Belföld

Forgószárnyas modernitás a honvédség kelléktárában

Immár kevesebb mint százat kell aludnunk, és befut a Magyar Honvédség első két H–225M típusú közepes szállító helikoptere. A haderő kelléktárába összesen tizenhat ilyen forgószárnyas kerül. A szerkezet a két pilótán kívül négy tonna teher vagy huszonnyolc felszerelt katona szállítására képes.

Forgószárnyas modernitás a honvédség kelléktárában
A H–225M Párizs fölött (képünk illusztráció)
Fotó: Hans Lucas via AFP/Arthur Nicholas Orchard

Tavaly november második felében emelkedtek először a levegőbe a Magyar Honvédség 2018 decemberében megrendelt Airbus H–225M helikopterei – míg a múlt hónap végén lezárult a légijárművek hazai katonai típusalkalmassági vizsgálata. A légierő modernizálása fontos része a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programnak. Utóbbira egyébként igencsak szükség volt, hiszen 2010 előtt gyakorlatilag alig költöttek az ország védelmére, majd jó pár esztendőn át az örökölt romokat kellett eltakarítani. A haderőfejlesztésre egyébként évről évre egyre több forrást fordít a kormány, és így várhatóan 2026-ban elérjük a NATO által elvárt célszámot, azaz a GDP két százaléka jut majd e célra.

A tárca összesen tizenhat darab H–225M-et rendelt, és ebből kettő már elkészült. Ha semmi nem jön közbe, júliusban landolnak majd Szolnokon, míg az utolsó példányok 2025-ben kerülhetnek a birtokunkba.

A korábban említett katonai típusalkalmassági vizsgálat 2021-ben kezdődött. A HM Állami Légügyi Főosztály szakemberei a munka során kiemelt figyelmet fordítottak a konfiguráció sajátosságaira, lévén e forgószárnyasokat kifejezetten a hazai igények szerint alakítják ki és gyártják le. Ez egyébként egyáltalán nem szokatlan, hiszen ugyanígy születtek a honvédség H–145M helikopterei is.

A gép egy bemutatón, statikusan kiállítva
A gép egy bemutatón, statikusan kiállítva
Fotó: Hans Lucas via AFP/Arthur Nicholas Orchard

A szerkezet a két pilótán kívül négy tonna teher vagy huszonnyolc felszerelt – sok esetben különleges műveleti feladatokat ellátó – katona szállítására képes. Mindezen túl sebesültszállító, valamint kutató- és mentőfeladatokra is képes. (Tengerrel bíró államok esetében ehhez még hozzájön a hajók felderítésének és esetleges megsemmisítésének a lehetősége is.) Eddig Franciaország, Brazília, Malajzia, Mexikó és Indonézia állította szolgálatba, és ehhez a csoporthoz zárkózunk föl mi.

A H–225M-nek számos előnye akad, de ezek sorából is kiemelkedik a legmodernebb gyártástechnológiát idéző, kompozitszerkezetű rotorlapátok élettartama. Ez mintegy húszezer órát tesz ki – ami a maga kategóriájában gyakorlatilag páratlannak titulálható. Mindez – elvileg – annyit tesz, hogy a pályafutásuk ideje alatt nem kell cserélni őket. Összehasonlításképpen érdemes megjegyezni, a ma még rendszerben álló, szovjet eredetű technika ennek csak a csekély töredékét „tudja”. A H–225M hatótávolsága meghaladja az ezerkétszáz, csúcsmagassága a három kilométert, míg az utazósebessége 260 kilométer óránként.

A forgószárnyas pilótái a kisebb kaliberű lövedékek ellen védettek, de külön kevlárelemekkel tovább lehet fokozni a „golyóállóságát”. A saját üzemanyagtartálya mellé a farokrészre egy póttank is elhelyezhető. Ellátták bőven érzékelőkkel is, amely a lézeres megvilágítást épp úgy jelzi a személyzetnek, mint az esetleges ellenséges rakétaindításokat.

A hazánkba érkező forgószárnyasok nem lesznek egyformák: tíz általános feladatú „taktikai szállító”, hat pedig a különleges alakulatok igényei szerinti kivitelben készül.

Kapcsolódó írásaink