Belföld

Új távlatok nyílnak a kadétprogramban

Nemzetközi és hazai felmérések egyaránt bizonyítják, hogy a vállalkozások örömmel alkalmaznak olyan fiatalokat, akik részt vettek az adott ország kadét programjában - hangoztatta lapunknak adott interjújában Simicskó István. A Honvédelmi Sportszövetség elnöke aláhúzta, ma több mint hétezer diák vesz részt a hazai programban, s várható, hogy hamarosan újabb honvédelmi középiskola nyílik.

Új távlatok nyílnak a kadétprogramban
Simicskó István: Fontos cél az is, hogy a résztvevők olyan – ha szabad ezt a szófordulatot használni: életre szóló – képességeket és tudást szerezzenek, melyeket pályafutásuk során bármely területen hasznosíthatnak
Fotó: MH/Török Péter

- Az ellenzék soraiból rendre többen megkérdőjelezik a Honvéd Kadét Program értelmét és hasznát. Mit lehet a kritikusoknak felelni?

- Még 2004-ben a szocialista-szabaddemokrata kormány megszüntette a sorkatonaságot, majd utána nem sokkal az utolsó honvédségi szakközépiskolát is bezárták. Ennek lett egyenes folyománya, hogy 2010-ben mindössze tizenhét tartalékos katonánk volt. Érthető, hogy e helyzetben a fiatalok felé történő nyitás, de különösen a haza védelme igen nehézzé vált. A honvédelmi törvény kimondja, hogy a haza védelme nemzeti ügy. Ennek három pillére van - a NATO, a honvédség képességei és az állampolgárok hazafisága, áldozatvállalása. Utóbbi kettőben pedig óriási hiányokkal, rombolással szembesültünk.

- A baloldal szerint kitört a világbéke?

- Igen, nagyjából ez lehetett 2002 és 2010 között náluk a hangulat. S ezért is maradhatott el a honvédség „társadalmasítása”, miután megszűntették a sorkatonaságot. Mi ezzel szemben akkor és azóta is konzekvensen azt képviseljük, hogy a XXI. század a veszélyek kora - s ez alatt nem csak a migrációt, a Covid-19 járványt vagy a 2014-es krími-válságot kell érteni, hanem azt a sok mindent is, ami azóta történt, illetve most zajlik körülöttünk.

- Ennek a hozzáállásnak volt „köszönhető” 2010-ben a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium megalakulása, majd 2016-17-ben a kadétképzés beindítása?

- Az első Hende Csaba minisztersége, az utóbbi az enyém alatt történt. Ugyanakkor fontos megjegyezni, a középiskola és a kadétképzés között van pár lényeges különbség. A debreceni létesítményt – mely azóta kibővült, s hamarosan újabb fogja követni – a honvédelmi költségvetésből finanszírozzák, ennek éves összege nagyjából 1,5 milliárd forint. A kadétképzés pedig három, állami és egyházi fenntartású intézményben kezdődött el s jutott odáig, hogy jelen pillanatban a Magyar Honvédségnek százharmincöt szerződött középiskolai partnere van.

- Számszerűsítve ez hány fiatalt jelent?

- Több mint hétezer-kétszázat. Mindezt durván hat esztendő alatt, szó szerint a nulláról kiindulva sikerült elérni.

Simicskó István: ...soha nem szabad leírni-kimondani a „bezzeg az én időmben” jellegű-tartalmú mondatokat
Simicskó István: ...soha nem szabad leírni-kimondani a „bezzeg az én időmben” jellegű-tartalmú mondatokat
Fotó: MH/Török Péter

- Tömören miként fogalmazná meg magának a programnak céljait?

- Honvédelmi miniszterségem idején útjára indított program célja az volt - s ez így van ma is -, hogy olyan, erősen összetartó közösségek szülessenek, melyekben a fiatalok erősíthetik a honvédelmi sportokban való jártasságukat. Szerintem ugyanis a test és a lélek edzettsége ad alapot ahhoz, hogy az érintettek stabilan, két lábbal álljanak a földön, s ne tévesszék meg őket a hamis, pláne káros ideák. A program természetesen nem merül ki ebben. Fontos cél az is, hogy a résztvevők olyan – ha szabad ezt a szófordulatot használni: életre szóló – képességeket és tudást szerezzenek, melyeket pályafutásuk során bármely területen hasznosíthatnak.

