Szalay-Bobrovnicky Kristóf: Magyarország sorsáról Magyarországon kell dönteni

Szalay-Bobrovnicky Kristóf kiemelte: „azért állhattunk mindig a megszálló birodalmak sírjánál, mert nem adtuk fel a szabadságunkat, és képesek voltunk, vagyunk és leszünk küzdeni, hogy megteremthessük a magunk szabad világát”.

Hozzátette: azoknak, akik „birodalmi álmokat kergetve a geostratégia nagy játszmáit játsszák a térkép mellett, (...) mindig számítaniuk kell arra, hogy (...) Magyarország időről időre csodákat művel”. Meglepték a világot 1848 és 1956 szabadságharcosai is, és bár elbuktak, „teljesítményük mindig óvatosságra intette a hódítókat és kollaboránsaikat”.

Szalay-Bobrovnicky Kristóf azt mondta, hogy a legfontosabb „terep” az emlékezés. Úgy fogalmazott: bár az elnyomás idején rejtőzködni kellett, mert veszélyes volt emlékezni, mégis Mosonmagyaróváron „a rendszerváltoztatás idején az egykori áldozatok vették a hátukra az emlékezést, nekik köszönhetjük, hogy az emlékezés és a magyar szabadság ügye azóta sem kopott meg”.

Október 26-a gyásznap, nemcsak Mosonmagyaróváron, hanem mindenhol, ahol a magyar szabadság ügyét számontartják - jegyezte meg, hozzátéve, „a maga kegyetlen őszinteségével mutatja meg minden esztendőben, hogy milyen fontos és értékes a szabadság”.

Az eseményeket felidézve a tárcavezető kijelentette: a mosonmagyaróvári sortűz jól mutatja a diktatúra védelmezői és az emberek szembenállását.

Dudás István parancsnok „önkényesen, jogtalanul és gyáván a tömegbe lövetett, majd saját embereit is elárulva Csehszlovákiába menekült. Felszólítás és figyelmeztető lövés nélkül lőttek és kézigránátot dobtak az emberekre (...). A karhatalom ölni akart” - mondta.

Később 1956 nem létezett, és azok, akik ellenálltak, nem hazafiak voltak, hanem „fasiszta csőcselék, fantaszták” és ügynökök. „A gyilkos és a diktatúrának is mérhetetlen károkat okozó Dudás Istvánok pedig hősök voltak” - folytatta.

A honvédelmi miniszter szavai szerint a kommunista vezetőket ugyanakkor a rendszerváltásig kísértette „1956 szelleme, amelytől joggal kellett tartaniuk, és amely még a halálos ágyuk mellett is ott állt”.

Szalay-Bobrovnicky Kristóf beszédét követően a Mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium és Kollégium diákjai adtak ünnepi műsort, majd a résztvevők koszorúkat helyeztek el a mosonmagyaróvári sortűz áldozatainak Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész által készített emlékművénél.

A megemlékezésen részt vett mások mellett Nagy István agrárminiszter is, a térség fideszes országgyűlési képviselője.

A mosonmagyaróvári képviselő-testület 1999-ben nyilvánította városi gyásznappá október 26-át.