Belföld

„Örömmel és büszkén vállalom azt, hogy a Magyar Katolikus Egyház tagja vagyok” – INTERJÚ

Mindannyian úton lévő emberek vagyunk, akik az Istenhez, illetve Isten egyházához való kötődésünknek is különböző fokain járunk – mondta lapunknak Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára a népszámlálási kérdőív vallási-felekezeti kérdésével kapcsolatban. Az interjúban beszámolt az új gyermekvédelmi mintaprojekt első két évének eredményéről és folytatásáról is.

„Örömmel és büszkén vállalom azt, hogy a Magyar Katolikus Egyház tagja vagyok” – INTERJÚ
Tóth Tamás
Fotó: MH/Purger Tamás

– Mit jelent az, hogy katolikus? Mi alapján vallhatja valaki katolikusnak magát?

– Nekem abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy sok időt tölthettem külföldön, jelesül a katolikus egyház szívében, Rómában, ahol igazán mélyen megtapasztalhattam azt, hogy a katolikus egyház tagjának lenni egy világméretű közösség tagságát jelenti. Maga a katolikus szó is egyetemest – nyelveken, határokon is túlmutatót – jelent, amely a pápa fősége alatt bennünket Jézus Krisztussal, az egyház valódi fejével köt össze. Magyar katolikusnak lenni számomra azt is jelenti, hogy örömmel és büszkén vállalom azt, hogy a Magyar Katolikus Egyház tagja vagyok, és ez személyes identitásomnak is elválaszthatatlan része. Éppen ezért hiszem azt is, hogy a hit – bár sokan úgy gondolják, hogy szoros értelemben vett magánügy, de minthogy lényünk részét képezi –, ezért valahol közügy is.

– Egy fölszentelt papnál ez talán egyértelmű. De mi a helyzet azokkal, akik világiak, és mondjuk, csak hébe-hóba járnak templomba?

– A katolikus egyház egy nagyon színes közösség, ezerféleképpen lehet tartozni hozzá az egyházi struktúrától a liturgikus alkalmakon át az egyházi iskolákig vagy szociális-karitatív tevékenységig, és ezek bármelyike lehetőséget ad szoros vagy laza kötődésre. Mi, papok persze úgy gondoljuk, az az ideális, ha valaki ott van hittanon és minden szentmisén, de katolikusnak lenni nem feltétlenül ezt jelenti. Mindannyian úton lévő emberek vagyunk, akik az Istenhez, illetve Isten egyházához való kötődésünknek is különböző fokain járunk. És akkor még nem beszéltem a kulturális kötődésről, ami kezdettől fogva meghatározta az országunk fejlődését, és fontos a nemzeti identitásunk szempontjából is. Gondolhatunk hétköznapi tényezőkre: vasárnap és ünnepeken munkaszünetet tart a társadalom, még a kevésbé vallásosak számára is fontos a templomi esküvő, vagy éppen minden településkép meghatározó része a templom… Úgy gondolom, hogy ezek azok az apróságok, amelyek mellett sokszor a szó szoros értelmében elrohanunk.

sadf
„Mindannyian úton lévő emberek vagyunk, akik az Istenhez, illetve Isten egyházához való kötődésünknek is különböző fokain járunk”
Fotó: MH/Purger Tamás

– Mi volt a legutóbbi népszámlálás tapasztalata?

– A 2011-es cenzus kissé bizonytalan eredményűre sikerült, másként szólt benne a vallási-egyházi hovatartozásra vonatkozó kérdés, mint az azt megelőző évtizedekben, és a kérdés helye is másutt volt a kérdőívben. Tíz éve a kérdés ugyanis úgy hangzott, „Milyen vallásúnak érzi magát?”, ez pedig egyrészt nem volt elég egzakt a statisztikai munkához, másrészt nem volt összehasonlítható a korábbiakkal, harmadrészt pedig egy hosszú és kimerítő kérdőív végén tették föl, amikorra sokan már elfáradtak, vagy el sem jutottak odáig. Előfordult az, hogy tradicionális, vallásos falvakban például senki sem válaszolt erre a kérdésre, aligha van rá más magyarázat, mint a módszertan. Remélem, hogy az idei több lehetőséget teremt pontos képet kapni. Tulajdonképp számunkra is a népszámlálásból derül ki az is, hogy mekkora család vagyunk, hogy helyi és országos szinten hány embert képviselünk, hány ember kötődik szűkebb vagy tágabb értelemben hozzánk. Nyilván ez már túlmutat az identitáson, mert a létszámunk meghatározza a felelősségünket is.

– Milyen a mostani kérdőív?

– Először is: elektronikus. Ez azt is jelenti, hogy amikor a „Mi a vallása, felekezete?” kérdésre elkezdjük begépelni a választ, akkor az automatikus kitöltés már fölajánl válaszokat, sőt, még katolikuson belül is többféle választási lehetőséget kínál, hiszen lehet római katolikus, mint a lakosság többsége, vagy görögkatolikus. És van egy harmadik lehetőség is, ez azok számára fontos, akik se nem római katolikusok, se nem görögkatolikusok, hiszen bár kis számban, de Magyarországon élnek például örmény katolikusok vagy kopt katolikusok is. Főleg az elmúlt években számos közel-keleti keresztény érkezett hazánkba, számukra azt ajánljuk, hogy a bevett egyház hivatalos elnevezését, a Magyar Katolikus Egyházat válasszák ki.