- Nem mond ennek ellent a manapság szinte toposzként emlegetett „igazság”, azaz hogy a fiatalokat az okoseszközök nyomkodásán túl nem érdekli szinte semmi? Mit szűr le a saját, a programhoz fűződő tapasztalataiból? Valamiféle tragédiát vagy éppen ellenkezőleg, biztató jeleket lát?

- Szerintem az előbb említett hétezer-kétszáz fős létszám is azt igazolja, hogy a fiataloknak van igénye az ilyen jellegű képzésekre. Különösen példázza ezt az állítást, hogy a programban történő részvétel teljesen önkéntes.

- Miként néz ki a munka a gyakorlatban?

- A honvédség egy-egy osztály számára biztosít egy katonai mentort, aki katonai ismeretekkel bővíti a diákok tudását.

- Nem rugózva a témán, de a digitális világ bizonnyal óriási kihívást jelent az oktatóknak. Különösen úgy, hogy ma már a háborúk nagy része is ebben a közegben zajlik, tehát nem zárható ki az órákról...

- Kár lenne tagadni, egyre több fiatalt szippant be a virtuális világ. Így fordulhat elő az, hogy a digitális kompetenciák magasak – ám a fizikai állóképesség ezzel szemben alacsony. Nekünk egyszerre kell fejleszteni mindkettőt, s szerintem ezen a vonalon jól teljesítünk. S akad itt egy további szempont.

- Jelesül?

- Az, hogy a kadétképzés nem magában áll, hanem szorosan illeszkedik a haderőfejlesztési programba. Olyformán, ahogy a tizenhétből lett tizenkétezer tartalékos, ahogy köztestületként létrehoztuk a Honvédelmi Sportszövetséget, s ahogy elindult az országban a honvédelmi sportközpontok megvalósítása. Jelenleg öt megyében létesült ilyen, de a végső cél, hogy akár a járások szintjéig is elérhető legyen e szolgáltatás. Magának a sportszövetségnek egyébként félezer szerződött partnere van. Egyetemek, civil és állami szervezetek, önkormányzatok, sportegyesületek csatlakoztak. Ugyanakkor igaz, akad még teendő bőven.

- Sokak úgy vélik, fiatalon akár még valahol, ha tetszik esetleg érthető, hogy egyesek el óhajtják sajátítani egy géppisztoly használatát. De utóbb, a polgári életben mire mehet ezzel a tudással az, akiből mégsem lesz soha katona?

- Fegyelmezettség nélkül valójában autót sem lehetne vezetni, nem hogy lőni, repülni vagy a másikkal küzdősportot folytatni. S ezt mi a sportszövetségben mind biztosítjuk.

- Mármint a fegyelmet és a lehetőségeket?

- Ezeket így és együtt. Nem mellékesen mondva pedig nemzetközi és hazai felmérések egyaránt bizonyítják, hogy a vállalkozások örömmel alkalmaznak olyan fiatalokat, akik részt vettek az adott ország kadét programjában. Az érintettek ugyanis pontosan tudják, mit jelent a csapatmunka, a másik iránt érzett felelősség, a tisztelet és az összetartozás. És természetesen a korában említett fegyelemmel sincsen problémájuk. Őszintén kimondva ezek nem éppen marginális személyzeti szempontok akkor, ha valaki új dolgozókat keres a cégébe.

- Visszakanyarodva a műszaki tudáshoz, a közelmúltban alakult meg a sportszövetség drón szakosztálya. Erre - úgymond - mi szükség volt?

