Orbán Balázs: Hazánk még soha nem volt ennyire közel ahhoz, hogy felzárkózzon a magasan fejlett országokhoz

Magyarország még soha nem volt ennyire közel ahhoz, hogy felzárkózzon a magasan fejlett országokhoz. A fennmaradó szakadék felzárkózásához Magyarországnak – egy kis, exportorientált országnak – olyan gazdasági stratégiára van szüksége, amely képes leküzdeni a globális geopolitikai változások okozta kihívásokat, és egyúttal felgyorsítja a magyar gazdasági növekedést.

A világrend jelenlegi széttagoltsága zúdítja Magyarország fejlődési útját, de bizonyos lehetőségeket is ad. Magyarország ezer éve Európához tartozik. Az Európai Unió és a NATO tagjaként a Nyugat részeként látjuk a jövőnket. Ha azonban helyreáll a hidegháborús korszak széttagolt, tömbalapú nemzetközi rendje, az Magyarország nemzetközi kapcsolatait és kereskedelmi státuszát veszélyezteti. Ennek elkerülése összekapcsolási stratégiát igényel.

A globalizáció jelenlegi modellje, amely a Szovjetunió bukása után jött létre, egy egypólusú világrenden alapul, amelyet gyakran az Egyesült Államok vezet és ural, és neoliberális elvek szerint szerveződik. Ez a modell lényegében azt feltételezi, hogy a piaci szereplők a világ bármely részével spontán módon, saját belátásuk szerint, állami ellenőrzés nélkül létesíthetnek üzleti kapcsolatokat.

Ebben a modellben az érdemi szabályozás és az állami kontroll hiánya a gazdasági kérdésekben megszüntette a káros hatások mérséklésére alkalmas biztonsági mechanizmusokat. Ezt a gyengeséget drámaian feltárta a 2008-as gazdasági válság: erős állam híján nem volt olyan szereplő, aki képes lett volna enyhíteni a válság gyors terjedését és drasztikus jellegét, illetve kezelni a kiváltó okokat. Ráadásul a neoliberális doktrína, amely az ipari termelés helyett a szolgáltatási szektor fontosságára és a jövedelmezőségre helyezte a hangsúlyt, sok nyugati ország kialakult ipari kapacitását egy-két évtized alatt elsorvasztotta. Ez a stratégia 2008-ban visszaütött, amikor a nyugati hatalmak, különösen Európában, ipar nélkül maradtak, és élesebben érezték a válság hatásait, miközben az ázsiai országok – különösen Kína – megerősödtek.

A 2008 óta tartó események, köztük a migrációs válság, a Brexit, Donald Trump győzelme az amerikai elnökválasztáson és a globális járványra adott válasz, azt mutatták, hogy a neoliberális rend megingott, és egyre inkább elveszti legitimitását. Oroszország Ukrajna elleni háborúja lehet a végső csapás.

Ezekre a válságokra válaszul a Nyugat igyekezett megőrizni csökkenő globális befolyását. Annak ellenére, hogy a globalizáció pozitív hatást gyakorolt ​​a nem nyugati hatalmak fejlődésére, a nyugati szereplők – akik néhány évtizeddel ezelőtt a globalizációt szorgalmazták – elkezdték szorgalmazni a „leválást”. Ebben a folyamatban a Nyugat – még mindig az Egyesült Államok vezetésével – megpróbálja megszilárdítani vezető szerepét befolyási övezetében azáltal, hogy elszigeteli, meggyengíti és ellenőrzése alá vonja azokat az államokat, amelyekre képes, és a folyamat során visszaállítja a blokkok rendszerét. A hidegháborús tapasztalatok után fájdalmasan ismerős Magyarország számára.

Egy ilyen rendszerben szinte minden gazdasági, politikai és kulturális transzfer minden egyes blokk vezető államain keresztül történik. Ez rossz hír az egész EU számára, amely stratégiai autonómiára és saját érdekeinek megfelelő döntések meghozatalára törekszik. Az EU perifériás államaira pedig különösen veszélyes, mert egy ilyen rendszerben a központ nemcsak a tömbök közötti kapcsolatokat ellenőrzi, hanem felvállalja az erőforrások blokkon belüli elosztásának szabadságát is.

Magyarországnak különösen rossz tapasztalatai vannak az ilyen blokkokkal kapcsolatban. A török ​​megszállás alatt Magyarország gyakran a keresztény és az iszlám világ harcának csataterévé vált. A Habsburg Birodalom később Magyarország gazdasági érdekeit az iparosodott régióinak rendelte alá. Később a Szovjetunió Magyarországot a keleti blokk perifériájára szorította.

A fő probléma az, hogy egy blokkrendszerben az államoknak egy központot kell választaniuk, amely ezután kizárólagos kapcsolataikká válik más országokkal. A blokkrendszer alárendelt szerepbe kényszeríti Magyarországot, megnehezítve a kijutását a fejlődő országok sorából. Például a jelenlegi háborúban és az abból fakadó gazdasági szankciókban a kelet−nyugati irányú kereskedelmi utak – amelyek régóta kulcsfontosságúak Magyarország gazdasági sikere szempontjából – elzáródnak, korlátozva ezzel Magyarország fejlődési képességét.