– Ha jól láttam, épp a kitöltésre épül a népszámlálási plakát, reklám is.

– A lehető legegyszerűbb módon szerettük volna mindenkinek fölhívni a figyelmét arra, hogy mit kell tennie, ha katolikusnak vallaná magát. És ugyanez a sokszínűséget is megjeleníti, hiszen a plakáton fölötte nagyon sok arc található, akiket mind összeköt közös katolikus hitük, és az is, hogy vállalják mindezt. És helyet kapott rajta természetesen a Szent Péter-bazilikának a Szentlelket ábrázoló üvegablaka is.

áopj
„A vallási közösségek képviselői részéről egységes igényként merült fel, hogy térjünk vissza a 2001-ben és azelőtt is használt kérdéshez”
Fotó: MH/Purger Tamás

– Volt egyeztetés az egyházakkal a kérdőív megalkotásának különféle fázisaiban?

– Igen, a KSH több egyeztetésre hívott bennünket, egyházak és egyházi szervezetek, valamint vallási közösségek képviselőit. Mindannyiunk részéről egységes igényként merült fel, hogy térjünk vissza a 2001-ben is és azelőtt is használt kérdéshez. Épp az említett problémák miatt.

– Kicsit más vizekre evezve: hol tart a gyermekvédelem ügye a Magyar Katolikus Egyházban?

– Most zárult le egy kétéves projekt, amelyet az Amerikai Egyesült Államok katolikus püspöki konferenciájával együttműködve végzett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia fenntartásában működő Katolikus Pedagógiai Intézet. A kétéves projekt kiértékelése szeptemberben volt egy szakmai konferencia keretében. A projekt során harmincnyolc hazai iskolát választottak ki „mintaiskolának”, ahol elkezdték a gyermekvédelmi programot mélységében megvalósítani. A projekt keretében 76 tanártovábbképzés és több száz gyermekprogram valósult meg, zömében közösségformáló és prevenciós foglalkozások. Most következik a második fázis.

– Az mit takar?

– A mintaiskolák alapján a katolikus iskolák mindegyikében szeretnénk saját gyermekvédelmi felelőssel dolgozni. Ez utóbbi egyébként az állami törvények szerint most nem is kötelező, mi azonban fontosnak tartjuk. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karával együttműködésben van egy szakvizsgát adó gyermekvédelmi szakirányú képzésünk is pedagógusok számára. Emellett az Egyetem a pedagógus alapképzésébe is beépíti a gyermekvédelmi ismereteket, valamint a szociális területtel együttműködve megerősíti és kibővíti az e területen folyó munkát.

fsg
„Azt szeretnénk, hogy minél többen ismerjék föl, ha a gyereknek problémája van”
Fotó: MH/Purger Tamás

– Mi a végső céljuk?

– Azt szeretnénk, hogy az iskolákban ne egy-két pedagógus vagy csak a gyermekvédelmi szakemberek felelőssége legyen segíteni, ha bármilyen okból kiszolgáltatottabb gyermeket ismernek meg, hanem minél többen legyenek érzékenyek, ismerjék föl, ha a gyereknek problémája van. Ehhez az érzékenységhez járul hozzá a képzés is. A pilotprojektekben egyébként a mintaiskolák teljes dolgozói közössége részt vett az igazgatótól a konyhásnéniig: összehangolva könnyebb segíteni, és ez főleg a közös működésüket teszi hatékonyabbá a gyermekek érdekében. A Katolikus Pedagógiai Intézet ezeken túl egy új együttműködési folyamatot is elindított, amelynek keretében 2023-ban a római Pápai Gergely Egyetemen működő gyermekvédelmi képzést tudják elhozni Magyarországra.

– Friss hír, hogy kész van a Római Misekönyv új magyar kiadása, benne pedig a határon túli egyházmegyék ünnepei is szerepelnek. Milyen változásra számíthatnak a hívek?

– Már a tavalyi eucharisztikus kongresszusra szerettük volna kiadni, de az elhúzódó engedélyezési folyamat, aztán a gazdasági válsággal járó papírhiány hátráltatta ezt a munkát. Műhelytitok, de a késlekedésnek ez is oka: a példányok kötése kézzel készül, folyamatosan zajlik, ez egy lassú folyamat. Az első példányokat egyébként már megkapták az egyházmegyék, de a készítői kapacitástól függ, hogy mikor tudjuk minden egyházmegyében egységesen bevezetni majd, céldátumot ezért még nem tudunk megnevezni. Az kétségkívül nagy változás, hogy igazi Kárpát-medencei misekönyv született: a romániai, szerbiai, horvátországi, szlovéniai, ausztriai, szlovákiai és ukrajnai magyar nyelvű katolikus egyházmegyék ünnepei is szerepelnek benne. Előkészítéskor a környező országok katolikus püspöki konferenciáinak engedélyét kellett kérnünk ehhez, és mind egyöntetűen és azonnal igennel válaszoltak a felvetésünkre. A szlovák püspöki kar különösen is köszönte ezt a lelkipásztori bölcsességet, hogy a hivatalos magyar nyelvű misekönyvben az ő ünnepeiket is magyar nyelven fölvesszük és olvashatóvá tesszük. Nagy lépésnek gondolom, hogy mi, Kárpát-medencei magyar katolikusok még jobban érezhetjük a szentmisében való összetartozásunkat.

Kapcsolódó írásaink