobb számban menjenek külföldre tanulni, világot látni, tapasztalni és jöjjenek vissza mindezekkel felvértezve és fordítsák azt a felsőoktatás és a magyar gazdaság hasznára.
Tizenkét magyarországi egyetem már bekerült a legjobb ötszázalékba, és a legkiválóbb egyszázalékban is van már hazai egyetem. 2030-ra azt is szeretnénk elérni, hogy egyetemeink közül egy a világ száz legjobbja közé, legalább három pedig Európa legjobbja közé kerüljön.
– A HU-rizont program mennyire képes az említett hátrányokat ellensúlyozni?
– A HU-rizont programnak köszönhetően a kiváló magyar egyetemek más nemzetközi egyetemekkel együttműködésben kutathatnak olyan szempontok szerint, amelyek a magyar gazdaság és a magyar társadalom érdekeit szolgálják. A HU-rizont program tulajdonképpen azért jött létre, hogy a remek magyar kutatók olyan együttműködési lehetőségeket kapjanak vezető külföldi, nemcsak európai egyetemekkel, amelyek a magyar kreativitást, a magyar tudást juttatják érvényre az egészséges élet, a zöld átállás és a digitalizáció területén. Ezen pályázatok során nemcsak a magyar egyetemek kutatási költségeit biztosítják, hanem a külföldi egyetemek kutatási költségeit is támogatják. Ehhez kapcsolódóan nem titkolt célunk, hogy 2030-ra Magyarország Európa leginnovatívabb országai közé kerüljön. A program pályázati felhívását a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal írta ki, és július elejéig jelentkezhetnek ezekre a felsőoktatási intézmények. Mindemellett hatmilliárd forintot különítettünk el arra, hogy nemzetközi kutatók Magyarországon folytathassák kutatásaikat.
Más egyéb programokkal együtt összesen idén 34 milliárd forintot fordítunk nemzetköziesítésre.
Mert mi hiszünk a nemzetközi együttműködések erejében. Mi nem megmondjuk, mint Brüsszel, hogy kivel lehet és kivel nem együttműködni, mi támogatjuk az egyetemek, kutatócsoportok közötti nemzetközi együttműködéseket, Európán belül és Európán túl is, ez az igazi autonómia, ez tesz minket versenyképessé, ez erősíti konnektivitásunkat.
– A felsőoktatási intézmények átszervezése az eddigi tapasztalatok szerint mennyire vált be?
– Mi teljes szívvel valljuk, hogy a megújult modell, amelyet amúgy évekkel ezelőtt az egyetemek és az őket körülvevő ökoszisztéma kezdeményezett, egy olyan új és a kor kihívásainak megfelelőbb intézményi konstrukciót tud létrehozni, amely jobban és rugalmasabban képes kapcsolódni a gazdasági szereplők, a diákok és az oktatók igényeihez is.
Az egyetemi autonómia maximális tiszteletben tartása mellett az intézmények dönthetnek arról, hogy csatlakoznak-e ehhez az átalakulási folyamathoz.
Az látszik, hogy az a fajta átalakulás, amely részben már végbement a felsőoktatásban, jobban képes kielégíteni a gyorsan változó elvárásokat. Az a célunk, hogy olyan tudást adjunk az egyetemistáinknak, amely nem csak naprakész, de a munkaerőpiacon is magas értékkel bír – ezáltal biztosítva kiszámítható megélhetést a diákéveket követően és jól integrálható tapasztalattal rendelkező munkavállalókat a gazdasági szereplők számára.
– Mit mutatnak az idei és tavalyi felvételi adatok? A fiataloktól milyen visszajelzés érkezik a modellváltásra és az új, rugalmasabb rendszerre?
– Idén már másodjára több, mint százhúszezren jelentkeztek a felsőoktatásba. Ez hatalmas fordulat a korábbi nagyságrendileg százezer fős adatokhoz képest. A modellváltásban a vidéki egyetemek voltak leginkább érintettek, így ennek sikerét is jelzi, hogy már minden második jelentkező valamely vidéki egyetembe nyújtotta be a jelentkezését. A felsőoktatásunk, a diplománk értékét meg mi támaszthatná még jobban alá, mint az, hogy a harminc év feletti jelentkezők száma is megduplázódott.
A felsőoktatás új korszakának egyértelmű nyertesei pedig a mérnöki, természettudományi, műszaki és informatikai (MTMI) és a pedagógusképzések.