A felzárkózáshoz Magyarországnak olyan globalizációs modellre van szüksége, amely képes leküzdeni a blokkrendszerben rejlő negatív hatásokat. Ennek a modellnek az összekapcsolhatóságra kell összpontosítania, nem pedig a szétválasztásra; megnövekedett számú kapcsolatok, nem pedig a kapcsolatok megszakadása.

Magyarországnak reális esélye van arra, hogy a 2020-as években kiszabaduljon a közepes jövedelmek csapdájából, és növelje gazdasági növekedését a neoliberális berendezkedéstől való konnektivitás jellemzőinek megtartásával, de a hátrányok ellensúlyozásával, az állami szerepvállalás fokozásával. Ez a konnektivitáson alapuló gazdasági modell alternatívát kínál mind a neoliberális világrenddel, mint a nemzetközi tömbökön alapuló globalizációs modellel szemben. Lényege, hogy egy ország, jelen esetben Magyarország törekedjen arra, hogy minél több más országgal és piaci szereplővel tartson kapcsolatot a világ minden tájáról. Ezek a kapcsolatok nem lehetnek tisztán gazdaságiak, hanem magukban foglalhatják a kereskedelmet, az infrastrukturális kapcsolatokat, a befektetéseket és a tudásátadást, valamint a nyilvános diplomáciát is.

Egy ilyen modell kiküszöböli a perifériásodás veszélyeit. Az államok a blokk vezetőinek korlátozása nélkül építhetik ki és ellenőrizhetik kapcsolataikat más szereplőkkel. Az összeköttetés növeli az ország ellenálló képességét; növeli a befektetések megtérülési rátáját és általában a gazdasági termelékenységet; támogatja az innovációs klaszterek létrehozását; és különösen alkalmas kitörési stratégiaként, hiszen a kapcsolatok számának növekedése fokozatosan növeli az adott ország gazdasági befolyását.

Magyarországnak már vannak bizonyos előnyei egy ilyen modell alkalmazásában. Az ország hatékony állami szerepvállalással rendelkezik a fejlesztésben, a beruházásokat és a vállalkozói kedvet ösztönző adórendszerrel, az elmúlt évtizedben tapasztalt reálbérek növekedésével és magas hozzáadott értékű ágazatokkal rendelkezik. Ami a tőkebeáramlást illeti, Magyarország a külföldi cégek székhelyalapításának ösztönzése mellett a hazai vállalatok – köztük a Mol olaj- és gázipari társaság, az OTP Bank, valamint a 4iG távközlési társaság – megerősítésére is törekszik, hogy azok meghatározó szereplőivé váljanak a piacon.

Ez a stratégia a legtöbb értéket a gazdaságot átható horizontális szektorokban biztosítja, ideértve a bankszektort, az energiát és a felsőoktatást, valamint az olyan stratégiai iparágakban, mint a katonaság vagy az infokommunikáció, amelyek kitörési pontként szolgálhatnak. A horizontális szektorokban Magyarországnak több közvetlen külföldi befektetést kell keresnie, ami már most rekordokat döntöget. Az energia területén Magyarországnak minél több kapcsolatot kell kiépítenie mind a nagy globális elosztópontokkal, mind a közvetlen régión belül. Összességében meg kell erősítenie a regionális kapcsolatokat, amelyek kritikusak az összeköttetésen alapuló modellben. A Kárpát-medence gazdasági és földrajzi egysége különösen alkalmassá teszi erre. Emellett a kormánynak törekednie kell arra, hogy a magyar bankszektor, amely minden más gazdasági szektor katalizátora, regionális és globális szereplővé váljon. A felsőoktatás már megkezdett átalakítása elősegíti a tudástranszfert a különböző ipari szereplők és távoli kutatóhelyek között.

Magyarország ipari szinten igyekszik kiépíteni hadiiparát, ösztönözve a védelmi klaszterek kialakulását, valamint az elmúlt évtizedekben megnövekedett információs és kommunikációs szektorát. Erősítenie kell az élelmiszeripart, a gyógyszeripart és az autóipart is, amelyek kiváló csatornák a globális összeköttetéshez.

Ennek a stratégiának a központi eleme a Nyugaton belüli összekapcsolhatóság megőrzése. A nyugati kultúra, a zsidó−keresztény értékek és a történelem alapozza meg közös civilizációnkat, amely sikerének kulcsa. Ezért kiemelten fontos, hogy megerősítsük a nyugati civilizáció sarokköveit – a szuverenitást, a vallást és a családot –, és szembeszálljunk a közös értékeink és identitásunk aláásására irányuló, pusztító kísérletekkel. Ennek érdekében a magyar kormány a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartását, a határok hatékony védelmét és az illegális migráció el nem tűrését szorgalmazza; a Kárpát-medencei templomok építését és felújítását finanszírozza; és a GDP több mint 6 százalékát fekteti be egy egyedülálló családbarát politikába, hogy enyhítse azon szülők terheit, akik több gyermeket szeretnének szülni.

Ezek az összetevők határozzák meg Magyarország ambiciózus stratégiáját, amellyel a következő évtizedben ki kell menekülni a közepes jövedelmi csapdából és felzárkózni a magasan fejlett országokhoz. A feladat nem kicsi, és a jóléthez vezető út most nehezebb lehet, mint valaha. Mégis mi, magyarok hisszük, hogy hazánk nagy dolgokra hivatott, és egy történelmi lehetőség küszöbén állunk, amelynek sikere egyedül rajtunk múlik.