Belföld
Leradírozza az égről még a legapróbb drónokat is
Ezzel az igazán pusztító gépágyúval is kokettál a honvédség?
Tavaly novemberben egy, a szélesebb olvasói csoportok előtt nem túlzottan ismert honlapon, a Haditechnikai Kerekasztal podcast-műsorában jelent meg egy eldugott hír arról, hogy hazánk esetleg megvásárolja az Oerlikon 35 milliméteres gépágyút. A műsorban Tömböl László nyugállományú mérnök vezérezredes, a Honvéd Vezérkar volt főnöke beszélt minderről. Az információ értékeléséhez tudni kell, hogy Tömböl László 2009. január 16-a és 2010. június 5-e között töltötte be a tisztségét, s nem sokkal a Fidesz győzelme után, Hende Csaba minisztersége idején bocsátották el állásából. Azaz az információ értékelésekor nem árt szem előtt tartani, hogy annak közlője igen rég elhagyta a hivatásos pályát – ám ennek ellenére bizonnyal még mindig akad élő kapcsolata hajdani munkaadójához.
Az tehát, hogy mi hangzott el, nem feltétlenül jelenti a valóságot, ám nem árt megismerni, mire képes a szóban forgó fegyver és a hozzá integrált légvédelmi egység.
Maga az Oerlikon Skynex egy kis hatótávolságú légvédelmi rendszer, amelyet német tulajdonú, de svájci központú Rheinmetall Air Defence AG (RAD AG) fejleszt és gyárt. Elsődleges fegyverzete a távirányított és automatizált 35 milliméteres Mk3 légvédelmi gépágyúkból áll. A megközelítőleg négy kilométeres lőtávolsággal rendelkező berendezés a repülőgépek és helikopterek mellett a drónok valamint a tüzérségi rakéták, aknagránátok és precíziós lövedékek ellen is hatásos. Fejlesztése ma is zajlik, mivel a cég folyamatosan igyekszik hozzáigazítani eszközét a kor kihívásaihoz.
A rendszer még friss és ropogós – ha szabad ezt a kifejezést használni –, hiszen először 2016-ban mutatta be a Rheinmetall. Itt érdemes közbeszúrni, az RAD AG az ugyancsak világhíres, svájci Oerlikon Contraves (OC) jogutódja. Sok más mellett az anyavállalat nevéhez fűződik a 35×228 mm-es lőszer és a hozzá tartozó gépágyú megalkotása, amely egyebek mellett a Gepard (légvédelmi célokra is bevethető) fegyverzetéül (is) szolgál. Az OC első, radar-vezérelt légelhárító rendszere egyébként az 1960-as évek derekán jelent meg – s aratott nagy sikert – a világpiacon.
Igaz, a kor technikai színvonalának megfelelően akkoriban még emberek kezelték az egyes lövegeket.
A 21. századi megoldásokat tükröző, a 2000-es évek elején kidolgozott és az Oerlikon Skynex közvetlen elődjének tekinthető Oerlikon Skyshield rendszer ugyancsak 35 milliméteres Revolver Gun gépágyúkra épült. Ez már teljesen automatizált volt, ahol egyetlen irányító központból lehetett vezérelni valamennyi gépágyút. Utódja a és a szóban forgó, és a Magyar Honvédséget esetleg érdeklő Oerlikon Skynex, amely a tovább fejlesztett Revolver Gun Mk3 gépágyúkra alapszik, de szükség szerint más fegyverek is integrálhatók hozzá.
Az eszközhöz kétféle felderítő lokátor csatlakoztatható. Az egyik változat hatótávolsága – a működési módok és az igények függvényében – húsz és ötven kilométer között változtatható. A radar képes az alacsonyan repülő, viszonylag kicsi célpontok érzékelésére és követésére valamint a tüzérségi lövedékek pályájának kiszámítására, azok kilövési pontjainak meghatározására.
A második lokátor kimondottan az aprócska célok felderítésére optimalizálták – így például a kisebb drónokat már öt kilométerről képes kiszúrni. A RAD AG egyébként tavaly jelentette be, hogy ez az eszköz immár megérett a sorozatgyártásra. Sok más mellett egy lézeres távolságmérő is tartozik hozzá, mellyel durván 5,5 kilométerre lát el. Mindkét radart lehet gépkocsiról vagy telepítve alkalmazni.
Az irányítóközpont egy hagyományos, úgynevezett húszlábas konténerben kapott helyet. A beltérben négy katona dolgozik – egy-egy parancsnok és technikus továbbá két fegyverkezelő. (Utóbbiak száma igény szerint duplázható.) Egy ember több gépágyút is kezelhet. Maga a célelfogás természetesen magas színvonalon automatizált, azaz a kezelőknek inkább „csak” felügyeleti munkát kell végezniük.
Egy központ legfeljebb tizenkét fegyvert képes kezelni.
Mint fentebb utaltunk rá, a Skynex rendszer fő fegyverzete a 35 milliméteres, időzített lőszerek kilövésére képes Revolver Gun Mk3 típusú gépágyú. A technológia lényege, hogy a lézer vagy a radar által mért céltávolság és sebesség alapján kiszámított időzítést a cső végén elhelyezett elektromágneses műszer „közli” a lövedékkel.
Minden lövedék 152 darab 3,3 grammos wolframhengert tartalmaz, amelyek a megfelelő időzítésnek köszönhetően a cél közelében (ha tetszik: a kiszámolt röppályáján de a mozgó tárgy mellett) felrobbanva hatékony repeszfelhőt hoznak létre. Utóbbiak akár nyolc milliméter vastag acéllemezen is áthatolnak, vagyis gyakorlatilag semmilyen repülőeszköz, tüzérségi- vagy aknagránát nem képes ellenállni nekik. A löveghez létezik egy hatszáz darab, egy grammnál kisebb repeszt tartalmazó lőszertípus is. A PMD 428 néven forgalmazott termék kifejezetten a csekély méretű drónok ellen hatásos.
A gépágyú elméleti tűzsebessége ezer lövés percenként. Egy lövegtoronyban 252 lőszert lehet elhelyezni. A gépágyút több tucat ország hadereje vásárolta meg. Legutóbb Katar rendszeresítette (280 millió eurót költöttek az egész rendszerre) és tavaly decemberben egy meg nem nevezett állam rendelt belőle két készletet. Utóbbi állítólag Németország és a végállomás Ukrajna lehet – bár ezt erősen kérdésessé teszi, hogy Svájc a mai napig nem hajlandó engedélyezni, hogy a hozzá való lőszert is átadják Kijevnek.