Ez utóbbi esetben 2022-höz képest dupláztunk, hiszen 8732-ről 17833-re emelkedett a jelentkezők létszáma. Sőt a pedagógusképzéseken belül a tanár- és tanítóképzések is dupláztak, hiszen míg 2022-ben 4241-en jelentkeztek, addig idén ez a szám 8650 emelkedett. És ha már itt tartunk, természetesen ezen sikerek lekicsinylőitől sokszor halljuk, hogy gyengébb pontszámokkal lehet bejutni, ezért próbálkoznak ilyen sokan. Hát jelzem a károgóknak, hogy ez nincs így! 2023-ban a medián felvételi ponthatár hat ponttal, pedagógus képzések esetében pedig huszonnégy ponttal emelkedett. Tehát ezt a sikert úgy érjük el, hogy egyre nehezebbek a bejutási feltételek.
– Hallani olyan elképzelésekről, amelyek szerint az Európai Unió szeretné kiterjeszteni hatáskörét a felsőoktatási intézményekre. Ez mennyire egyeztethető össze a lisszaboni szerződéssel, és mi lehet a cél?
– Mint már említettem, a felsőoktatás teljes mértékben tagállami hatáskörbe tartozik. Mi ennek a megváltoztatását nem látjuk járható útnak – amúgy is Brüsszel feltűnően sok hatáskört szeretne önmagának, miközben szerintünk nem egy európai egyesült államok a cél, hanem erős, szuverén nemzetállamok szövetsége. Az Európai Bizottság felsőoktatási csomagja – európai közös diplomaajánlás, minőségbiztosítási szabályozási ajánlás, akadémiai életpályákat támogató ajánlás – tulajdonképpen lappangó hatáskör elvonást jelent, amelynek a vége az, hogy a felsőoktatás uniós szabályozási körbe kerülne pár éven belül. Lényege, hogy szabályozásunk elengedésével bizonyos képzések, illetve annak tartalma, akkreditációja, azaz, hogy ki és mit taníthatnak az egyetemeinken, gyakorlatilag bizottsági hatáskörbe kerülne.
Mindehhez egy olyan egyetemi oktatói életpálya támogatást biztosítanának, amely végső soron a jó egyetemi tanárok, oktatók elcsábításához vezetne.
Ezt kiemelt pénzügyi ösztönzőkkel sok helyen könnyen el is érik az egyetemeknél, azaz hogy lépjenek az európai diploma útjára, amely aztán folyamatos igazodási nyomást jelent majd a képzéseik és annak tartalma kapcsán és így csúszik ki szép fokozatosan a hatáskör a tagállamok kezéből. Ez a probléma, és ennek kezelése, szabályozása az elkövetkező magyar elnökség feladatai közé is be kell, hogy kerüljön.
– A felsőoktatás mellett a kormány kiemelt figyelmet fordít a felnőttoktatásra, ennek látszanak már az eredményei?
– Az elmúlt két év során a megújult a felnőttképzésünk is. Ennek eredménye, hogy mintegy 700 ezer képzést indítottak el. Ezáltal két százalékkal emelkedve 7,9 százalékra nőtt az átlagosan négy hét alatt képzésben résztvevők aránya hazánkban. Ezzel két év alatt több mint kétmillió állampolgár vett részt a megújult felnőttképzésben.
A felnőttképzés a kulcs ahhoz, hogy a jelenlegi 78 százalékról, 85 százalékra emelkedjen a magyar munkaerő foglalkoztatotti rátája.
Ezt támogatja a GINOP 3.2.1 program, amelyből júniusig újabb 15 milliárd forint pályázható meg, amelyben 75-150 millió forint igényelhető száz-, hetven-, hatvan- és ötvenszázalékos támogatásintenzitással felnőttképzési programra a saját munkavállalók részére. Kiemelném, hogy pilot projektként elindult Hajdú-Bihar megyében egy munkaerőpiaci program, ami hamarosan országossá válik, és amellyel az idei évben a szakképzők, a kormányhivatalok, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium húszezer embert segít munkaerőpiaci szempontból releváns szakmát szerezni, majd pedig munkalehetőséget is biztosítunk számukra.
– Gyakran felvetődik, hogy a hazai képzés nehezen igazodik az új igényekhez. Az utóbbi években a hazai gazdaságban az autóipar, az elektromos akkumulátorgyártás kiugró szerephez jutott. Az ehhez szükséges átállást a képzési rendszer képes követni?
