Belföld
Lassan eltűnnek Európa térképéről a semleges államok
„Svédországra úgy tekintek, mintha már a NATO tagja lenne.” Ha bárki is azt gondolná, hogy ez az idézet napjainkban, Svédországnak a nyugati katonai védelmi szervezetbe történő felvétele körüli diplomáciai huzavona kapcsán hangzott el, akkor nagyon téved. A kijelentés ugyanis nagy botrány okozott a skandináv államban, Stockholm ki is kérte magának, hogy a kétszáz éves semlegességét bárki is kétségbe vonja. A bárkit Caspar Weinbergernek hívták, aki 1981 és 1987 között, a hidegháború kellős közepén, az Egyesült Államok védelmi minisztere volt. A fent idézet mondat éppen Svédország fővárosába hagyta el a száját.
Weinberger éppen európai körúton volt, így keveredett Stockholmba és úgy gondolta, hogy rögtön a repülőtérre való megérkezése után a fenti kijelentésével megalapozza a tárgyalások légkörét. Ez sikerült is neki, persze nem úgy, ahogy eredetileg tervezte. A svédek akkor még foggal-körömmel ragaszkodtak semlegességükhöz.
És mi a helyzet ma? Svédország, amely egykor durván visszautasította a NATO-hoz való csatlakozást, ma foggal-körömmel a katonai szervezetbe való belépéshez ragaszkodik.
A svéd indítékot jól ismerjük, mert a másik északi volt semleges állammal, Finnországgal együtt, védtelennek érzi magát azok után, hogy Oroszország támadást intézett Ukrajna ellen. Helsinki már a NATO tagja és jelen állás szerint ősszel Stockholm is követheti, ha a török és a magyar törvényhozás erre igent mond.
Ezzel Európában lassan elfogynak a semleges államok. Két jelentősebb ország mondhatja majd el magáról, hogy semleges, történetesen Ausztria és Svájc. Ez persze nem azt jelenti, hogy ettől kezdve minden más európai ország a NATO tagja lesz, mert például olyan fontos ország, mint Szerbia, ugyancsak kimarad a katonai szövetségből, de ettől még nem lesz semleges.
A „hivatalos” semlegességhez ugyanis nagyhatalmi garanciák kellenek, mint például az 1955-ben megkötött osztrák államszerződés. A dokumentum biztosította Ausztria semlegességét és kötelezte a második világháborúban győztes négy nagyhatalmat csapatainak az országból történő kivonására.
Svájc is garanciát kapott az örökös semlegességre, nevezetesen az 1815-ös bécsi kongresszuson, ahol Európa napóleoni háborúk utáni politikai rendezése volt a cél. Svájc semlegességi politikája olyan szigorú volt, hogy csak két évtizeddel ezelőtt kérte felvételét az ENSZ-be.
És mi történt most az Ukrajnát sújtó orosz támadás után? A két „utolsó mohikán”, ha nem is akar belépni a NATO-ba, de szándéknyilatkozatot írt alá a Sky Shield (Égi pajzs) európai légvédelmi rendszerhez való csatlakozásról. A Sky Shield egy légvédelmi keretrendszer, amelyet az Ukrajna elleni orosz offenzíva után Németország kezdeményezett. A cél az volt, hogy a már meglévő, NATO adta mozgásteret kihasználva lehetővé tegye az európai országok számára a légvédelemhez szükséges harci eszközök közös beszerzését, valamint a résztvevő országok légterének összehangolt védelmét. Eddig 19 ország csatlakozott a programhoz.
Magyarország júniusban Franciaországgal, Észtországgal, Belgiummal és Ciprussal együtt döntött arról, hogy Mistral típusú rövid hatótávolságú föld–levegő légvédelmi rakétákat vásárol. Összesen több száz rakéta beszerzéséről van szó, a közös megrendelés anyagilag lényegesen kedvezőbb a felhasználóknak, mintha külön-külön vásárolnák meg a rakétákat. A most megrendelt Mistral rakéták hatótávolsága hat kilométer – vannak ennél hosszabb távú rakéták is ebből a típusból –, elsősorban helikopterek és drónok ellen vethetik be őket.
A két megmaradt semleges országban a közvélemény komoly fenntartásokkal fogadta a szándéknyilatkozat tényét. Egyes jobboldali svájci politikusok attól tartanak, hogy a Sky Shield túl nagy kompromisszumot jelent Bernek. Többek között azt kérdezik: ha például országuk egyik Sky Shield szomszédja felé tartó drón átrepülne Svájc felett, az alpesi ország lelőné-e a betolakodót akkor is, ha ő maga nem is érintett a konfliktusban?
Svájcban eddig erre a kérdésre senki nem válaszolt. A bécsi kormány pedig azzal érvel, hogy éppen a katonai erőforrások összevonásával tudja Ausztria megőrizni semleges státuszát. Vagyis mindkét ország éppen a NATO szellemiségének megfelelően, a kollektív védelemben látja saját állama biztonságának garanciáját, még akkor is, ha nem léptek be a katonai szövetségbe.
Ez még nem jelenti a semlegesség feladását, de már messze vagyunk az „abszolút semlegességtől” Gondoljunk csak bele, Bern csatlakozott az Oroszország elleni szankciókhoz, vagyis feladta szigorú semlegességének egy kis darabját, hogy csak ezt az egy példát emeljük ki.
A semleges országok „eltűnése” a térképről komoly hiányérzetet okozhat majd a nemzetközi politikában. Ezeknek az országoknak jelentős szerep jutott, hogy a szemben álló feleknek még a legnagyobb konfliktus esetén is legyen egymás között kommunikációs csatornája. Emlékezzünk a 2021 decemberében a svájci Genfben megtartott Putyin-Biden találkozóra, amelyre akkor került sor, amikor már az ukrajnai háború a „levegőben lógott”.
Mint látjuk, a felek nem használták ki a lehetőséget, mert az orosz és amerikai elnök megbeszélése nem hozott pozitív eredményt, sőt, kapcsolatuk még inkább elmérgesedett.
Az Ukrajna elleni orosz támadás teljesen új európai geostratégiai helyzetet teremtett. Minden állam a hosszantartó háború nélküli időszak után rájött a védelmi szükségletek nélkülözhetetlenségére. Lehet, hogy a semlegesség ideje lejárt?
