Varga Judit: Hazánknak nincs szégyellnivalója, semmiben sem marad el más európai országoktól

„Női szemmel nézek a portfóliómra. Amikor elmegyek otthonról, akkor is azt szeretem, ha úgy zárom be az ajtót, hogy mögöttem minden rendben van. Ha látjuk, hogy évek óta húzódó kérdések nincsenek jogszabályban rendezve, a hivatásrendek felől érkeznek régóta igények, vagy jogalkalmazási problémákat jeleznek a szakmából, akkor elrendezzük ezeket, van rá lehetőség és szakértelem” – jelentette ki az Indexnek adott interjújában Varga Judit. Az igazságügyi miniszter elmondta: különösen büszke a családjogi munkacsoportra. „Sok olyan pozitív változást értünk el, amelyek hatékonyabbá és talán életszerűbbé tették például a családjogi pereket. Ezt a részét imádom a munkának, itt tudjuk a legjobban rögzíteni, hogy kik vagyunk” – fogalmazott.

Az úgynevezett a Völner–Schadl-ügyről szólva kijelentette: a Központi Nyomozó Főügyészség foglalkozott az üggyel, a minisztériumban nem volt szükség belső vizsgálatra, s mint állampolgár, eleget tett kötelességének, és tanúskodott, de idézést nem kapott.

Majd a nemzetközi számonkérésekről szólva elmondta: mindig, mindenki megfogalmaz kritikákat és aggódik, főleg Magyarországért. „Elég régóta vagyok ebben a közegben ahhoz, hogy tudjak olvasni a sorok között. Annak idején azért is jöttem haza Brüsszelből, hogy az ilyen helyzetekben nyílt tekintettel elmondjam: semmi más nem történt, mint bármelyik demokráciában..., bármelyik szekrényünkbe, szavazóhelyiségünkbe benézhetnek.”

A tárcavezető szerint kettős mérce van Európában. „Tudom, hogyan néz ki például a spanyol, a finn, a belga, vagy a holland igazságszolgáltatási modell, de ha nem ír róla mindennap a sajtó, akkor nem gondolja az olvasó Európában, hogy baj lenne ezekben az országokban. Brüsszeli lakosként kilenc évig olvastam az újságokban, hogy Magyarországon minden rossz. A mindennapos tevékenységem része volt, hogy korrektúrákat küldtem az ismerőseimnek, kollégáimnak, mert ferdítések voltak a cikkekben. Összességében a jogállamisági eljárás is arról szól, hogy miből akarnak problémát csinálni, és miből nem. A Magyarországról szóló híreket olvasva sokan azt hiszik, hogy például az igazságügyi miniszternek bármilyen hatása van a bíróságok működésére. Valójában zéró ráhatása van a magyar alkotmányos rendben. Ellentétben más országokkal, ahol a végrehajtó hatalom is beleszólhat a bírói kinevezésekbe, vagy az igazságügyi miniszter egyedi ügyekben utasíthatja az ügyészt, csak hogy a legjogállamibb példákat említsem Európából. Arról sem írnak, hogy máshol bírók lehetnek aktív párttagok, ami Magyarországon alkotmányosan kizárt. Sorolhatnám tovább a kettős mércére a példákat. Az információ tisztaságát folyamatosan bemocskolják ezek a hírek, és a szakma nyelvén ezzel nehéz mit kezdeni, politikai vádakra politikai válaszokat lehet adni. Az ember jogászként, ha nem is beleőrül ebbe, de egészen frusztrálttá válhat, és kilátástalannak láthatja ezeket a harcokat” – nyilatkozta.

A jogállamiságról szóló viták kapcsán Varga Judit kifejtette, Magyarország a kezdetektől fogva nyitott volt a párbeszédre, és azon dolgoztak a kormány szakemberei, hogy megegyezésre jussanak Brüsszellel, a késlekedés nem rajtunk múlt.

Majd az eredményekről szólva azt mondta, azokat két kategóriára lehet bontani: az egyik az új jogintézményeket és eljárásokat tartalmazza, a másik a technikai, praktikus kérdéseket. Technikai kérdés az, hogy egy országban mitől függ, hogy az egyajánlatos közbeszerzések száma magas vagy alacsony. Erre lehet egy rosszhiszemű vagy egy praktikus választ adni. Utóbbi úgy szól, hogy például azért, mert vidéken nincs annyi kkv, ami el tudna indulni a beszerzéseken, vagy nem is akarnak elindulni. Itt kapacitásépítésre is szükség van, a vállalások között tréningprogramot, pénzügyi segítséget is látunk, hogy el tudjanak indulni a beszerzéseken, mert ez bonyolult papírmunkát és emberi erőforrást igénylő kérdés. Az is technikai kérdés, hogy olyan rendszert működtessünk, ami gombnyomásra megmutatja egy cégháló utolsó tulajdonosát is.

„A másik rész, ami a hírekben nagy teret kapott, például az Integritás Hatóság felállítása, ez a közbeszerzések szabályosságát hivatott vizsgálni. Két tagállamban, Olaszországban és Szlovéniában működik hasonló. Van egy új büntetőeljárási eszköz is, az átláthatóság érdekében bárki megkérdőjelezheti az ügyészség döntését a nyomozás megszüntetéséről vagy a feljelentés elutasításáról. Ezek nagy újítások. Ősszel úgy mentem tárgyalni Brüsszelbe, amikor a vagyonnyilatkozati rendszerünket kritizálták, hogy nálam volt a saját nyilvánosan elérhető vagyonnyilatkozatom, egy EP-képviselő vagyonnyilatkozata és egy uniós biztosé, akivel éppen találkoztam. Nem értettem, hogy mi a probléma, ha a részletesség a szempont, akkor nem az európai parlamenté vagy a biztosoké a minta. Hasonló a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó kérdés is. A jogszabályok alapján egyértelmű volt, hogy ezek az alapítványok – mivel az első képviselőket a miniszter nevezte ki és/vagy a forrásaik több mint fele állami pénz – közbeszerzésre kötelezettek. Én is tagja vagyok egy ilyen alapítványnak, soha nem volt kérdés, hogy az általános uniós és hazai közbeszerzési szabályok alapján kell működni. Nem hitték el, amíg külön bele nem írtuk a törvénybe úgy, ahogyan azt ők látni akarták. Ezt a nonszensz kötekedés kategóriájába sorolom, de megcsináltuk” – fogalmazott a miniszter.