Akár évekig is húzódhat a herceghalmi tömegbaleset vizsgálata

– Az előzetes adatok alapján miként látja, megállapítható valakinek a büntetőjogi felelőssége a tömegbaleset miatt?

– Erről a rendőrségi nyomozás lezárulta előtt szerintem botorság lenne bármit is nyilatkozni. Az azonban bizonyos, hogy bárkinek a büntetőjogi felelőssége csak akkor állapítható meg, ha legalább gondatlanság terheli az elkövetőt. Esetünkben például úgy szegte meg a KRESZ szabályait, hogy közben – teszem föl – járhatott volna el óvatosabban is.

– Például a látótávolság csökkenésére lassítással reagál, de mégsem így cselekedett?

– Feltehetjük, hogy korábban volt egy jobb látótávolság, ám a körülmények hirtelen megváltozása okán ez drasztikusan leromlott. Hogy a sofőrök ezt miként reagálták le, a rendőrség dolga kideríteni.

– Nem vitatkozni szeretnék, de józan ésszel az ember egy ködöt vagy porfelleget látva lassítani szokott. A neten keringő, a kamionban készült felvételből valami olyasmi „jön le” a nézőben, hogy a több tucat tonnás jármű fékezés nélkül találja telibe a már akkor szerteszét heverő autókat...

– Ha figyelmesen megtekintjük az említett videót, akkor láthatjuk, hogy a kamerán a kijelzett sebesség egy pár másodperces késéssel jelenik csak meg a valós eseményekhez képest. Így erre azt mondom, hogy ne vegyük el a rendőrség kenyerét – pláne annak fényében, hogy a szóban forgó felvételen túl kettőt még biztosan ismerünk. Általánosságban véve azonban leszögezhető, hogy a KRESZ értelemszerűen tartalmaz előírásokat az ehhez hasonló helyzetekre. A 25. paragrafus például kimondja, hogy egy jármű vezetőjének mindenkor az időjárási és látási viszonyoknak megfelelően kell közlekednie. A 26. paragrafus pedig arról rendelkezik, hogy a belátott távolságon belül meg tudjak állni minden olyan akadály előtt, amellyel számolnom kell. Magyarán mondva ködben is...

– Vagy egy porfelhőben...

– Csak úgy szabad-szabadna haladnom, hogy ha – például – ötven méter a látótávolság, és ott fölbukkan előttem egy forgalmi okból álló személygépkocsi, biztonsággal meg tudjak mögötte állni. És akkor itt még nincs is vége, hiszen a 27. paragrafus kimondja, az előttem haladó járművet csak olyan távolságból szabad követnem, hogy ha az hirtelen fékez, akkor ugyancsak meg tudjak mögötte állni. Ez praktikusan a követési távolság...

– Sokak szerint az időjárás-változás a ludas, mások meg az amúgy dolgukat végző szántó-vető gazdákat hibáztatják. Ez szempont lehet egy káreljárás során?

– Ismét csak azt tudom mondani, ne vegyük el a rendőrség kenyerét. A baleset körülményeit, az esetleges felelősök személyét és felelősségük mértékét a rendőrség dolga lesz tisztázni.

– Az eset elképesztő kommentcunamit generált a világhálón. Az általános értékítélet arra jutott, hogy aki legelöl állt, az tolta ki a szekeret a határba. Ön szerint ez mennyire állja meg a helyét?

– Semennyire. Első ránézésre inkább a legutolsó lehetne hibáztatató, de – mint mondtam – messze nem ennyire egyszerű a helyzet. A rendőrségi vizsgálat igyekszik majd tisztázni, hogy mi történt, és ki lehet érte a felelős. Már most tudható, hogy a rendőrség halálos tömegszerencsétlenség ügyében indított nyomozást. Amíg ez le nem zárul, magára valamit is adó ember nem kezd találgatásokba.

– A laikusok mit képzeljenek erről? Mindent lefotóznak, mindenkit kihallgatnak?

– A legfontosabb talán annak megállapítása, hogy kik voltak az adott gépjárművek vezetői. Elengedhetetlen a tanúkihallgatás, szakértők bevonása, a roncsok pontos helyzetének rögzítése – utóbbit egyébként egy precíz, 1:200-as méretarányú térképre viszik föl. A hatóságok egyéniesítve vizsgálják azt, hogy az egyes sofőrök bizonyíthatóan megsértettek-e valamilyen KRESZ-szabályt, amivel ok-okozati összefüggésben másnak legalább súlyos testi sértést okoztak-e? Ez egy komplikált nyomozás lesz, valószínűleg több millió forintos bűnügyi költséggel.

– Meddig tarthat?

– Akár több évig is. Akinél pedig bizonyítható lesz, hogy az előírásokat megszegve legalább súlyos testi sértést okozott, az a Büntetőtörvénykönyv 235. paragrafusába ütköző közúti baleset okozásának vétségével lesz gyanúsítható.

– Itt -tól -ig melyek a kiróható tételek?

– Ha „csak” súlyos testi sértést, teszem föl, csonttörést írnak a sofőr számlájára, akkor egyévig terjedő szabadságvesztés a büntetési tétel. Ha valaki maradandó sérülést okozott, akkor három évig, ha halált, akkor egytől öt évig terjed a büntetési tétel. Ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni, ezek nem azonosak magukkal a büntetésekkel!

– És ha valaki ivott?

– Akkor még ennél is súlyosabb büntetési tételekre számíthat a delikvens. Ugyanakkor egyáltalán nem borítékolható, hogy erre sor is kerül, hiszen lehet, hogy ő maga minden egyéb szabályt betartott. Volt olyan eset a praxisomban, amikor egy motoros – bár fogyasztott alkoholt – mégis teljes körű kártérítésben részesült, ő ugyanis bizonyíthatóan nem volt felelőssé tehető a balesetért.

– Amúgy ez az eset valóban példátlan idehaza?

– Nem az. Legutóbb 2013. március 15.-én történt hófúvásos időjárási katasztrófában az M7-es autópályán is lezajlott hasonló (50 autó ütközéséből 37 sérült, 1 halott) – annak tudtommal nem lett végül büntetőjogilag felelőse.

– Egy ilyen történetben a biztosítók szemszögéből eldönthető egyáltalán, hogy kinek, mennyit és miért kell fizetni?

– Pontosan az előbb említett, 2013-as eset után a biztosítók kötöttek egy tömeges kárrendezési szabályozás nevű megállapodást. E szerint lényegében minden károsult hozzájut a pénzéhez, és miután a felelősséget tisztázták, a lezáruló vizsgálatok eredményeként utólagos elszámolás válhat szükségessé.

– Szakjogászként leszűrhető valami arról, hogy mi lehet ennek az ügynek a végkifejlete?

– Magánvéleményem az, hogy ha valakinél esetleg fel is vetődik, pláne bizonyítottá is válik a büntetőjogi felelősség, akkor figyelembe fogják venni, hogy egy rendkívüli időjárási katasztrófa járult hozzá a balesethez. Azaz inkább azt valószínűsítem, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás kevéssé valószínű. Ugyanakkor nem győzöm hangsúlyozni, a nyomozás adatai lesznek azok, amelyek alapján lehet megalapozott döntést hozni a felelősségről. Egy azonban bizonyos, ez nem holnap, de nem is idén lesz.