– Mindent megteszünk azért, hogy a munkaerőpiaci igényekhez mindenben passzoló képzési formát és tematikát hozzunk létre, azaz a változó elvárásoknak lehetőleg mindenben megfelelhessenek a képző intézményeink. Így minden bizonnyal tudunk majd elég szakembert kínálni a nagy ipari beruházóknak is, amellyel nemcsak a munkavállaló és a munkaadó, de az egész magyar gazdaság jól jár majd. Ehhez kell és tudjuk jól illeszteni a felsőoktatás, szakképzés, és felnőttképzést, valamint mindezeket erősítő innovációt.
– A hazai hiányszakmák részben azért is alakulnak ki, mert Nyugat-Európában jobban fizetik ezeket a szakembereket. Mennyire ellensúlyozhatják ezt a problémát itthoni képzésekkel?
– Az Európai Unió egyik pillére a szabad munkaerőáramlás biztosítása. Így az teljesen normális dolog, hogy jónéhány magyar fiatal az egyetemi, főiskolai évek után külföldre utazik, hogy ott is kipróbálja magát. Azt szeretnénk, ha közülük minél többen a tapasztalataikkal kibővült tudásukkal itthon is érvényesüljenek.
Amúgy ezt szolgálja a Pannónia Program is: „Tanulj vezető egyetemen egy szemesztert, majd gyere haza és a megtanultakat itthon kamatoztasd!”
Ehhez mindenképpen olyan körülményeket kell teremtetnünk az anyagi megbecsülés szempontjából is, hogy az megérje nekik. Magyarország élen jár a nagy külföldi beruházások hazánkba hozatalában, úgyhogy egyre több olyan lehetőség adódik majd, hogy a világlátott, tapasztalt, magas hozzáadott értékkel bíró tudás itthon is kamatozzon.
– Nemrég arról beszélt, hogy háromezerrel több innovátor kkv-ra van szükség 2030-ig, hogy az ország az Európai Unió tíz leginnovatívabb tagállama közé kell kerüljön. Honnan indultunk, hol tartunk most, és hogyan lehetne elérni ezt a cél?
– Idén 440 milliárd forintot fordítunk a magyar gazdaság jövőképességéhez kapcsolódó célokra. Ez az összeg segíti, hogy a magyar fiatalok kiváló mesteremberek, az egyetemisták sikeres diplomások, a kutatók jövőt formálók, a vállalkozók pedig innovátorok legyenek. Ennek keretében százmilliárd forinttal indul meg a 21. századi szakképző iskolák fejlesztése, 31 intézmény, 34 helyszíne kerül megújításra. 110 ezer négyzetméter épül újjá, és 21. századi infrastruktúra várja a fiatalokat. További ötvenmilliárd forinttal indulnak a tudásközpont fejlesztések, mely az egyetem, a szakképzés és az ipari szereplő közös tudásbázisára épül. Bővül a Dobbantó program és a Műhelyiskola program, amellyel a hátrányos helyzetű fiatalok szakmaszerzését erősítjük.
A korábban már említett Pannónia Programot is ide kell citálnom, ahol tízmilliárd forint segíti az egyetemistáinkat, hogy a világ vezető egyetemeire jussanak el, amely célt további tízmilliárd forinttal egészítünk ki a nehezebb helyzetben lévők támogatásával, és úgy segítjük az egyetemi tanulmányokat, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával külön mentorprogramot is indítunk egymilliárd forint értékben.
A magyar kreativitás, a magyar tudás világhírű! Ehhez soha nem látott mértékű innovációs támogatás válik elérhetővé hazai forrásból, azaz 147 milliárd forint az idei programstratégia, és 131 milliárd forint pedig megelőlegezett uniós forrásként. A támogatások legnagyobb része a magyar kis közepes és nagy vállalkozások innováció-képességét segíti, összekapcsolva őket az egyetemekkel, kutatóhelyekkel. Megújulnak a teljes kutatói életpályát felölelő pályázatok. A nemzetköziesítést támogató kutatási források is bővülnek, hiszen ahogy már mondtam elindul a HU-rizont program, amellyel nemzetközi kutatási együttműködések valósulnak meg.
Nagy utat jártunk be, nagy út áll még előttünk, de azt hiszem, jó vágányon haladunk, és a gáncsoskodók legnagyobb bosszúságára sikerre visszük a magyar felsőoktatást, a szakképzést, felnőttképzést és az innovációt is.