- Szeretnénk, ha a fiatalok és a sportszövetség tagjai a legmodernebb eszközök kezelésében is jártasságot szereznének. Elég körbe nézni a világban, s bárki szembesülhet azzal, hogy a harci drónok mekkora szerepet kaptak és kapnak jelen korunk konfliktusaiban. Aki e téren nem tart lépést, az borítékolhatóan lemarad. Az meg külön szerencse, hogy ebben a szakágban számos, a fiatalokat jelenleg erősen érdeklő terület egyesül.

- Óhatatlanul ide kívánkozik a kérdés, vannak esetleg felméréseik, hogy a honvédségben újonnan rendszeresített eszközök miféle csáberőt jelentenek?

- A műszaki újdonságok mindig is vonzóak egy fiatal szemében. Konkrét felmérések nincsenek, de a tapasztalatok azt mutatják, a frissen megvásárolt fegyverek és eszközök pozitívan hatnak a szemléletre.

Simicskó István: Ejtőernyős tematikájú tábor például harminc éve nem volt idehaza...
Simicskó István: Ejtőernyős tematikájú tábor például harminc éve nem volt idehaza...
Fotó: MH/Török Péter

- Milyen az állóképessége a kadétoknak?

- Rendszeresen tartunk kadétversenyeket és honvédelmi táborokat. A nagy döntők Bánkon zajlanak. Az első alkalommal tizenhárom iskolából kétszáznyolcvanhat, a másodikon huszonötből ötszáztizenegy míg a harmadikon harminchét tanintézményből csaknem hétszáz kadét vett részt a megmérettetésen. Mindig ott vagyok, így pontosan látom, mindez mekkora kihívást jelent a gyerekeknek. Pedig nehéz, olykor erősen saras a pálya, és sok más mellett kúszni-mászni és sebesültet hordani is kell.

- A 2015-től elérhető honvédelmi táboroknak is hasonló a tematikája?

- Alapvetően igen. És azok is tömegeket vonzanak. Ejtőernyős tematikájú tábor például harminc éve nem volt idehaza. Kaposújlakon magam is jártam lent. Egészen elképesztő látvány és érzés, ahogy fiatalok egy hét után ezer-ezerháromszáz méter magasból kiugorva szabályosan és biztonsággal érnek földet.

- Igaz, hogy a szolnoki és börgöndi repülős tábor kevesebb, mint fél óra alatt betelt?

- Igaz. Érezve az igényeket egyébként idén nyitottunk a búvárkodás és a rádióamatőrködés felé is. A kitűzött cél, hogy a jövőben is legyen katonája Magyarországnak. És akad itt még egy nem elhanyagolható részlet, mi szerint az összes ilyen megmozdulás a hazaszeretetre és az áldozatvállalásra igyekszik nevelni a fiatalokat.

- Ezek alapvetően nyári táborok. Várható, hogy rosszabb időjárási körülményeket produkáló évszakban is megmérhetik magukat a fiatalok?

- Telente zajlanak például a doni emléktúrák, melyeken a kadétok rendre tömegesen láthatók. Fontos megjegyezni, ezek nem apró, két-három, hanem olykor több tucat kilométeres kemény, olykor a felnőtteket is megviselő menetek. És Bánkon is volt már rossz az időjárás bőven, amikor sárban ázott az akadálypálya, ám ez csöppet sem zavarta a kadétokat. Személyes megjegyzésem, hogy soha nem szabad leírni-kimondani a „bezzeg az én időmben” jellegű-tartalmú mondatokat. Minden korosztálynak végig kell mennie a maga útján. Lehet, hogy a technikai környezet változik, de az egyénnek az alapigényei szerintem nem nagyon módosulnak. Egy fiatal kíváncsi az őt körbevevő világra, csak a megfelelő hangot kell vele megtalálni, megütni. A mi küldetésünk pedig egyértelműen az, hogy erre a szólamra ráleljünk. Ha azt vizsgálom, hogy gyakorlatilag a nulláról kilépve hová jutottunk, akkor büszkén nézhetünk vissza. Ám nem is dőlhetünk elégedetten hátra, mert még rengeteg nehéz, de mégis szép sikerrel kecsegtető feladat vár ránk.

Kapcsolódó írásaink