Mekkora lehet a legpusztítóbb földrengés Magyarországon?

Szerencsére hazánk területén a törökországihoz hasonló, pusztító erejű rengésnek rendkívül alacsony a matematikai valószínűsége, de a súlyos károkat okozó földrengések lehetőségét nem lehet eleve kizárni, amelyre több példa is akad a múltból.

Magyarország szeizmikusan mérsékelten-közepesen aktív területnek számít. Ellentétben a velünk szomszédos balkáni régióval vagy a relatíve szintén közeli Appennini-félszigettel, a hazánk területén kipattanó földrengések általában nem pusztító erejűek. Ennek az az oka, hogy a belső Kárpát-medence távolabb fekszik azoktól az aktív törésvonalaktól, amelyek mentén időről időre erős földrengések pattannak ki a balkáni, illetve a mediterrán térségben.

A hazánkhoz földrajzilag viszonylag közel fekvő mediterrán régió szeizmikus, illetve részben vulkáni aktivitásának gyökerei a földtörténeti múltba nyúlnak vissza, mert lényegében olyan, több tíz millió éve elkezdődött tektonikus folyamatokról beszélhetünk, amelyek még napjainkban is zajlanak az afrikai és az eurázsiai kőzetlemez ütközése miatt.

Az afrikai és az eurázsiai lemez kollíziója (ütközése) – amely többek között a Pireneusoktól a Himalájáig terjedő eurázsiai hegységrendszert gyűrte fel – jelenleg is tart. Az afrikai és eurázsiai lemez ütközése során tört le az az önálló életre kelt lemezdarab,

Az adriai-apuliai lemez zömében egy olyan kontinentális kérget hordozó mikrolemez, amely a nagy eurázsiai lemeztől független mozgást végez.

Szokatlan módon az eurázsiai kontinentális lemez, valamint Afrika óceáni eredetű kéregmaradványai is az adriai tüske alá tolódtak, amely miatt ez az itáliai félsziget középső-keleti részét, az Adriai-tenger medencéjét és Szlovénia teljes területét magába foglaló lemeztöredék még napjainkban is rotáló mozgást végez. A tektonikai értelemben gyors adriai-apuliai mikrolemez „szertelen” mozgása miatt óriási feszültség alakul ki a kéregben az ütköző lemezhatárokon, és ez okozza a balkáni térségben kipattanó, időnként igen erős földrengéseket.

A magyarországi szeizmikus események hátterében legnagyobb részt szintén az adriai tüske előzőekben vázolt mozgása áll.

Magyarországon éves átlagban 100-200 egészen kicsi földrengést regisztrálnak, de ezek erőssége nem haladja meg a Richter-skála szerinti 2,5-ös magnitúdót. (A Richter-skála a földrengés erősségének a műszeres megfigyeléseken alapuló mérőszámát adja meg; a magnitúdó a rengés fészkében felszabaduló energia logaritmusával arányos érték.)

E rengések túlnyomó többsége ezért csak a rendkívül érzékeny szeizmológiai műszerekkel érzékelhető. Szintén éves átlagban legfeljebb négy-öt olyan rengés szokott előfordulni, amely viszont már jól érezhető, de nem okoz károkat. Hazánkban – nagy átlagban – tízévente fordulhatnak elő az olyan komolyabb rengések, amelyek már elérik a 4,5–5-ös erősséget.

A Richter-skála beosztásán a 4,5, illetve a 4,9 magnitúdó közötti földrengés gyenge erejű rengésnek számít. Ilyen erejű földlökéseknél a csillárok kilengenek, esetenként halk morajlás hallatszik, de legfeljebb csak kisebb károk keletkezhetnek.

amelyek a gyengébb szerkezetű épületekben komoly károkat okozhatnak. A 6-os és a 6,9-es erejű földlökések úgynevezett erős földrengésnek minősülnek már, amelyben még az erős szerkezetű épületek is megrongálódnak az epicentrumtól számított 50–80 kilométeres sugarú körön belül.

A teljes cikket IDE kattintva olvashatja.